Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: A Sivatag Démona_MOBI

Charles Lorre: A Sivatag Démona_MOBI
990 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Borzasztó kíváncsi természetű ember vagyok és elhatároztam, hogy végére járok a dolognak. Attól a perctől kezdve nem tévesztettem szem elől a hadnagyot. Éreztem, hogy valaminek történnie kell. Történt is. Estére kelve letáboroztunk, összehordtuk a köveket, megcsináltuk a falat és lefeküdtünk aludni. Én őrségen álltam és úgy éjféltájban legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy Pauliac hadnagy kiszökik a táborból. A hátam mögött surrant ki nagy kerülővel és meg volt róla győződve, hogy nem láttam meg. Bennem felülkerekedett a kíváncsiság és úgy tettem, mint-ha csakugyan nem látnám. Aztán... Igen, tudom, őrültség volt, mert megkockáztattam, hogy traveaux-force-ra ítéljenek. Ez jár annak a légionistának, aki elhagyja az őrhelyét. Én pedig elhagytam. Lassan, óvatosan követtem a hadnagyot és sikerült is észrevétlenül a nyomában maradnom. Persze jó messzire maradtam tőle, de azért tisztán láttam, mikor eltűnt egy dombhajlás mögött. Pár perc múlva én is odaértem. És ekkor különös dolgot láttam. A majdnem nappali világosságot árasztó holdfényben ott állt a Sivatag Démona fehér burnuszban és mosolygott. Nagyon szép volt. Földi lány nem is lehet ilyen szép... Háta mögött néhány lépésre a tevéje hasalt a homokban és csendesen kérődzött. A démon halkan beszélgetett a hadnaggyal, aki egyszerre olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ölelni. A démon hátralépett és megint nevetett. Aztán... aztán borzasztó dolog történt. Amíg élek, sohasem felejtem el. A démon kinyújtotta a kezét... esküszöm nektek, hogy a világon semmi nem volt a kezében, és Pauliac hadnagy mégis összeesett, mintha villám sújtotta volna agyon. A démon ekkor megfordult és megindult a tevéje felé. Én reszkettem a félelemtől, mert ez a dolog nagyon is földöntúlinak látszott. Nem vigyázhattam eléggé, mert egyszerre visszafordult, megfeszített figyelemmel nézett körül, éppen abba az irányba, ahol én voltam. Nagyon megrémültem. Ha észrevesz, végez velem éppen úgy, ahogy a szegény Pauliac-kal végzett. Ti talán lenéztek most, hogy féltem egy nőtől, aki még ráadásul fegyvertelen is, de lássátok be, hogy ha valaki egyszerűen felemeli a kezét és erre egy keménykötésű, erőteljes fiatal tiszt összeesik, akkor az ilyesmit nem lehet földi dolognak minősíteni. Mondhatom nektek, hogy szívesebben mennék neki egy szál rohamkéssel a leghatalmasabb hímoroszlánnak, mint talpig felfegyverkezve ennek az ördögi nőnek.
    Elhallgatott, mint aki ellentmondást vár, de csak Eddy szólalt meg:
    - Érdekes! Folyasd csak!
    - Hát mondom - folytatta Szokolov. - A démonkörülnézett, és én már biztosra vettem, hogy észrevesz. Leszámoltam az életemmel és lassan beletörődtem, hogy egyszer mindenkinek meg kell halni. De valami csodával határos szerencsém volt. A hold éppen ekkor elbújt egy felhő mögé, és ez megmentett. A Sivatag Démona nem vett észre. Megint megfordult, odament a tevéjéhez és felült rá. A teve azonnal felemelkedett. - Reg-lak! Reg-lak! - kiáltotta és elügetett.
    - Szóval emberi hangon beszélt? - kérdezte Larry.
    - Igen. De ez persze nem jelent semmit. Utóvégre egy szellem sok mindenre képes.
    - Persze! - nyugodott bele Larry. - Sok mindenre.
    - Hát te csakugyan hiszel a szellemekben? - kérdezte Eddy.
    Az orosz rávetette sötét pillantását.
    - Te persze, aki művelt ember vagy, most nagyon lenézel engem. De ha te lettél volna a helyemben, akkor most te is hinnél a szellemekben.
    - Jól van! - felelte Eddy - folytasd csak.
    - Hát mondom, elügetett a tevéjén, én pedig azonnal odarohantam Pauliac hadnagyhoz, hogyha még lehet, segítségére legyek. Eszméletlen volt. Elővettem a kulacsomat és néhány csepp vörösbort öntöttem a szájába. Erre magához tért és kinyitotta a szemét. Nem vagyok könnyen ájulós ember, de akkor azt hittem, hogy menten elájulok. Pauliac hadnagy teljesen vak volt.
    - Micsoda! - kérdezte rémülten és valami egészen különös, vékony hangon Albert.
    - Teljesen vak volt. Két véres golyó volt a szeme. Rettenetes fájdalma lehetett, mert valósággal vonaglott a kíntól, de nem volt annyi ereje sem, hogy ordítson. Érthetetlen szavakat mormolt. Én odahajoltam, hogy hátha meghallok valamit, de az egyetlen, amit tisztán kivettem a szavaiból, csak ez volt: „az a bestia...” Aztán vonaglott még egy kicsit szegény, egyet-kettőt rándult és vége volt.
    - Borzasztó! - morogta Eisenfuss. - Erre az üzlet-re alaposan ráfizetett.
    - Egy pillanatig azon töprengtem - folytatta Szokolov -, hogy visszavigyem-e a táborba, de aztán eszembe jutott, hogy akkor megtudják, hogy elhagytam az őrhelyemet. Őrajta, szegényen már úgysem segíthettem, hát inkább úgy döntöttem, hogy mégsem viszem el. Megfordultam és elindultam visszafelé és akkor halkan, elmosódottan, nagyon messziről felhangzott egy dal két sora.
    - Miféle dal volt? - kérdezte izgatottan Larry.
    - Egy párizsi chanson. „Azt sem bánom, ha életem az ára, jöjj el hozzám egyetlen éjszakára...”
    - Úgy van! - felelte Larry.
    - Mi van úgy?
    - Hallottam valamit egy Lacroix nevű hadnagyról, aki szintén találkozott a Sivatag Démonával, de mire visszajött, teljesen megőrült. Kihallgatni nem lehetett, semmiféle kérdésre nem válaszolt, hanem ugyanezt a dalt énekelte.
    - Ismerem ezt a dalt - jegyezte meg Albert. - Párizsban nagy sláger volt vagy két évvel ezelőtt. Különösen az éjszakai életben. Akkoriban minden lokál-macska ezzel a slágerrel az ajkán lett öngyilkos.
    Kis ideig hallgattak, aztán Eddy megszólalt:
    - És mondd, Szokolov... biztos vagy benne, hogyannak a... annak a... nőnek a kezében valóban nem volt semmi?
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633985274
Webáruház készítés