Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Charles Lorre: A Sátánlégió_EPUB

Charles Lorre: A Sátánlégió_EPUB
990 Ft990

Charles Lorre személyesen jelenik meg ebben a fergeteges humorú, Észak-Afrikában játszódó regényben. A kikötői (és persze P. howardi) figurák kacagtató kalandokon keresztül csetlenek-botlanak a végkifejletig: a Sátánlégióig...

  • Részlet az e-könyből:

     

    Erre az esetre emlékeztem. Csakugyan kellemetlen volt. De nem tehettem róla, mert valami átkozott kis lebujban akadtam össze velük, és igen krakéler módon viselkedtek. Egyszerűen belém kötöttek és meg akartak ütni, pedig nem mutattam semmiféle ellenséges szándékot, csak felszólítottam őket, hogy hagyják el azonnal a helyiséget, mert magányra van szükségem. De az egyiknek igazán nem én törtem be a fejét. Elesett, amikor hozzávágtam a másikat, véletlenül. Ebből is látszik, hogy kifejezetten csak a harmadikkal volt dolgom, és azt valóban megvertem kissé. De hát ezek az arabok felnagyítanak mindent. Felfújnak minden kicsiséget, és azután kész a kellemetlenség. Súlyos sérülés úgyszólván nem is történt. Néhány napon belül elhagyták a kórházat. Az emberek oly igazságtalanok.
    - Izé... - mondtam, mert szerettem volna már másról beszélni. - A fontos csak az, hogy hallott rólam, és tudja, hogy mennyire megbízható, hű segítőtárs tudok lenni, a barátommal együtt. Magának úgysincs más választása, ez szemmel látható! Kockázat nélkül nincs kilátás a sikerre! Legyen őszinte és mondjon el mindent, és higgye el, nem fogja megbánni!
    Bólintott.
    - Van benne valami! A gyűrű már úgyis magánál volt átmenetileg, tehát kis jóindulattal azt is mondhatnám, hogy benne van a dologban... És különben sincs más választása! Eszeljen ki valamit, hatud!
    - Hát tulajdonképpen, mi a baj?... Illetőleg, legelsősorban kicsoda maga?
    - Clariss Larussel vagyok.... Larussel altábornagy leánya - felelte egyszerűen.
    - És hogyan keveredett kellemetlenségbe?
    - Úgy, hogy a katonai irattárból elloptak egy rendkívül, fontos és igen titkos aktát!
    - Úgy!... Ez elég veszedelmes dolog!... És ki lopta el az aktát?
    - Én!
    Ez elég váratlan volt.
    - Magának most - mondta a leány - az lenne a kötelessége, hogy azonnal letartóztasson engem!Tudja ezt? ...
    - Tudom.
    - Nem hallgathatom el - mondta a leány -, hogy a legnagyobb titokban kétszáz ügynök dolgozik az akta tolvajának kézre kerítésén. Minden autót feltartóztatnak, minden karavánt megállítanak, senkire sincsenek tekintettel!... Légionista-őrjáratok, szudáni lövészek és tevés szahariánok cikáznak keresztül-kasul a sivatagban állandóan! Ez meglehetősen rossz érzés. És meg kell mondanom magának...
    Nem derült ki, hogy mit kell megmondania nekem, mert egy hosszú, nem túlságosan magas homokhullám mögül most kikanyarodott négy skarlát köpenyes, tevés katona és a vezetőjük, egy káplár, felemelt kézzel jelezte, hogy az autó azonnal álljon meg.
    Clariss fékezett. A szaharián káplár leugrott a tevéről, anélkül, hogy letérdeltette volna előbb az állatot. Úgy látszik, sietős volt a dolga. Odalépett mellénk, és udvariasan, de határozottan kérdezte.
    - Hová tartanak, mademoiselle?
    - Fort Miribelbe - felelte a leány.
    - Meg kell engednie, hogy kikutassam az: autót, és megnézzem a zsebeit!
    - Ez a hölgy Clariss Larussel!... - mondtam kissé indulatosan. - Larussel altábornagy úr őexcellenciájának a lánya!
    - Tiszteletem, mademoiselle! - felelte a káplár. - A lényegen azonban nem változtat! Meg kell engednie, hogy átkutassam az autót és megnézzem a zsebeit!
    - Kérem, ennek semmi akadálya!
    - Ez a légionista hogy jutott az autójába?
    - Eltévedt és fáradt volt, tehát megengedtem, hogy beüljön, és elviszem oda, ahova akarja.
    - Tehát csak most ismerte meg?
    - Ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy még most sem ismerem! Ha az ember szívességet akar tenni, nem feltétlen szükséges, hogy ismerje is azt, aki a segítségére szorul!
    - Köszönöm, ez elég!...
    Villámgyorsan és gyakorlottan kikutatta az autót, megnézte a lány vastag vászonból készült sportkabátjának zsebeit, bepillantott az autó oldalzsebeibe, felemelte az ülést, kezébe vette a leány parafa sisakját, azután elégedetten bólintott és tisztelgett.
    - Köszönöm, mademoiselle! Elnézését kérem, ha a terhére voltam...
    - Nem volt terhemre. A kötelességét teljesítette, amit Larussel altábornagy leánya nem vehet rossz néven senkitől...
    Elismerésre méltó, óriási szökkenéssel felugrott a tevére, ismét anélkül, hogy letérdeltette volna az állatot. Újabb tisztelgés, azután elügettek.
    - Ezek izgalmas pillanatok voltak! - jegyeztem meg, és némi verejtéket töröltem le homlokomról. - Nem félt, mademoiselle Clariss?...
    - Nem.
    - És mi lett volna, ha megtalálják az aktatáskát?
    - Megkötözve szállítottak volna Oranba! Az ilyen esetben nem számít az, ha az altábornagy leánya vagyok!
    - És mégsem félt?
    - Nem.
    - Miért nem félt?
    - Mert az akták nincsenek nálam!
    - Nincsenek? ... Hát hol vannak?
    - Magánál!... Ott van a zubbonya oldalzsebében! Éreztem, hogy lassan ólomszürke lesz az arcom.
    Mire mindent elmondott, amit tudni akartam, már meglehetősen közel voltunk Fort Miribelhez. Az út errefelé már roppant köves volt, és egyenetlenül hepe-hupás. Viszont az idő sürgetett. Kénytelen voltam tehát én is sürgetni Clariss Larusselt.
    - Ha nem kell attól tartani, hogy szétesik a kocsi, akkor talán menjünk gyorsabban! - mondtam, noha a kilométeróra hetvenet mutatott, ami ezen a talajon több mint életveszélyes sebesség.
    - A kocsi nem, de mi esünk szét, ha gyorsabban megyek! - felelte. - Most már ne türelmetlenkedjen! Tíz perc múlva ott leszünk!... Ezek szerint számíthatok magára?
    - A legnagyobb mértékben! Amit itt elmondott, fantasztikus és tiszteletre méltó! Mindamellett kellene valami, amivel adott esetben igazolhatom magam vagy segítséget kérhetek!
    - Ennek nincs akadálya! - mondta rövid gondolkodás után.
    Kis táskájába nyúlt, és elővett egy papírlapot.
    - Atyám papírkosarából halásztam ki - mondta. - Úgy látszik, megírta, és azután nem volt rá szüksége, tehát a papírkosárba került. Arra gondoltam, hogy hasznát vehetem még.
    A cédulán ez állt:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984383
Webáruház készítés