Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: Csontváz kis hibával_EPUB

Charles Lorre: Csontváz kis hibával_EPUB
990 Ft990

Elég kellemetlen időszak jön a tisztességben megőszült csontváz, Zakariás múzeumi életében. Ahelyett, hogy méltóságteljesen állna tárlójában, hogy a derék angol közönség csodálja és gyönyörködjön benne, kétes alakok hol átölelik és szekrénybe zárják, hogy szőnyegbe göngyölik és megsétáltatják, hogy csak egyszerűen felnyalábolják és ágyba fektetik. Mindeközben az is kiderül, hogy Camill hercegnek alteregója van, sőt, mindketten feltalálók. Ámbár egyikük a hajbodorítót, míg másikuk az önvezérlő torpedót találja fel, és a tervrajzok iránt több nehézsúlyú bűnöző is érdeklődik. S mely ponton kapcsolódik Zakariás és a találmányok története? Ezt is megtudhatjuk Charles Lorre fergeteges iramú, humorban bővelkedő krimijéből.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Fred McInton belépett és ettől a pillanattól kezdve két herceg volt a páholyban. A többiek izgatottan és tágra nyílt szemmel figyelték ezt a tüneményes hasonlatosságot. A két herceg egymást nézte. A különbség csak az volt köztük, hogy az egyiken ragyogó egyenruha volt és nyugodt derűvel nézett a világba, a másik pedig kényelmetlenül feszengett jól szabott, de kissé kopott zakójában, néha hunyorított egyet a bal szemével és olyankor megrándult a balválla is. Sir Camille megfigyelte, hogy ennél a vállrándításnál alteregója mindig a kézelőjéhez nyúl és kihúzza a kabátujja alól.
    Az urak aztán bemutatkoztak egymásnak és a herceg nyíltan beszélni kezdett.
    - Figyeljen rám, Mr. McInton! Röviden elmondom, hogy miért van önre szükségünk és hogyan tehet rendkívül nagy szolgálatot nemcsak nekem, hanem hazájának is!
    - Rendelkezzék velem, kegyelmes uram!
    - Miután sajnos, a kelleténél is többen tudják, önnel is közölhetem, hogy egy rendkívül fontos találmányon dolgozom!
    Fred bólintott.
    - Érdekes! Én is!
    - Igazán? És közölhetné velem találmánya lényegét?
    - Hogyne! Találmányom egy elektromos hajbodorító gép! Merem hinni, hogy forradalmasítom vele az egész hölgyfodrászipart!
    - Igen! Hm!... Hát ez rendkívül érdekes! Anélkül, hogy le akarnám becsülni az ön találmányának horderejét, ki kell jelentenem, hogy az enyém is meglehetősen fontos, sőt bizonyos vonatkozásban talán még az önénél is jelentősebb! Én ugyanis egy újrendszerű kormányozható torpedón dolgozom!
    Fred csendesen ingatta a fejét.
    - Kormányozható torpedó? Az sem rossz! Viszontvan egy hátránya, hogy nem forradalmasítja a hölgyfodrász-ipart!
    - Igen, - mondta a herceg komolyan, - ezzel számolnom kell! Kétségtelen azonban, hogy a hajóipart forradalmasítja és ez sem megvetendő! Most pedig, ha megengedi, elmondom önnek a tervemet!
    - Parancsoljon! Örülnék, ha segíthetnék! Legalább mi feltalálók tartsunk össze!
    - Hm... megtisztel! Hát nézze, kérem! Az a rendkívüli hasonlatosság, ami köztünk van, egy tervet érlelt meg bennem! E pillanatban ugyanis négy kémszervezet dolgozik azon, hogy megszerezze terveimet! Én tehát arra gondolok, hogy ha mi szerepet cserélnénk...
    - De én nem értek a torpedókhoz!
    - Én sem értek a hajbodorító géphez! A szerepcserét nem is úgy gondoltam, hanem így...
    Több mint egy órán át beszélgettek.
    *
    Amikor a herceg hazament a színházból, hozzálátott, hogy a megbeszélt terveket gyakorlatilag is kivihetővé tegye. Összeszedte rajzait és feljegyzéseit, gondosan belerakta egy mappába és az egészet elsüllyesztette aktatáskájába. Időnként elkényszeredett pillantást vetett a testőrként mellette üldögélő Miller hadnagyra, aki egykedvűen szívta kurtaangol pipáját és időnként kortyolt egyet az előtte álló szódás whyskiből.
    *
    Ugyanekkor Fred McInton is lázasan készülődött. A tervekkel pontosan úgy jártéi, mint előkelő alteregó-ja. Mappába rakta őket és becsúsztatta aktatáskájába, időnként pedig ábrándos pillantást vetett az asztalnál üldögélő és csendesen cigarettázó Lianera, aki az éjszaka ez előrehaladott órájában hosszú lelki tusa után felkísérte a lakására, hogy segítségére legyen a nagy feladatra való előkészületekben.
    - Csak azt szeretném tudni, - fordult egyszerre a leányhoz, - hogy miért bízik meg magában jobban a herceg, mint bennem?
    Liane vállat vont.
    - Mert én komolyabb, alaposabb és megbízhatóbb vagyok, mint maga! Egyébként nem értem, hogy miért bántja-ez magát? Talán kellemetlen, hogy feljöttem ide?
    - Dehogyis kellemetlen! Mióta ismerem magát, mindig erre a pillanatra vártam!
    - Nahát, akkor örüljön, hogy elérte!
    - El, el... és örülök is. de megvallom, nem egészen így képzeltem a dolgot! Feljön, hogy előkészítsen egy misszióra, ahelyett, hogy...
    - Szóval feltételezte rólam, hogy más módon is feljöhetek ide? - kérdezte Liane villogó szemmel.
    Fred megijedt.
    - Na, nem... nem egészen így gondoltam! Csak...
    - Jó, jó! Ne dadogjon! Csomagolja be azokat a ruhákat is! És jól figyeljen rám!
    - Csupa fül vagyok!
    - Azt látom! - felelte a leány, szemügyre véve Fred kissé elálló füleit. - Tehát hallgasson ide! Maga, miután én elmentem, lefekszik és alszik párórát! Reggel hatkor elmegy a herceg lakására! Meg-vár engem! A herceg Párisba utazik, mint azt maga is tudja és rajtam keresztül fog magával érintkezni! Mert feltételezhető, hogy a postáját is figyelik! Maga minden utasítást tőlem kap! Érti? Jól vigyázzon, mert nemcsak szép feladatot kaptunk, de a honorárium sem megvetendő! - Vidáman megrázta szőkefejét. - Megmondtam, úgy-e, hogy embert csinálok magából! És látja, sikerült!
    - Magának? - kiáltotta sértődötten Fred. - Hát kihasonlít a herceghez? Maga, vagy én?
    - Na jó, ne veszekedjünk! A fogkeféjét se felejtse el! Úgy! És most elmegyek, mert leragad a szemem! És hogy kiszáradt a torkom! Nincs véletlenül egy korty whiskyje? Mi az, mi baja? Rosszul van?
    Odaugrott a fiúhoz és megrázta egy kicsit. Fred végigsimította a homlokát és kissé sápadtan mondta.
    - Nem, nincs már semmi baj! Köszönöm! Tudja ez... ez egyike kevés számú gyengéimnek! Ha csak a nevét hallom annak az átkozott, szappan ízű italnak, hát rögtön rosszul leszek!
    - Nem értem!
    - Ennek története van! Körülbelül hatéves lehettem, amikor egyszer felkapaszkodtam egy székre és kinyitottam a szekrényünk ajtaját! A szekrényben egy üveg olyan skót izé volt...
    - Why...
    - Ki ne mondja! Én kivettem az üveget, leültem a földre, kinyitottam és addig ittam, amíg egy csepp maradt benne! Mit mondjak magának? Egy hétig élet és halál között lebegtem! Azóta rosszul leszek, ha csak a nevét is hallom! Azt hiszem, nem csoda!
    - Nem! Bocsásson meg, de nem tudhattam! Na de most már igazán megyek! Ne felejtsen itthon semmit! Reggel találkozunk! Dehogyis kísér el! Feküdjön le és aludjon!
    *
    Camill herceg befejezte a csomagolást és szárnysegédéhez lépett.
    - Így ni! Azt hiszem, kedves Miller, most már lefekhet aludni! A gyilkos urak aligha jönnek ilyen későn és látom, hogy már leragad a szeme!
    Miller hadnagy felállt.
    - Azt hiszem, excellenciádra is ráfér egy kis pihenés! Ami azt illeti, az utóbbi időben egyre kevesebb részünk van benne! Hát akkor... megyek a szobámba! Jó éjszakát!
    - Ne felejtse el, hogy az ötharmincas vonattal utazunk Doverbe! Jó éjszakát!
    A hadnagy elindult az ajtó felé, de két lépést sem tett. amikor csengetés hallatszott kintről.
    - Hát ez meg ki lehet? - kapta fel a fejét a herceg.
    - Fogalmam sincs róla!
    - Menjen kedves Miller, nyisson ajtót! Az öreg Patrick nyilván már lefeküdt!
    Miller szárnysegéd megtapogatta hátsó zsebében a revolverét és kiment. Kisvártatva visszatért Swift kapitány társaságában.
    - Ilyen későn kapitány? - mondta meglepődve a herceg. - Történt valami?
    - Történt kegyelmes uram! - mondta komoran a félkezű tiszt. - Baj van!
    - Már megint? Hát nem lehet egy pillanatig nyugtunk?
    - Nem lehet! Túlságosan nagy érdekek forognak kockán, kegyelmes uram!
    - Hát akkor igyon egy kortyot és mondja el. amit megtudott! De gyorsan, mert holnap igen korán utazom!
    Swift ivott egy kortyot és rosszkedvűen mondta.
    - Azt hiszem, efelől megnyugtathatom! Excellenciádnak felesleges holnap reggel elutaznia!
    - Felesleges? Miért?
    - Mert szeretett üzletbarátaink már mindent tudnak! Igen! A személycserét, az utazást, az egész szép tervet! Mindent! Már a színházban mondtam, hogy gyanakszom valakire. Sajnos, nem eléggé gyanakodtam! Nem lett volna szabad ott a páholyban ilyen életbevágó dolgokról beszélni! Végzetes hiba volt! Van ott egy fickó, egy Mancini nevű jegyszedő! Azért váltam cl excellenciádtól, hogy azt kövessem! Bement egy kocsmába a Trafalgar Streeten, vacsorát rendelt és míg elkészítették, a telefonfülkébe sietett! Nehéz volt kihallgatni a beszélgetést, de sikerült! Persze csak szavakat és félmondatokat hallottam, de az is elég volt: „megszólalásig hasonlítanak„ Párisba utazik ” „helyette itt dolgozik..." „Az igazit figyelni..." Nos, azt hiszem ez elég!...
    A herceg gondterhelten bólogatott.
    - Éppen elég! A szép terv vízbe esett!
    Swift kapitány megrázta a fejét.
    - Tehetetlenek vagyunk a csirkefogókkal szemben!...
    Camill herceg rosszkedvűen sétált fel-alá. Egyszerre hirtelen megállt és olyan gyorsan fordult mega sarkán, mintha dróton rángatták volna.
    - Megvan! - kiáltotta diadalmasan. - Megcsináljuk a dolgot! Tudok egy módot, hogy túljárjunk az eszükön!
    Swift kapitány izgatott lett.
    - Excellenciádnak talán... van valami terve?
    - Méghozzá ragyogó! Mit szólna hozzá, ha helyettem ez a McInton utazna Párisba, mint...
    - Mint Camill herceg! - fejezte be a kapitány.
    - Úgy van! Mit szól hozzá?
    - Remek! A csirkefogók őt fogják figyelni és excellenciád nyugodtan dolgozhat itthon!
    - És legfeljebb ellopják tőle a hajbodorító készülék terveit! - mondta nevetve a herceg.
    Megbeszélték, hogy megvárják McIntont és azonnal útnak indítják. Még Liane-val sem közlik a cserét. A leány már egyszer összetévesztette őket és a herceg bízott benne, hogy ha igyekszik utánozni hasonmását, akkor most még kevésbé ismerheti fel.
    A herceg megnézte az óráját. Látta, hogy most már nem érdemes lefeküdni, amíg a fiatalember nem érkezik meg. Egy parti sakkot ajánlott Swift kapitánynak.
    Sakkoztak. Miller szárnysegéd csendesen bóbiskolt mellettük a széken. Swift kapitány már a második kivédhetetlen és szégyenteljes mattot nyújtotta át fölöttesének, amikor megszólalt a csengő.
    - Itt van! - mondta Camill herceg. - Miller eressze be! Halló hadnagy úr! Ébredjen és eressze be az ikertestvéremet!
    - McInton bevonult. Letette bőröndjét és aktatáskáját és félszegen meghajolt a társaság előtt.
    A herceg élesen figyelte. Minden mozdulatát, minden jellegzetességét kívülről akarta tudni. Ezalatt a kapitány elmagyarázta, hogy némi változtatás történt a haditervben és neki kell Párisba utaznia.
    McInton egykedvűen vette tudomásul a dolgot. Páris? Úgy is jó. Neki csak az a fontos, hogy nyugodtan dolgozhasson és amíg dolgozik, legyen miből megélnie.
    - Mindenesetre vigyázzon majd a rajzaira és feljegyzéseire! - mondta az előrelátó herceg.
    - Azt hiszi excellenciád, hogy el találják lopni?
    - Azt! - felelte jókedvűen. - Pedig ha jól fog helyettesíteni, jutalmul megveszem magától húszezer fontért!
    McInton szeme előtt piros, zöld, kék és szép orgonalila karikák táncoltak.
    - Mennyit... méltóztatott... mondani?
    - Húszezret! De magának addig is élni kell! Gondolom, elég lesz ez az ezerfontos csekk!
    McInton úgy érezte magát, mintha álmodna. Sietett zsebre vágni a mesebeli összeget, mielőtt felébred. Aztán a holmija után nézett.
    - Azt hiszem, rövidesen indulnom kell! - mondta.
    - Remélem, semmiféle számítását nem keresztezi ez a változás? - érdeklődött a herceg.
    - Nem, Camill herceg!
    - Biztos? És a szőke leányzó, ez a Miss Liane nem sír majd nagyon maga után?
    - Ó? - kiáltott fel elkeseredve Fred. - Na, afelől nyugodt lehetek! Körülbelül annyit törődik velem, mint a kísérletező orvos a beoltásra szánt tengerimalaccal! Sőt azt hiszem, még ez is túlzás! Ennyit sem törődik velem!
    - Úgy! - mondta vontatottan a herceg és Swift kapitány esküdni mert volna arra, hogy fölöttese hangjában valami megkönnyebbülés csengett.
    Amikor Fred McInton elutazott és Swift kapitány is hazament, a herceg aludni küldte a teljesen összecsuklott Miller szárnysegédet és csak úgy ruhástól ledőlt a díványra.
    Igen meg volt elégedve az elmúlt nappal. Ellenfelei azt hiszik, hogy Párisba utazott és ő végre lélegzethez juthat két-három hétre...
    Arra ébredt, hogy öreg inasa Patrick, elég kíméletlenül rázza a vállát.
    - Camill herceg, Camill herceg, ébredjen! Egy hölgy várja!...
    Hangjából csak úgy füstölgött a mélységes felháborodás. Nem mintha gazdáját sohasem keresték volna fel a gyöngébb nem részéről, de hogy az ilyen szemérmetlen perszónák reggel hatkor jöjjenek, ez a legviharedzettebb komornyik idegeit is próbára tette volna.
    A herceg felült a heverőn, megdörzsölte a szemét, sűrű ásításokkal tarkítva mondta:
    - Rendben van, old Pat! Vezesd a ladyt a szalonba!
    - Lady! - morogta ingerülten a komornyik. - Reggel hatkor vizitelő lady! Olyan lady én is vagyok!
    - Ha jól értettem, megint morogsz Patrick! - próbálta Camill herceg visszaszerezni a régi családi bútordarabbal szemben rég elvesztett, sőt talán sohasem volt tekintélyét.
    - Jól értette! Morgok is!
    - Hát ne morogj! Az illetlenség! Tudok nagyobbat is!
    Camill herceg most komolyan haragba jött.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984406
Webáruház készítés