Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: A sárga pokol_MOBI

Charles Lorre: A sárga pokol_MOBI
990 Ft990
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Ronny most már megértette August Smith rémületét. Cseppet sem volt biztonságos dolog élve kerülni Ólai bejnek vagy valamelyik harám basájának a kezébe.
    Egy pillanatig tanácstalanul bámultak egymásra, azután Smith vállat vont, és lövésre emelte puskáját.
    - Megőrültél? - suttogta Ronny.
    - Nem én!
    - De hát ne csinálj ilyen marhaságokat!
    Smith türelmetlenül legyintett.
    - Te beszélsz marhaságokat! Hát nem látod, hogy el vagyunk veszve? Itt nincs más megoldás, mint megkísérelni a lehetetlent! Mi semmiképpen nem várhatjuk meg, hogy észrevegyenek és megtámadjanak bennünket! Minden áron és minden körülmények között nekünk kell támadnunk, mert erre az előnyre feltétlenül szükségünk van! Nincs más mód! Megismerhettél már és tudhatod, hogy sohasem megyek fejjel a falnak. Ha én azt mondom, hogy meg kell kísérelni ezt az őrültséget, akkor mérget vehetsz rá, hogy nagyon jól megfontoltam! Mi most nem tétovázhatunk, mert ha ezek észreveszik, hogy ketten vagyunk, végünk van!
    Ronny bólintott, hogy érti. Behúzódtak a domb mögé, és amikor a kabilok már csak harminclépésnyire voltak, a két Lebel puska ropogni kezdett. Villámgyorsan, szinte célzás nélkül lőttek bele a tömegbe, hogy azt a látszatot keltsék, mintha egy egész csapat lövöldözne. Pillanatok alatt kilőtték mind a tizennégy golyót, és egy másodperc sem kellett hozzá, hogy a kiürült tölténytárt telivel cseréljék ki.
    Az irtózatos puskaropogás hatása nem maradt el. A kabilokat olyan váratlanul érte a támadás, hogy teljesen megzavarodtak, nem volt idejük szokásuk szerint szétszóródni, s így, mire kissé magukhoz tértek, már tizenkét halott és sebesült hevert a földön.
    A lövöldözés egy pillanatig szünetelt, azután újból megkezdődött. Az iszonyúan ordítozó kabil csapat jóformán még azt sem állapíthatta meg, hogy tulajdonképpen honnan jön a támadás, és már ismét négyen zuhantak le a lóról. Vezetőjük, aki Ólai bej egyik legügyesebb alvezére volt, először életében elveszítette a fejét, azt hitte, hogy legalább egy peloton áll szemben velük, és eldobva fegyverét égnek emelte karját. Példáját azonnal követték a többiek is.
    Ronny és Smith nem akart hinni a szemének. August, aki régebbi és tapasztaltabb katona volt, tért előbb magához. Tudta, hogy teljesen biztosítaniuk kell magukat, mielőtt mutatkoznak. Arabul ordított valamit, mire a kabilok engedelmesen leugráltak lovaikról és fejük fölé emelt kézzel egy csomóba álltak.
    A két légionista végre előmerészkedett. Puskájukat lövésre készen tartva mentek a kabilok felé, miközben August odasúgta Feltonnak:
    - Ha megmozdulnak, azonnal lőj!
    Achmed bandavezért érte már egy-két meglepetés életében, de ilyen még soha. Kimeredt szemmel bámult a domb mögül előbukkanó két légionistára, és irtózatosan káromkodni kezdett. A kabilok szinte nem is akartak hinni a szemüknek. Ez a lenyűgöző szemtelenség szinte megbénította őket. Hogy két ember merészeljen megtámadni egy negyvenfőnyi lovascsapatot, ez nem is lehet igaz. Állandóan a domb felé pislogtak, hátha mégis előbukkan még néhány a kék kabátosok közül. Amikor látták, hogy senki sem jön, Achmed alvezér elordította magát.
    A kabilok erre az ordításra hirtelen a fegyverek után nyúltak. A másodpercek tizedrészén múlt az élet. Felton és Smith egyszerre sütötte el puskáját, és újabb két kabil hengeredett végig a homokban. Ismét két lövés, ismét két ember esik el...
    Smith arab szavakat bömbölt, és inaszakadtáig rohant, Ronny követte.
    - Aki megmoccan, halál fia! - ordította a káplár magából kikelve, és a kabilok morogva húzódtak vissza.
    - Ezek nem emberek, hanem ördögök!
    - Na, öcsém - mondta kissé megnyugodva August -, a kiképzőiskolában tanultam, hogy a foglyokat közre kell fogni! Hát most légy oly Edisonom és találd fel, hogy lehet közrefogni ezeket?
    A puskákat folyton lövésre készen tartva benyomultak az arab csapat oldalába. Ronny intett, hogy indulhatnak.
    És elindultak. Eddigi életük legnehezebb idegmunkája volt, hogy nyugodtan végigkísérjék a kabil martalócokat, akiknek a dühtől és szégyentől szikrázott a szemük.
    - Sokért nem adnám, ha most valaki megcsípne és felébrednék! - súgta Ronny Smith fülébe.
    - Idegek kérdése az egész, fiam! És ne hidd, hogy álmodol, ez az egész marhaság, akármilyen hihetetlennek látszik, mégis igaz! Te csak tartsd nyitva a szemed, és ne félj, amíg engem látsz!...
    - Azt hiszem, hogy a sikertől nagyon elszemtelenedtél! - felelte Ronny.
    - Jobb lesz, ha befogod a szád! - sziszegte August.
    - Az a nyurga fickó ott a jobb szélen nagyon mozgolódik. Az az érzésem, hogy odalövök egyet!
    - Várj, majd inkább én! - felelte Ronny.
    - Miért te?
    - Mert azt hiszem, ezeknek van érzékük bizonyos mutatványok iránt!
    - Ez megint valami hatásköri túllépés!
    - Nem hatásköri túllépés, ne légy igazságtalan! Figyelj ide, csodálkozni fogsz!
    - Csodálkoznék, ha olyat tudnál csinálni, amin én csodálkozni tudok!
    - Elkeseredett szójátékaidat mellőzzük, inkább figyelj!
    Felemelte puskáját, és úgyszólván minden célzás nélkül kilőtte a mozgolódó nyurga fickó kezéből a kést, amit éppen előhúzott tüszőjéből.
    - Bravó! Ez csakugyan szép volt! - ismerte el August.
    - Na ugye? De mivel nem akarom, hogy kifúrja az oldaladat a kíváncsiság, megvallom őszintén és férfiasan, hogy valamikor otthon agyaggalamblövő bajnok voltam! Mit gondolsz, imponáltam ezeknek egy kicsit?
    - Lehet! Nem ismerem az arabok lelki életét!
    Ronny fél kézzel cigarettára gyújtott.
    - Mondd - kérdezte tűnődve -, jól hiszem, hogy te nagyon bátor ember vagy? Vagy tévednék?
    - Nem tévedsz! Csakugyan nagyon bátor ember vagyok!
    - És ennek ellenére nem fagyott meg benned a vér az imént?
    - Miért fagyott volna meg?
    - Hát nem gondoltál arra, mikor ezt a bravúrt láttad, hogy fél órával ezelőtt még szemtől-szembe álltunk, és ötven lépésről akartunk egymásra lövöldözni? Mit gondolsz, ha én így tudok célba lőni, lehetett volna valami esélyed velem szemben? Már régen lisztet lehetne szitálni veled, olyan rostává lőttelek volna! Nem gondolsz erre?
    August vállat vont.
    - Nem!
    - Miért nem?
    - Azért öregem...
    Elhallgatott és felkapta a fejét. Akkor már Ronny is meglátta, hogy Achmed, a bandavezér, valahonnan, egészen rejtélyes módon, egy pici, úgynevezett Buldogg-Bébi revolvert húzott elő.
    Egy tizedmásodpercig csend volt. Azután August valami hihetetlenül káprázatos gyorsasággal derékmagasságig rántotta a vízszintesen tenyerébe fektetett puskáját, és ugyanúgy, mint Ronny tette az imént, úgyszólván minden célzás nélkül kilőtte a revolvert a kabil harám basa kezéből.
    Halálos, dermedt csendben mentek tovább vagy húsz métert. August ekkor megszólalt:
    - Miről is beszéltünk az előbb? Azt kérdezted, nemijedtem-e meg most utólag a lehetőségtől, hogy szitává lőhettél volna? Hát nem!... Ugyanis meg kell neked vallanom nyíltan és férfiasan, hogy valamikor én is agyaggalamblövő bajnok voltam! Van valami megjegyzésed erre?
    - Nincs! - felelte Ronny mogorván.
    Most már csendben és sokkal nyugodtabban bandukoltak tovább. Az arabok a két szédületes lövészmutatvány után nem tettek több kísérletet. Ők azután igazán elsőrangú szakértői voltak a céllövésnek, és értékelni tudták a nagy teljesítményt. Érezték, hogy ezzel a két emberrel nem érdemes odaállni. Fél órával később már alig voltak húszlépésnyire az erődtől. Látták, hogy az őrt álló katona sapkaellenzőjéhez emeli a tenyerét, hogy jobban lásson, azután elejti a puskáját és hátraszól valamit. Csakhamar hemzsegett a bástya szélén a sok kék kabátos. Ronny és August felismerhették a nyüzsgő társaság közt Duval őrmester vállas alakját. Egy pillanat múlva megjelent a bástyán Duvernois kapitány, az erőd parancsnoka és Connor hadnagy. Szemmel láthatóan izgatottan tárgyaltak, és időnként lenéztek a közeledők felé.
    Azok pedig zavartalanul jöttek tovább. A bástyán levők most már az arcukat is láthatták, de továbbra sem hittek a szemüknek. Úgy kihajoltak a mellvéden, hogy a legnagyobb életveszélyben voltak. Kimeredt szemmel, tátott szájjal bámulták a jelenetet.
    Ilyen még nem volt! Több mint húsz marcona, szakállas kabil harcos, tarka humuszokban, és mellettük két légionista, lövésre kész puskákkal. Semmi kétség, ezeket most ejtette foglyul a légió két közismert őrültje!...
    A kapu kinyílt, és a furcsa társaság bevonult. Duvernois kapitány, Connor hadnagy és Duval őrmester az érkezők elé siettek. A kapitány előrelépett és feszesen tisztelgett a két légionistának.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633982006
Webáruház készítés