Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


C. O. Jensen D'Ora asszony szórakoztató EPUB e-könyv

C. O. Jensen D'Ora asszony szórakoztató EPUB e-könyv
890 Ft890

A Bacharach luxusgőzös Amerika partjai felé igyekszik, fedélzetén a legkülönbözőbb népséggel és emberrel. Köztük van az ünnepelt énekesnő is, madame D'Ora, aki nem is sejti, hogy milyen veszélyek leselkednek rá. Van aki szeánsszal kívánja megidézni a szellemeket és kideríteni, hogy ki fenyegeti az asszony életét, ám a háttérben álruhás detektívek is nyomoznak a titkok fátylának fellebbentésén. A sodró cselekményvezetés mellett a szórakozást a fordító, Karinthy Frigyes személy garantálja.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Szép, boldog út volt. Reggelinél Madame d’Ora egész ragyogó kedélye kivirágzott. Vonásai kigömbölyödtek, mintha otthon volna, az asztalnál, szembe Hallal - olybá tűnt fel, mint valami nagy, boldog falusi lány. Hall ideges arca könnyedén kipirult. Elmúlt idők bizalmas hangulata szállt le rájuk és minden egyebet kioltott. Itt ültek most és számtalan bájos jelentéktelenségre emlékeztették egymást és helyekre, ahol együtt voltak. Sóhajtottak, s halkan reszketni kezdett mindkét ember, ittak s egymás szemébe mélyedtek el. Nevettek az étvágyukon. Madame d’Ora, aki különben állandó soványítókúrában élt, ma kivételesen ínyenc mohósággal evett.
    Csak egy kis epizód vont árnyat az idill fölé. A szolga kártyát hozott és Madame d’Ora könnyed bocsánatkéréssel egy férfihoz lépett s beszélt vele nehány percig. Hall elfogulatlanul és korrektül ült, a mikor visszatért hozzá, de nem szólt.
    - Ez a helybeli impresszárióm volt - magyarázta Madame d’Ora.
    - Hogy tudhatta az, hogy itt vagy? - kérdezte Hall hűvös csodálkozással - és hogy jut eszébe, evés közben zavarni téged?
    - Egy kis ügyben iderendeltem egy órára - amint látod, éppen egy óra van.
    - Parancsolsz? - Hall nagyon felhúzta szemöldökét - Az volt a szándékod, hogy minden körülmények közt itt fogadd ezt az embert?
    - Hát persze! - felelt Madame d’Ora tágra- nyitott szemekkel. - Azért mondtam, hogy Martinhoz menjünk reggelizni. Másképp más vendéglőt ajánlottam volna.
    Hall borús homlokkal töprengett ezen néhány percig. Aztán, nevetésbe tört ki.
    - Ez te vagy! - mondta udvarias elragadtatással. Isteni vagy, Leontine. A végzetem vagy. Mindig később tudtam meg, hogy szándékaim és elhatározásaim a valóságban tőled származtak. Zsákmánya voltam csak annak a kellemes illúziónak, hogy huszonöt lóerővel most odavihetlek, ahová akarlak. Egészségedre!
    - A szemeid most megint vörösek Edmund, - mondta hirtelen Madame d’Ora - és folyton hunyorogsz. Fájnak?
    Hall lehajtotta fejét és szemeit dörgölte, nem felelt. Madame d’Ora ránézett, aggodalmasan figyelte ettől fogva.
    - Néhol kihullt a hajad, itt az egyik oldalon, - mi az, Edmund? Csak nem vagy beteg?
    - Nem, dehogy. Egy kémikus fénnyel kísérleteztem… megtámadták a szememet, - mormogta Hall bosszúsan. - De ne beszéljünk most az üzletről.
    - Egyszer még halálra égeted magad - vélte Leontine dorgálóan, de megkönnyebbülve, aztán egyebekről beszéltek.
    Mikor kész voltak, útnak eredtek. Hall Broodway meseszerű építkezéseit mutatta, a huszonharmadik utcában. Az asszonyt elragadták ezek a dolgok. Felállt az automobilban és hangosan kiáltott.
    Hall boldogan mosolygott.
    - Szerelmem, - szólt - megint igazad van. Veled, ebben a repülő gépemben, boldog ember vagyok.
    Hall lecsapta a fogantyút és széles fordulattal az ötödik Avenue-be tért. Lehajolt, a teljes sebességet kapcsolta be, a kürt bőgött egyet és most porfelhő száguldott utánuk, amint lokomotív- gyorsasággal repültek a tükörsima aszfalton, a milliomosok negyedében. Hátuk mögött a sofőr segítségért kiáltott és Madame d'Ora kalapjához kapott, nagyot kiáltva. Aztán mérsékelte a menetet Hall. Intett Leontine-nek s elégedetten hunyorított felé. Pillanattal később száguldó motorbicikli érte utói őket és Halinak be kellet diktálni nevét és lakását. Meg fogják bizonyára büntetni.
    Most tisztességes tempóban folytatták út jókat Hudsonon keresztül, a Grant-Mausoleum előtt, ki a külvárosokba. Visszafelé jövet átadták a kormányt a sofőrnek, maguk hátraültek, társa- lógni. A Centrál parkban kiszálltak és sétáltak kicsit a lombfolyosókon. Meleg májusi nap volt. A park sziklái ragyogtak. Világoszöldben álltak a fák, ragyogó virágágyak szikráztak a napfényben. Omló, rózsaköd, vörös és sárga. Egy sereg iskolásleány szembekötősdit játszott egy lépcsőn: ezek csicseregtek, nevettek, hancúroztak. Az, akinek be volt kötve a szeme, némán tapogatózott. Barna, fedetlen feje égett a napfényben, piros szája félig nyitva, maradt a kötés alatt. Gyöngéd, törékeny kis leány volt, vékony lábszárakkal: blúz és szoknya természetesen elvált egymástól a még fejletlen hosszú testen. Kutató, tétova mozdulatokkal keresgélt, egy virágos fához ért, mintegy álomban érintette a teli bugákat és aztán megint az ösvény felé fordult vissza. Valaki hozzáért, erre összerezzent.
    - Mindjárt megvagy, - mondta a serdülő lányok átmeneti, rekedtes hangján.
    - Várj! - mondta Hall Leontine-nek és megálltak, mozdulatlanul. A bekötött szemű kis leány közeledett, egészen hozzájuk ért és vézna kezét mindegy simogatva nyújtotta maga elé, éppen előttük. Aztán megérintette Hallt, a mellén, épp a szíve táján. Hall lenézett a barna hajra, érezte a fiatal leány illatát és a füvek és a virágok illatát is. A füvön kis mókus közeledett, két hátsó lábán állt és reszkető szájjal nézett körül.
    A lányok hangos kiabálásban törtek ki, a mókus megijedt és mint valami gumilabda, úgy szaladt fel egy fára. A kis lány is meghökkent, lekapta a kötést és nedves, meleg szemekkel nézett fel Halira, bókolt és bocsánatkérést hebegett. Hall és Leontine továbbmentek. Az asszony ujjait Hall felső karja mögé dugta.
    - Te boldog! - mormogta. Aztán még halkabban: - De te egy pillanatra se gondoltál az én dalomra, a vak leányról, egy pillanatra se, Edmund.
    Hallgatagon mentek most. Leontine hiába várta, hogy Hall megszólaljon, erre valami megjegyzést tett, ami durva és közönséges volt. Hall nem ütötte meg érte, megállt csak és olyan kifejezéssel nézett rá, mely egy fokkal vadabb volt még, mint a nőé. A tavasz mámora fogta el mindkettőjüket, mely kegyetlenné s határozottá tesz. Nyugodtan álltak és egymásra néztek; az asszony vad és rejtélyes tekintettel, a férfi makacsul. Aztán folytatták útjukat és Leontine harsogva énekelni kezdett.
    - Ne nézzük meg az állatokat? - kérdezte Hall.
    - De igen, - mondta Leontine és a csípője ringott, míg mentek. Az állatkert a park másik felén volt, automobilba ültek és odahajtattak.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633989845
Webáruház készítés