Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Calderon: Úrnő és komorna_EPUB

Calderon: Úrnő és komorna_EPUB
990 Ft990

Le kellett mondanom arról, hogy Calderont a XVII. század szűkskálájú magyar nyelvén szólaltassam meg, mert féltem, hogy ezen elsikkad a vígjáték pajkossága és a korhűség majd nem pótolja a színházi hallgatót azért a furcsa raffinériáért, amivel az eredeti darab bőségesen szolgál. A szereplők stilizált-régies nyelvet beszélnek. Teleaggattam a sorokat együgyű, naiv, akaratos rímekkel. Nem előkelő rímek ezek - tudom - de akarattal nem előkelőek. Cirkuszi mulatságot rögtönöztem. A szavak bohóc-csörgők, karneváli csengetyük, konfettik. Moliére nem tűrné el. Az ő nyelve szikár és pontos, csupa csont és izom. Calderon nyelve húsos, költői és olvatag. Azt akartam, hogy játék maradjon játék, amint az eredetiben is önkényesen és bohócosan kergetik egymást a szavak. Munka közben azonban sokszor elkomolyodtam. Éreztem, hogy a magyar nyelv, épen azért, mert még nincs elnyűve és agyonművelve, a világ legelső hangszere. Végtelen lehetőségek szunnyadnak benne.

Kosztolányi Dezső

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Perote:
    Balga-voltom szánva-szánom,
    Hogy kiejtettem a számon
    Mert a nyelved egyre zsörtöl.
    És te sem nyughatsz a pörtől,
    Mondd, miért zsémbeskedel?
    S mért nem hallgatsz egyszer el?


    Gileta:
    Mert uram vagy, drága nékem.
    Mert te vagy a feleségem.
    Bezzeg azelőtt, uracskám
    Gyáva voltál és fura.
    Úgy bámultál félve, csacskán,
    Mint borjú a kapura.
    Bezzeg akkor szépelegve
    Hűn követted a nemed.
    És nem súgtál a fülembe
    Egy boldogító nemet.
    Erre-arra ráncigáltak
    És te hozzád kommendáltak,
    Hogy te így-úgy nagyeszű vagy,
    Hogy te így-úgy nagyszerű vagy,
    Hogy egészen egy a vérünk,
    Hogy mi szépen összeférünk,
    Hogy Perote tudománya,
    A fejét majd szertehányja.
    Szó-fia! Tudom ma már,
    Hogy szamár vagy, nagy szamár
    És tudom, mi a való:
    A kommendáns mind csaló.


    Perote:
    Még te ejtesz ily beszédet!
    Hisz hozzám jött a fehérnép
    A fülem telebeszélték,
    Úgy varrtak nyakamba téged!
    »Nézd Perote - mind aszonta -
    Most nem élsz már bajba-gondba,
    Megvan a kertészi béred,
    Jó lesz, hogyha nőül kéred.
    Annyi náluk ám a holmi,
    Hogy nem is győzöl pakolni
    És ha meghal az apósod,
    Lesz örökség nyomba, jó sok.
    És megéltek nyugalomban,
    Csipegettek innen-onnan,
    Ez a dolgok régi rendje.«
    Aztán megjött a kelengye,
    Mit apád számomra testál:
    Négy tányér, egy leveses-tál,
    Ágy, asztal, meg egy fatális
    Rusnya teknő s - egy fa-tál is!
    Most a béremet megosztom,
    Véled élek drága koszton,
    Amit egykor magam ettem,
    Felfaljuk közösbe, ketten.
    Az apád meg egyre él,
    Itt vagy a nyakamba ingyen,
    Nem jön az ígért segély,
    Nincs egy nyavalyás fityingem
    Buksi, lásd ez a való:
    A kommendáns mind csaló.
    Baj. De van reá vigasz.


    Gileta:
    Mondd ki nyomba, hogy mi az?
    Add hát vissza hozományom
    S adj nekem...

    Perote:
    Egy jó pofont?
    Nesze.
    Tartsd meg, azt se bánom
    Ámde másnak el ne mondd.

    Gileta:
    Pusztulj a pokolba. Jaj.
    Jajjajjaj.

    Perote:
    No mi a baj?

    Gileta:
    Hogy képen vágtál, te állat.

    Perote:
    Te kerested, megtaláltad.

    Hetedik jelenet
    Fabio, parasztruhában, Gileta, Perote

    Fabio:
    Ej, hagyjátok abba már ma
    Ezt a rút zenebonát,
    Ne civódjatok tovább.

    Perote:
    Csak miattad volt a lárma,
    Mert sosem maradsz te veszteg
    S a Lányoddal sem egyeztek.

    Lisardo:
    Mit beszél szemembe - tessék,

    Perote:
    Mit? Nos, úgy volt az egyesség,
    Hogy te elpatkolsz hamarság
    S megtörtént az a cudarság.
    Most lettél kilencvenéves
    S ingyen sem halnál meg, édes.
    Házassági alkuban
    Furcsa pont ez, csakugyan.

    Lisardo:
    Ostoba, üres szavak,
    összeesketett a pap,
    Oldaladnál itt e hű nő
    S nézd csak, itt van egy kitűnő.
    Kertész, aki majd segít
    Ápolni növényeid.

    Fabio:
    Adjon isten hát ti nektek,
    Kik oly szépen veszekedtek.
    Adjon isten, idegen.
    Mit köszöntőd? Hagyd nekem.
    Nem téged illet az illyes.

    Lisardo:
    Illet, vagy nem - csak ne illess.
    Menjetek a dolgotokra,
    Úgy is sok a dolgotok ma.
    Fuss Perote s ékesítsd fel
    A gyepágyat buja dísszel
    És te másik, nyomban öntözd
    A fák és a lombközök közt
    Az utat, az arabeszket,
    Mert ha az est árnya reszket,
    Erre sétál majd Diana,
    Véle sok királyi dáma,
    Jázmin-arcú, rózsa-ajkú,
    Drága hölgyek.

    Perote:
    Áll az alku.
    Már megyek, kövess Gileta.
    Jöjj, neked se árt a séta.
    Gileta (félre):
    Jaj, be takaros legény
    Sose láttam szebbet én.
    (Perote és Gileta el.)

    Nyolcadik jelenet
    Lisardo, Fabio

    Fabio:
    Végre itt vagy, jó fiú!
    Lásd, hűségem mily hiú
    Zaklatásnak és veszélynek,
    Próbának teszem ki érted.
    Minden harcot bátran állok
    És enyém a csel, a gond,
    Ámde kérlek, meg ne mondd,
    Hogy én szőttem ezt a hálót,
    És ha a csel kiderül
    És a terv se sikerül,
    Akkor - sose láttuk egymást.

    Lisardo:
    Nem lesz semmi baj se, meglásd.
    Fabio, most férfihittel
    Újra kezemet adom,
    Hogy sohase hagylak itt el.
    A bajod az én bajom,
    A kudarcod a kudarcom.
    Csak Crotaldóért tusakszom.
    Most te is tekints reája.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987230
Webáruház készítés