Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: A Sátánlégió_MOBI

Charles Lorre: A Sátánlégió_MOBI
990 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Négyen fogtuk le Kockást, hogy ne rohanjon rá az oroszra és ne verje be a fejét. Ámbár, megvallom őszintén, lett volna némi igaza, ha rosszul bánik Szokolovval, mert csakugyan disznó módon megijesztett bennünket. Most persze röhögött a bitang, és míg Kockás velünk dulakodott, Szokolov megitta az asztalon hagyott pálinkáját. Mindenesetre egykettőre magához tért, és azután hajlandó volt felvilágosításokkal is szolgálni.
    - Na, hadd számoljak be!... Ne marháskodj, Kockás! Csak nem képzeled, hogy kihagyom ezt a ziccert! Szolgáljon mentségemül, hogy igazat mondtam! Csakugyan nem ittam semmit két nap óta!
    - Hát halljuk! - mondta Kockás lecsillapodva, és visszatolta a rohamkését a tokjába. - Voltál az erődben?
    - Voltam! Mielőtt elindultam innen, összeszedtem egy csomó vacakot, vekkerórát, töltőtollat, ceruzát, varrókészleteket meg más ehhez hasonlót, és mint békés kereskedő könnyen bejutottam!
    Eisenfuss Hektor előlépett, és szó nélkül fejbe vágta Langyos Teobaldot. Egy székkel. Azután rikácsoló hangon kiabálta.
    - Ha vissza mer ütni, maga disznó, átvágom a torkát! Vegye tudomásul, hogy ezt azért kapta, mert maga is fejbe vert engem, amikor a felsorolt csecsebecséket hoztam!... És maga proponálta, hogy kötözzenek össze dróttal! És maga mondta, hogy én megvesztem, mert ilyen marhaságokkal gyarapítom a raktárt!...és tessék!... A marhaságok nélkül nem mehetett volna be ilyen békésen a negyvennégyes erődbe, mintegy mit sem sejtő kereskedő Szokolov! Fogják le, mert ha hozzám mer nyúlni, cafatokra szurkálom a gyomrát!
    Alig lehetett lecsillapítani.
    - Ne dulakodjatok már, marhák! - szólt közbe Kockás parancsoló hangon. - Eisenfuss, magának igaza van! Készséggel elismerem! De most már fogja be a pofáját, mert goromba leszek! Beszélj, Szokolov, mit végeztél! ?
    Szokolov felhajtotta közben Eisenfuss pálinkáját is, leült, és cigarettára gyújtott.
    - Hát túl sokat nem láttam, mert csak nagyon kevés időt tölthettem az erődben, de azt hiszem, a tapasztalataim így is használhatók!.. . Gyerekek, ott baj van!... Én még életemben annyi halálra rémült, révedező szemű embert nem láttam! Beszéltem egy káplárral, aki azt mondja, hogy rájuk szabadult a túlvilág! Rendes, értelmes ember, kemény katona, és úgy emlegette a kísérteteket, mintha mindennapos játszótársai lennének! Azt mondja, hogy a nappalok még csak elviselhetek, mert akkor legfeljebb láthatatlan ellenfelek láthatatlan revolverekből lövöldöznek rájuk, az éjszakák azonban szörnyűek!
    - De hát mik történnek éjszaka?
    Szokolov felvonta a vállát.
    - Ezt nem tudom! Erről nem voltak hajlandók nyilatkozni! Valahogy mintha szégyellték volna magukat, amikor erre került a szó! Még életemben ilyen piruló légionistákat nem láttam!
    Kockás bólintott, és félrehívott engem.
    - Ide hallgass, Lorre! - mondta. - Amit itt Szokolov előad, csak megerősítette eddigi sejtésünket! Kétségtelen, hogy Abu Mansur sejk mindenáron hatalmába akarja keríteni azt az erődöt! Tudja, hogy akkor ő diktálhatja a feltételeket Karabu királynak! Szerintem harcosokat is ki akar szorítani belőle! Amellett az országban lévő ón is érdekli!
    - Bár az sincs kizárva - feleltem -, hogy üzlet az egész, és valamelyik nagyhatalom megbízásából dolgozik, hogy megszerezze számukra a bányászati jogot!
    Legyintett.
    - Ezek részletkérdések! A tény az, hogy meglehetősen az utolsó pillanatban érkeztünk! Ez az erőd, amit itt felépítettünk, igen csúnya meglepetés lesz Abu Mansurnak, aki azt hitte, hogy ha a negyvennégyes erőd az övé, illetve ha a helyőrség hasznavehetetlen, akkor megnyerte a játszmát! Nálunk kezdheti elölről!
    - Nálunk hiába kezdi elölről! - feleltem. - Azt hiszem, a mi kis baráti olvasókörünk nem alkalmas arra, hogy a kísértethistóriák tönkretegyék idegileg! Nézd például ezt a fekete barmot! - mutattam elégedetten Billre, a szomáli négerre.
    Kockás elvigyorodott.
    - Vagy nézd Mütyürkét, a Gőzkalapácsot! - mondta.
    - Hm ... - feleltem. - Azért ez a Pribék sem kutya!
    - Nem! - mondta. - De miért kell olyan messzire menni? Nézz meg engem! Gondolod, hogy valami fehér lepelbe bújtatott szellem túlságosan kihozna a sodromból?
    - Legfeljebb annyira - jegyeztem meg -, hogy felpofozd!
    - De rúgni is lehel? - kérdezte aggódva.
    - Lehet! - mondtam nagylelkűen. - Egyébként azt hiszem, hogy egész röviden megindul a harc! Mindenesetre kíváncsi vagyok, mit végzett Fanyar Róbert? Ámbár...
    - No, folytasd csak! Mit akartál mondani?
    - Ámbár talán nem is ez a legfontosabb!
    - Hát mi?
    - Clariss Larussel!... Nem ismerem ki magam ennél a nőnél!
    - Melyik nőnél ismerhetjük ki magunkat! - jegyezte meg Kockás. - Na, mindegy! Egyelőre várjuk be Fanyar Róbertet! Akkor talán többet tudunk majd!
    Nem kellett sokáig várni. Másnap reggel Albert, a parkett-táncos és Eisenfuss Hektor több mint húsz percen keresztül célba lövöldözött egy tarka burnuszos beduinra, aki az első figyelmeztető lövésre sem állt meg. Sátán Bill, a cowboy, megvető mosollyal nézte a szánalmas erőlködést, és fogadást ajánlott, hogy háttal állva a mellvédnek, a zsebtükre segítségével revolverrel is pont a koponyáját fogja eltalálni.
    Mielőtt azonban erre került volna a sor, a beduin közvetlenül az erőd alá ért, irtózatosan káromkodott, és ledobta a burnuszát és turbánját. Kockás csak az utolsó pillanatban tudta kiütni a revolvert a háttal álló Sátán Bill kezéből.
    - Te hülye! - mondta figyelmeztető hangon Sátán Billnek. - Hiszen ez Fanyar Róbert!
    - Nem nagy eset - mondta fölényesen és szerintem kissé nagyképűen Fanyar Róbert, mikor gratuláltunk neki visszatéréséhez. - Nem mondom, ha sikerült volna az eredeti tervem, és ellophattam volna a sejket, annak lett volna némi értelme! És azt hiszem, hogy hasznos munkát végeztem volna vele! Ez azonban semmiség!
    - Hát csak számolj be gyorsan, mit végeztél! - mondta Kockás.
    - Na nézd csak! - felelte sértődötten Fanyar Róbert. - Ez úgy beszél, mintha máris tábornoknak, vagy káplárnak érezné magát! Számoljak be! Jó vicc!
    - Tudod mit - szóltam közbe -, ne számolj be! Méltóztass elmondani, mit végeztél! Csókolom a lábad!
    - Az más! - felelte pimaszul. - Hát hallgassatok ide! Persze simán bejutottam a sejkhez, mert elvégre ez nem kimondottan nagy feladat a magamfajta ember számára! Kissé hülyének tettettem magam, hogy a felesleges kérdezősködést elkerüljem, és sikerült is a tervem, mert senkinek sem jutott eszébe egy hülye honfitársat bántani! Mondhatom, szép színészi produkció volt!
    - Nem látom be - jegyezte meg a Császár -, hogy hol volt itt helye a színészi produkciónak?
    - Mondom, hogy hülyének tettettem magam! - ismételte Fanyar Róbert.
    - Hiszen épp ez az! - hangzott a válasz. - Nekünk az a véleményünk, hogy egész természetesen, a maga valójában mutatkozott be!
    - A magam valójában csak akkor fogok bemutatkozni - kiabálta dühösen Fanyar Róbert -, ha magához vágom ezt az italosládát!
    - No ne mondja! De erős lett egyszerre! Indítványozom, hogy bocsássuk szavazás alá, ki ijed meg magától.
    - Indítványozom - szólt közbe Kockás, aki már beletörődött az állandó békéltető szerepébe -, hogy fogja be a száját mindenki, mert azután igazán megfeledkezem úri nevelésemről, és szerfelett goromba leszek! Beszélj tovább, Robi!
    - Hát mondom - ismételte Fanyar Róbert -, sikerült bejutnom a táborba, és egykettőre megkedveltettem magam a harcosokkal, mert ha akarom, akkor egészen lenyűgöző a modorom! Később a sejk figyelme is felém irányult, és akkor egész gyanútlanul, csak úgy odavetően megjegyeztem, hogy most jövök a nyolcvankettes erődből, ahol nagyon jól bántak velem!
    - De hiszen - szólt közbe izgatottan Kockás - a nyolcvankettes erőd valahol északon van, az Atlasz közelében!
    - Ezt mondta a sejk is! - bólintott nyugodtan Fanyar Róbert. - Én azonban közöltem vele, hogy téved, mert itt, a Niger mellett épült egy új erőd, az ő tudtán kívül, és úgy látszik, errefelé átszámozták a házakat, és ez lett a nyolcvankettes!
    - Szerintem felesleges volt ennyire megkeverni a dolgot - mondtam. - Elég lett volna, ha egyszerűen megtudja a sejk, hogy van itt egy erőd!
    - Ne törődj vele! - mondta Fanyar Róbert. - Legfeljebb most töpreng egy kicsit! Az sohasem árt!
    - Na és, hogy fogadta a sejk ezt a hírt? - kérdezte Kockás.
    - Nem örült neki túlságosan, amire abból következtethetek, hogy borzasztóan káromkodott, és valami miatt felpofozta az alvezéreit! Pedig ők igazán nem tehetnek róla, hogy itt felépült egy erőd! Azután otthagyott engem, berohant valami másik helyiségbe, ahol élénken vitatkozott egy nővel!
    - Miféle nővel?
    - Azt nem tudom biztosan, de az az érzésem, ha jól láthattam egy egészen keskeny nyíláson keresztül, hogy ugyanaz a nő, aki azon az acélkék autón jött a vonat mellett!
    - Clariss Larussel! - kiáltotta meglepődve Kockás.
    - Olivia Winkler! - kiáltottam ugyanúgy meglepődve én.
    - Nem tudom, hogy hívják! - mondta Fanyar Róbert. - De az biztos, hogy nagyon jó barátságban lehet a sejkkel, mert ahhoz képest, hogy egy ilyen sejk elég nagy úr a maga szemétdombján, ez a lány igen goromba volt vele!
    Kockás felsóhajtott.
    - Ez a lány határozottan kezd az idegeimre menni! Nem szeretem, hogy ennyi gond van vele! Sajnos, most nagyon fog igyekezni, hogy elkerülje velünk a találkozást, de azért még nem végzett Kockás Pierre-rel, és egyszer elcsípem, akárhol van!
    - Itt vagyok! De lehetőleg ne csípjen, mert azt nem szeretem! - mondta ekkor valaki az ajtóban.
    Clariss Larussel volt...
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984390
Webáruház készítés