Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: Az öngyilkos század_EPUB

Charles Lorre: Az öngyilkos század_EPUB
990 Ft

Na, vajon ki öli meg a marokkói szultánt? - Több kétes elem szervezkedik arra, hogy elvegye a derék szultán életét, s ezzel mesés gazdagságra tegyen szert. S mivel Marokkó tudvalevő, hogy Afrikában található, amely a Szaharával határos, nyilvánvaló, hogy ebben a kalandregényben is nagy szerepet kap a sivatag, az idegenlégió.
S hogy a címről is beszéljünk, az említett század a Harmadik Oráni B. különítmény, melynek - vegyesen - hős és kalandra éhes tagjai elindulnak, hogy újrakeverjék a lapokat osztás előtt...
Charles Lorre fergeteges humorral és történetvezetéssel ragad el bennünket ismét, és hogy a légióstörténetek egetlen fűszere s hiányozzék, hát persze, hogy feltűnik még egy gyönyörű és karcsú derekú fiatal lány is a színen, kinek kezéért még párbajt is vívnak.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Rollin őrmester fölpillantott az előtte fekvő írásból és odaszólt az ott álldogáló közlegénynek.
    - Küldd be nekem azt a kétes jellemű, veszett sivatagi sakált!
    A közlegény feszesen tisztelgett és kiszólt az ajtón.
    - Fobb! Jöjjön be!
    Fobb légionárius belépett.
    - Parancs, mon chef!
    - Ide hallgasson, maga disznó! - kezdte az őrmester. - Hallottam, hogy már megint megvert egy szenegáli vadászt!
    Jimmy elragadtatott mosollyal válaszolta.
    - Hallotta? Nahát, ez csodálatos! Micsoda füle van! Hisz’ nem mondom, csakugyan nagy pofont adtam neki, de arra nem gondoltam, hogy idáig is elhallatszik!
    - Fobb, maga nagyon messzire merészkedik!
    - Nem messzire! - magyarázta Jimmy ártatlan arccal. - Itt történt az egész a szomszéd utcában, az Oráni Liliom nevű kocsmában!
    - Magának az a szenvedélye, hogy veri a szenegáliakat! - csapott az asztalra az őrmester.
    - Miért? A múltkori pasas nem is szenegáli volt, hanem arab csendőr!
    - Ne pofázzon! Goumiereket még kevésbé szabad megverni! Miért bántotta azt a szenegáli lövészt? Mi?!...
    - Mert... Izé... Mert az őrmester urat szidta!
    - Ahá! Engem szidott. Most persze azt hiszi, hogy megint meg fog engem főzni?!...
    - Azt! Én mindig megfőzöm az őrmester urat!
    - Piszok!
    - Ezt én is mondtam neki! És csak aztán vertem meg!
    - Nem a szenegálira mondtam, hanem magára! Ne pimaszkodjon, mert vasra veretem! Ide figyeljen! Elismerem, hogy maga pompás katona. Van érzéke az afrikai katonáskodáshoz! Ennek köszönheti, hogy eddig még nem hágtam a belibe és nem hasítottam szíjat a hátából! De mindennek van határa! Még a maga szemtelenségének is...
    - Annak nincs, mon chef! Vallja be, hogy épp azért szeret!
    - Szereti magát a hóhér! Értse meg végre, hogy betelt a mérték! Én nem ismerek önmagamra. Más piszok kékhasút már felaprítottam volna! De most már elég volt! Ha nem becsüli meg magát, akkor rá fog jönni, hogy a katonák miért neveztek el engem annak idején a „Bled fenevadjának”... Mert az vagyok!
    - Maga, mon chef?... Ilyen vadállat volna?...
    - Tapasztalni fogja!
    - És megnyerő emberi külseje csak inkognitó lenne?
    - Úgy van! Hát ehhez tartsa magát! Ha még egyszer elkövet valami disznóságot, hát szétmarcangolom!
    - Ez nem fenyegetés, mon chef!
    - Hát mi a fene?!
    - Biztatás! Vagy azt hiszi, hogy ha választanom kell, hogyan haljak meg, valami átkozott arab golyó által, vagy sergeant Rollinnak, Algéria hősének a kezétől, hát akkor nem az utóbbit választanám?...
    Ezt a legnagyobb elragadtatás hangján mondta, és az őrmester megint beugrott neki. így ment ez két hónap óta. Már Marseille-ben, ahol az őrmester mint kiképző altiszt tevékenykedett átmenetileg, felfedezte, hogy Rollinhoz legkönnyebben a hiúságán keresztül férkőzhet. Az első napon rá-jött erre, és rohammal vette be az őrmester szívét, ha ugyanszívnek lehet nevezni azt a kődarabot, amit az őrmester a melle bal oldalán belülről hord. Tény, hogy amikor a sportokban és általában minden tornában edzett Fobb pompás testtartására, nagyszerű jobbra és balra átjára és általában vele született katonás magatartására elismerő megjegyzést tett az őrmester, Jimmy elragadtatott mosollyal válaszolta:
    - Hogyne csinálnám jól, amikor az őrmester úr olyan pompásan elmagyarázta. Hiszen még a hülyéknek is meg kell érteniük az ilyen oktatást! Őszintén szólva, én azt hittem eddig, hogy az őrmesterek csak ordítozni tudnak, semmi egyebet. Most látom, hogy mi az, amikor valaki nemcsak hanggal, hanem a szellem fölényének erejével...
    És így tovább. Rollin őrmester elképedve hallgatta ezt a választ. Először azt hitte, hogy a piszok újonc gúnyolódik. De aztán észrevette, hogy ez az ember milyen lelkes csodálattal mondja szokatlan mondókáját. Hogy ez az ember valóban csodálja és bámulja őt. Egyszóval beugrott a nem is túlságosan új trükknek, és attól kezdve Jimmy a kedvence lett, de a többiek sem szenvedtek annyit a Bled fenevadjától, mint azelőtt. Mert Rollin őrmester önmaga előtt is igazolni akarta Jimmy Fobbot. És Jimmy Fobb előtt önmagát. Hogy ő csakugyan nem olyan, mint a többi altiszt. Aki csak ordítozni tud. Hogy ő csakugyan a szellem fölényének erejével... És így tovább. És attól kezdve egyre kevesebbet ordított, sőt napok teltek el, míg kiköttetett végre valakit, akkor is csak azért, hogy ne jöjjön ki egészen a gyakorlatból.
    És itt, Oránban folytatódott a dolog. Jimmy mindig talált valami újabb csodálnivalót az őrmesteren. Sőt, kutatott is a régi afrikánus viselt dolgai után. így tudta meg, hogy Algírban egyszer élete kockáztatásával megmentett a végpusztulástól egy fél század szahariánt. És ezt a tényt most a legveszélyesebb pillanatban felhasználta.
    Az Algéria hőse megszólításra az őrmester valósággal zavarba jött. Kissé idegesen rángatta ritkás, szürkülő bajuszát és körülbelül úgy viselkedett, mint egy újdonsült primadonna, aki még nem szokta meg a sikert.
    - Hm... Izé... Hát maga erről is tud?...
    Jimmy megdöbbenve kapta fel a fejét.
    - Micsoda?!... Én is?... Hát mutasson nekem egy embert, aki nem tud róla. Mit mondjak... (csakugyan lázasan törte a fejét, hogy mit mondjon?), mit is akartam... igen, tudom már!
    Mit mondjak, még Angliában is ismerik a történetét! Egyszer beszélgettem egy lorddal, akinek megemlítettem, hogy be akarok állni a légióba. Mire a lord azt mondta: „Csak egyet kívánok, öregem! Ha beállsz, akkor Rollin őrmester úr keze alákerülj! Mert attól megtanulnád, hogy mi az a hősiesség! Mi az a vérbeli... izé... Ha csak néhány évvel fiatalabb lennék, magam is beállnék csak azért, hogy megismerhessem ezt a nagy embert. De így, nyolcvanhat éves koromban már nehezemre esne egy kissé!” így a lord!
    - Hm... Csakugyan?... És izé... Valódi lord volt?...
    - Meghiszem azt! Már nem is lehetett lordabb! És akkor maga csodálkozik, öregem, hogy tudok az algíri hogyishívjákjáról?...
    - Hm... Azt mondta nekem, hogy öregem?...
    - Ezt mondtam volna? Ezer bocsánat! - Barátságosan veregette Rollin vállát. - Nem úgy gondoltam, sergeant!...
    - No nem baj! Maga egészen kedves fiú! A fegyelem ugyan nem a legfőbb erénye, de...
    - Sose törődjön vele, vén fiú! Izé... Akarom mondani...
    - Na jól van, jól! Hiszen ez most nem lényeges! Ha akarja, elmesélem magának azt az algíri kalandot! De előbb térjünk vissza erre a szenegálival való verekedésre, mert ezt már igazán...
    - Nem! Mondja gyorsan a kalandot! Nem látja, hogy égek a kíváncsiságtól?
    - Csakugyan! Látszik magán valami! Hát jó! Még most az egyszer elnézem ezt a disznóságot! De figyelmeztetem...
    Az őrmester belátta, hogy nem feszítheti tovább rajongójának túlcsigázott és az érdeklődéstől vitustáncot járó idegeit. Mesélnie kell, ha nem akarja, hogy ez az ember itt rosszul legyen a kíváncsiságtól.
    - Hát... az úgy volt... akar egy cigarettát?... így ni! Nekem is egy kis tüzet!... Az úgy volt, hogy akkoriban nagyon mozgolódtak a berber hegyi rablók. Hihetetlen tömegekben zúdultak alá az Atlaszból és elözönlötték fél Afrikát. Állandó csatározások voltak velük és...
    Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Az őrmester idegesen kapta fel a fejét, Jimmy meg mérgesen pattintott az ujjával, mint az az ember, akit a legrosszabb időben zavarnak.
    - Az ördögbe is! - morogta türelmetlenül. - Pont most!...
    Rollin a tapasztalt öreg harcos fölényével intette türelemre viháncoló kedvencét és felemelte a kagylót.
    - Halló! - mondta. - Igen, itt sergeant Rollin! Igenis, hadnagy úr! Két embert! Azonnal! Hogyan? Az egyik újoncot is?... Parancsára! Én nem hinném, hogy helyes... Igenis! Csakúgy mondtam! Azonnal meglesz!...
    Letette a kagylót és Jimmyre nézett.
    - Majd legközelebb folytatom, fiam! Most fontosabb dolgunk van!
    Jimmy elszörnyedt.
    - Fontosabb? Ennél?
    - Hm... hát igen! Még ennél is!... Lennont hadnagy úrtól parancsot kaptam, hogy küldjék két embert a hadsereg-parancsnoksági palota mögé. Fontos tanácskozások folynak, és nem tartják elegendőnek a rendes őrséget! A palotát senkinek sem szabad megközelíteni. Ezért kell mögéje is két őrszem! Maga fog elmenni, fiam. Én... a hadnagy ragaszkodik hozzá, hogy egy újoncot is küldjék! Azt mondta, hadd szokják meg a felelősségteljes szolgálatot is! Hát én nem bánom! Majd magával viszi a Kölyköt!
    Jimmy szórakozottan bólintott. Nem tudta, ki az a Kölyök, mert most négy napig Órán külvárosában teljesített szolgálatot és ott is aludt. Csak hallotta, hogy időközben újoncok is érkeztek. És hm... most az őrmester rásóz valami fiatal srácot,aki a puskát sem tudja még rendesen a kezébe fogni.
    Sejtette is, hogy ki lehet. Amikor végigjött az imént az iroda folyosóján, látott valami tejfeles képű tacskót. Nem lehetett több a kölyök tizenhét évesnél. Mit akarnak ezek a légióban?... Hogy képzelik, hogy kibírják mindazt, amibe már annyi, sokkal erősebb ember is belepusztult?... Na mindegy! De most rábízzák, hogy vigye magával. Hát mi ő? Kisdedóvó? Vagy kedvesnővér?...
    Nem folytathatta a tűnődést, mert máris felharsant az őrmester hangja.
    - Duval!
    Semmi felelet.
    - Duval! - bömbölte teli torokkal sergeant Rollin, a Bled fenevadja.
    Az ajtó felpattant és egy légionárius bukott be rajta lihegve.
    - Present, mon chef!
    - Canaille! Miért kell itt ordítoznom utánad? Kitépem a vesédet, disznó!
    - Nem hallottam... mon chef!... Bent voltam a rádiószobában... Parancsol, mon chef?...
    - Küldd be nekem a Kölyköt!
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983034
Webáruház készítés