Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Cholnoky László Bertalan éjszakája EPUB e-könyv

Cholnoky László Bertalan éjszakája EPUB e-könyv
340 Ft

Azt mondják, Cholnoky László szinte minden írását át meg átlengi az öngyilkosság szele. Szereplői vonzódnak az italhoz vagy az öngyilkossághoz. Bertalan éjszakája is sötétnek tűnik fel, mely után e világon nem hasad új hajnal...

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Éjfél után egy óra volt, amikor Bertalan hazaért. A szobája ajtaján, a résbe csúsztatva levelet talált. Már a címzésen megismerte Karolin írását. Tudja Isten, hogyan került oda a levél olyan rövid idő alatt. A leány ezt írta hegyes, pedáns, vénlányos betűkkel:
    - A virág visszahozta a régi, kedves időket!...
    Pár pillanatra Bertalant is rózsák vették körül, némelyiknek a tövise meg is sebezte a szívét, de az sem úgy sajgott már, mint azelőtt.
    Szomorúan tette le a levelet: már nem érdekelte, és érezte: nem is óhajtja, hogy érdekelje valami.
    - Gyalázat, ami ma velem történik! Ez a nyomorult élet orgiát akar rendezni felettem.
    Felkelt, és a nyitott ablakhoz lépett, amelyen pazarul hullt be a holdfény, pompás ezüstbodrokat verve, és lágyan simogatta Bertalan izzó arcát, közben egyre fogyva, enyészve, amíg nem maradt belőle egyéb, csak egy fényes foltocska, amely ott reszketett az asztal kopott terítőjének arabeszkjei között.
    - Elment, elhagyott ez is. Teljesen egyedül vagyok!... Csak jönne valaki, akárki!...
    A gyertya vérvörös lánggal lobogott az asztalon; végét járta az is.
    Ekkor a melléklépcsőn, amit egy fal választott el Bertalan szobájától, nehézkes, csoszogó lépések hangzottak.
    Bertalan feszülten figyelt; nem hallotta, hogy bárki is csengetett volna.
    A lépések egyre közeledtek, néha megszűntek. A közeledő meg-megpihent, és hosszat, mélyet sóhajtott.
    Bertalan arcát hideg verejték lepte el, az ajtóhoz akart rohanni, hogy bezárja, de nem bírt mozdulni. Sikoltozni kezdett:
    - Anyám, kedves jó anyám, jöjj vissza, jöjj el értem, vidd el magaddal a szívemet, az tiszta, az a tied!... Siess!... Kohaninszky jön értem!
    Már ekkor nyikorogva, lassan benyílt félig az ajtaja, és a félhomályban duzzadt, vörös arcú ember nézett be. Fején nem volt kalap, gyér szürke hajáról vízcseppek estek a küszöbre. A látogató nem szólt, nehezen, hörögve lélegzett, és hívólag intett Bertalannak.
    - Kérlek, kedves, jó Kohaninszky - rebegte Bertalan -, itt van a pénzed! És neked adom ezt is... ez volt az oka!
    Remegve nyújtotta a tükröt Kohaninszky felé. Az elvette, forgatta duzzadt, nedves kezében, majd mosolyogva eltette. Hörögve sóhajtozott, majd átölelte nedves karjával Bertalant, és húzta magával lefelé a sötét lépcsőn. Bertalan remegve követte, nem mert az arcába nézni. Lementek, keresztül a sötét udvaron. A kapu tárva-nyitva állt. Az utcán egyetlen lélek sem járt. Mentek szótlanul, be a Ferencváros ősi házai közé. Már ott volt ismét a bőrgyár; betört ablakaiból most a fekete csendesség bámult a hajnali vándorok után.
    Bertalan ekkor észrevette, hogy Kohaninszky léptei nyomán vízfoltok támadnak. És látta, hogy a házak mögül előcsillanik a Duna halványszürke tükre.
    Szörnyű riadalom kapta meg Bertalan szívét, le akart borulni Kohaninszky előtt, de az nem engedte el. Már a város utolsó házai is elmaradoztak, közvetlenül előttük folyt halk sziszegéssel a Duna. Ott jártak a fövenyes parton; Bertalan térdig süppedt az iszapba. Vergődni, rimánkodni kezdett.
    - Ne vigy magaddal, Kohaninszky!... Tele van a szívem szeretettel... ne vigy magaddal, ne fojts meg!... Engedd, hogy a szívemben égő tűztől pusztuljak el! Ne fojts meg!...
    Kohaninszky nem felelt, elővette Miroár Jakabot, és messzire behajította a Dunába.
    Derékig gázoltak már a jéghideg vízben, amikor Kohaninszky megállt, és remegő, duzzadt kezével felmutatott az égre. A hajnal színei akkor ömlöttek szét, a keleti égbolt mintha bíbor palásttal lett volna befedve.
    - Ismered?
    - Caracalla császár bíborpalástja! - ujjongott Bertalan. - Engedj, Kohaninszky! Szabad vagyok! Szabad vagyok! Az imperátor eljött értem!
    De Kohaninszky nem engedte. Hideg, nedves karját még szorosabbra fűzte Bertalan köré.
    - Várj!
    Akkor Caracalla császár köntöse egy ponton feketebíborrá tüzesedett, mintha égő fáklyát szúrtak volna belé. Gomolygó, mérges, fekete füst ölte meg a keleti égboltot, és mire az eloszlott, a császár palástjának csak kormos hitvány foszlányai úsztak a derült égen. És a bíborpalást helyén két utolsó, ibolyakék csillag tündökölt.
    Bertalan lelkét isteni nyugalom szállta meg, nem remegett többé. Felmutatott az égre.
    - Nézd, mintha az anyám ibolyakék szemeit látnám! Talán azok égették át a császár bíborpalástját!
    - Valóban az anyád szemei azok! - suttogta Kohaninszky. Eljött a keresztelődre... A víz most éppen a szívedig ér: ez az aqua lustralis, most van a te keresztelőd!... Vagytok néhányan, akik a halálra születtetek!... Ne félj!
    Kohaninszky hirtelen elengedte Bertalant, és lebukott a víz alá.
    A nedves iszap kicsúszott Bertalan lába alól, és ő már szállt is fel az ibolyakék csillagpár felé.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740322
Webáruház készítés