Új jelszó kérése
Termék részletek


C. O. Jensen A Monszun MOBI e-könyv

C. O. Jensen A Monszun MOBI e-könyv
690 Ft

TARTALOM

A kuli
A Monszun
A balekfogó
A kis ahasvér
O Koy
Anya

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Anya

    - Zsuzsánna nem jól érzi magát, - mondta Mrs. Almeida, mikor Van Leer doktor urat a füvészkert ajtajában üdvözölte. Elébe jött, mintegy közölni vele valamit, amit a házban senkinek sem szabad tudni. Nagyon halkan beszélt, ismételte, hogy Zsuzsánna nem jól érzi magát, de természetesen ennek semmi jelentősége, nyilván egy kis láz az egész. És Mrs. Almeida kínos bizonytalanságában hirtelen elhallgatott: mintha az igazság attól függne, amit ő maga gondol avagy mond.
    Van Leer doktor úr szintén megállt, nem szólt, szeme se rebbent. Mrs. Almeida így bizonyára önmagától visszakapja egyensúlyát, lélegzetvételén hallatszott, hogy izgatott, de hogy mindjárt összeszedi magát, ha nyugodtan beszélnek hozzá. Míg ez megtörtént, az orvos a két oszlopot szemlélte két oldalán a bejáratnak, két négyszögletes, bevágott fadísz, kúszó növények hálójába benőve egészen, a gyökerek befurakodtak a fába és megkapaszkodtak - micsoda termékenység, micsoda étvágy... és milyen furcsa, hogy ez a vad és szenvedélyes növényzet, ez a tropikus bujaság mégis a föld lehűlésének köszönheti létét… - Igazán, egész jelentéktelen eset, - mondta Mrs. Almeida és az arca lassan felderült. Van Leer kifejezése is csupa remény volt s mikor Mrs. Almeida mosolygott, ő egyenesen nevetni kezdett… hát persze, persze, megint minden ok nélkül idehívták. Most már annyira magához tért Mrs. Almeida, hogy vidáman a vállára ütött, a kerten át úgy mentek be a házba mintha Van Leer csak úgy látogatóba jött volna. Megtudta, hogy Mr. Almeida lent van a kikötőben, egy szállítmány orchideát rakat fel a gőzösre.
    Mrs. Almeida most már fecsegett. Sétáltak a kertben, a különös, izzó tenyészet közepett. Fehérlő párában úszott az egész kert s a csendes, fürdőszobalangyos levegőn, a gőzfehér ég alatt édes gázok úszkáltak, virágillatok, sűrűek, szinte kézzelfoghatók, ráfeküdtek az arcra, mint holmi lágy dunyha. Meleg volt itt, mint valami élő lény belsejében, - és milyen meztelen volt minden a növények izzadó páráiban ! Csodálatos, halk nesz áradt: a nedves gőzben gyengéd, alig hallható kórus szállt fel; apró, növekedő száracskák zörgése, felpattanó virágok zaja. Ez a termékenység, mely forró titkokat suttog a viaszos földnek s a napnak, ott fenn, az ég zenitjén. A talaj fülledt mocsaraiból smaragdzöld pizángok és bambusz- törzsökök közt vidám pálmák szöktek elő, magas, meztelen testük kifeszítve, fent a kékbe zöldcsipkés, pompás sátorba terülve szét, ezek is éltek, a kérgük olyan volt, mint a bőr.
    Mrs. Almeida orchideákat mutatott, amik Borneóból érkeztek. Az orchideák részére külön osztálya volt a kertnek, őserdőszerű, bozontos bozót. Növénytornyok emelkedtek itt, vad, őserdei fák, liánok, néhány lépés és koromsötétség, gőzfürdői hőség borította el a behatolót. A nedves és fekete földből buján tört elő a nepenthes bogárgyilkoló tölcsérkéivel. Az orchideák felkúsztak a törzsekre, száruk, mint halott férfiak ujjai, az ágakba kapaszkodott s a kerek virágok, mint nyitott és szomjas szájak lógtak lefelé. E rengeteg fölé kétszáz láb magas törzs emelte koronáját: tetejében a Szunda-szigetek mondavilága adott találkát, távcsövön láthatta őket az ember, kék, nagy madarak, hússzínű fityegőkkel a csőrök alatt. Este a repülőkutyák egész hada telepedett le e fára, ott lógtak a homályban és suhogtatták szárnyaikat, mintha az éjszakát ők árasztanák. S a szitakötők és libellák cikáztak a forró levegőben.
    Mrs. Almeida megmutatta az állatokat is. A kertészeten kívül Almeida vadállat-tenyésztéssel is foglalkozott, európai állatkertek szállítója volt. Majmok, medvék, kígyók, - mindeme szörnyűségeket Mrs. Almeida ragyogó kedvben mutogatta. Minden állatot egyformán becézett, nem nagyon különböztette meg a sündisznót a papagájtól: minden és mindenki az övé volt itt. Még a kígyóban se érzett semmi különöset, mely állatra pedig homályosan emlékeznie kell vala, nem szólt a képzeletéhez: megveregette a ketrece falát s horkolva előhívta. Egy kis majmot megsimogatott, s mikor az mérgesen megharapta, bosszúsan felsikított és utálatos féregnek nevezte. Almeida éppen új krokodilt kapott, hosszú, hallgatag legény volt ez, erős lécek közt feküdt, nyitott, zöldessárga szemeiben vékony kék sávba összehúzódva aludtak a pupillák. Mrs. Almeida ugrált a ketrecek között, a krokodilhoz ért, ami olyan kedvesen, szelíden feküdt, hogy Mrs. Almeidának valósággal be kellett dugnia az ujját, hogy szinte könnyekig meghatva megsimogassa a krokodil hátát. A krokodil megmozdult, egyetlen, villamos rángással, melybe minden erejét belefeszítette, szétroppantotta a deszkákat, míg a rút fogak hatalmas csattanással összeverődtek. Mrs. Almeida úgy sikoltozott, mint akit megszállt a rosszlélek. A szó szoros érte emben a levegőbe ugrott rémületében, s mikor megint földet ért, közel volt az ájuláshoz. Csak a doktor nevetése mentette meg az idegrohamtól. De alig hogy magához tért, egy kis pálcát vett fel a földről s mohón bedugta a ketrecbe, a szörnyeteg szeme felé. A krokodil erre behunyta a szemét. Ezután egy szelíd, gyengéd kis tapír következett, kegyesen hagyta, hogy finom hátát simogassák, mert banánt kapott... És most látták az egész menazsériát. Szent isten, Zsuzsanna…
    Almeida háza nyílt bungaló volt, ablakok híján, széles verandákkal, redőnyökkel. Szobáiban éppúgy, mint az udvaron, téglák borították csak a földet az udvaron két kínai zománcsárkány.
    De Braganza, Almeida könyvvezetője egy nagy, nyílt helyiség közepén, a pult előtt állt és dolgozott. Félvér ember, de európai öltözékű, elegáns úr. Minden széknek és kiszögellésnek nekiment, mert a tekintély kedvéért lorgnettet hordott. Az orvost meglátva, utánozhatatlan ceremóniával hajtotta meg magát, buta néger szemeiben, a szemüveg mögött, végtelen komolyság tisztelgett. S azonnal a pult fölé hajolt megint, szapora számokat vetve a papírra. Ó igen, most itt állt és írt, mint egy valódi európai, nagyszerű volt - és mindig, mielőtt tolla leért a papírra, svungot vett és nekilódult, ahogy gyakorlott könyvelő csinálja. E pillanatban De Braganza volt itt a legelőkelőbb úr ezüst gyűrűivel.
    Van Leer és Mrs. Almeida felmentek a sárga téglalépcsőkön. Itt az idős asszonyt megint úgy előfogta a félelem, hogy meg kellett állnia.
    - Csak egy kis láza van...
    Egy lépcsővel feljebb:
    - Egészen jelentéktelen eset...
    Aztán megint hirtelen megállt és kialudt, mégis véraláfutott pillantását a doktoréba fúrta, levegő után kapott:
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740735
Webáruház készítés