Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Byron: Don Juan_MObi

Byron: Don Juan_MObi
540 Ft540
  • Részlet az e-könyvből:

     

    Tizenegyedik ének

    1.
    Azt mondja Berkley püspök: »nincs anyag«,
    S bebizonyítja. - E tan anyagát
    Nem is lehet (mondják) vitatni, csak
    Bámulni kell, oly fínom. Jó. De hát
    Mért nem hiszik? Minden anyagra vak-
    Buzgón csapnék én, szétzúzván magát
    A vasat is: csak volna földünk szellem,
    S fájván sokat, tagadhatnám a mellem.
    2.
    Mily nagyszerű, dicső fölfedezés,
    Hogy minden csupa önzés, ideál,
    Olyan mint mi! Mernék fogadni (és
    Egész világba) hogy e tétel áll.
    Ó kétely! (Annak tartanak, merész
    Igazság egyetlen prizmája, bár
    Kétlem, hogy az vagy) korty-lelkem’, az ég’ e
    Szeszét ne bántsd, ha mámor is a vége!
    3.
    Mert rossz emésztés (nem »szép Ariel«)
    Gyakran jő hozzánk s szárnyunkat szegi
    Más fajta, gyötrő kérdéseivel.
    Lelkemnek az fáj - hajh! tövis neki -
    Hogy nincs számunkra békés, kicsi hely,
    Hol a teremtést nézhetné ki-ki;
    Honnan pipázva e világra néznél,
    Mely nem igen több fényes baklövésnél -
    4.
    Ha véletlenség; s ha a bibliának
    Van igaza, tán még inkább; - de csitt!
    A míg elválik, hadd fogom be számat,
    Mert némely úr még rám ver egy kicsit.
    És igaz is. Mi haszna ily vitának?
    E kérdést senki meg nem oldta itt,
    S egykor tisztán lát valamennyi szem,
    Vagy legalább majd - alszunk csöndesen.
    5.
    Mellőzöm hát a metafizikát,
    A semmiségbe nem bökök bután;
    A mi van, az van; ezt megérti, ládd,
    Mindenki; én ezt vallom ezután.
    Igaz, mostanság egy kis hektikát
    Kaptam; nem t’om, hogy mi az oka, - tán
    A levegő; de a szurások óta
    Mind orthodoxabb lesz bennem a nóta.
    6.
    Elsőbb az Istent kezdtem hinni (ebben
    Nem kétkedém bár - s Belzebúbba se’)
    Majd a Szüzet láttam ragyogni szebben,
    S kidomborúlt az Ádám esete.
    Szintúgy a Szent Háromság, ékesebben
    Mint valaha! Úgy nő e szív hite,
    Hogy óhajtom: Négy lenne bár, ne Három,
    Hinnem még többet, hinni minden áron.
    7.
    Folytassuk: - Azt, ki Attikára nézett
    Az Akropólis magasábul; látta
    Konstantinápolyt, a mesés egészet,
    Vagy Timbuktut; porczellános Chinába’
    (Peking fölött) teázva heverészett,
    Vagy Ninivéhnek tégláit csodálta:
    Nem lepi meg először London képe -
    De egy év mulva álljunk majd elébe!
    8.
    Ott Shooters Hillen, naplementekor,
    Száll Don Juán ki, ama völgy felett,
    Hol összefut tömérdek utcza-sor
    S tömérdek ember járkál, csap szelet.
    A halmon csönd van, - mély, csaknem komor,
    Nem hallik más, csak távol szekerek
    S a város zúgó, zümmögő zaja,
    Nagy, nyüzsgő rajzás dongó moraja.
    9.
    Halad mélázva, meditál gyalog
    Juán a dombon, kocsija megett.
    Folyvást a britt nagyságon andalog,
    Lelkes heve kitör már s kér eget:
    »Ez a szabadság népe! Itt van ok
    Hevűlni!« - így búg - »Itt a tömeget
    Bilincs nem nyomja; itt a nép az úr;
    Gyülésez, választ s bajtól szabadúl.
    10.
    Hű itt az asszony, vén vagy fiatal;
    A nép adót tetszés szerint fizet;
    S adó ha nagy, hát ez csak arra vall:
    Van pénz elég s fizetni élvezet.
    Szent itt a törvény; nincs gaz, a ki csal;
    Itt nincs zsivány, ki tenne rád kezet;
    Itt - »Kés villant elébe s durva szó
    Riadt: »Goddamm! Pénzt, hitvány utazó!«
    11.
    E nagyszerű szabadság-riadót
    Sövény megől négy tolvaj intonálta,
    Kik használták a jó alkalmat ott,
    A mint meglátták Don Juánt magába’.
    Ha nem tudsz ütni s nincsen vasbotod,
    Zöldben ne sétálj kincses Angliába’
    Nemes barátom; elveszítheted
    Nadrágod’ épp úgy, mint az életed’.
    12.
    Egy szót se értett angolúl Juán,
    Csak azt hogy »Goddamm«, brittek jelszavát,
    És erről is azt hitte, hogy talán
    Az »Isten hozzád«-ot jelenti. Hát
    Én ezt megértem s megbocsátom ám!
    Én, félig angol (ah! vesztemre) ládd:
    Ha brittől »Isten hozzád«-ot hallottam,
    Szentűl hivém hogy azt morogja: Goddamm!
    13.
    De érti hősöm a gesztusokat,
    S kissé epés meg hirtelenkedő
    Lévén, azonnal zseb-pisztolyt ragad
    És a bitangok egyikére lő,
    Ki honi sárban hemperegve, vad
    Bőgéssel fetreng, mint zöld legelő
    Gyepén a marha, társához kiáltván:
    »Ó Jack! nekem befűtött ez a sátán!«
    14.
    Jack et Comp. erre oldott kereket
    S mely járt elől, végtére visszatért
    A suite is. Bámult e dolog felett,
    S mint rendesen, kinált késő segélyt.
    A »hold babája« egy rőt tócsa lett,
    Oly bőven öntött roncsolt teste vért.
    Vásznat, kötést sürgetve kért Juánka,
    S hogy oly hamar lőtt, most már szinte bánta.
    15.
    »Talán« - gondolta - »nemzeti szokás,
    Hogy idegent így üdvözöl e nép;
    Hisz éppen így tesz némely szállodás,
    Ki nem késsel s nyiltan rabol, de szép
    Hajlongások közt; - csak a módja más; -
    Ej, mit tegyek? Elveszni semmikép
    Nem hagyhatom. Hadd jőjjön hát velem;
    Vegyétek vállra; én is emelem.«
    16.
    Részvéttel már emelnék vállra szépen,
    De most fölordít: »Hó! Itt hagyjanak!
    Ott veszszek el, a hol ragadtam lépen...
    Egy korty gutyit... csak annyit adjanak!«
    Az élet lángja végsőt leng szivében,
    Sebéből ömlik sűrű vér-patak.
    Kendőt csavar le megduzzadt nyakárúl:
    »Sárimnak«...! S ajka mindörökre zárúl.
    17.
    Vérrel mocskolva hullt a kötelék
    Juán elébe, de nem érti ő:
    Miért röpűlt lábához a nyak-ék,
    S mily búcsuszót ejtett ki a nyögő.
    Tom volt a legkaczkibb zsivány a szék-
    Város terén; rablók közt drága kő;
    Duhajkodott, míg minden pénze rá ment,
    S az ördög mondott életére áment.
    18.
    Intézve mindent pontossággal el,
    S megtéve mindazt, a mit a komoly
    »Halott-vizsgáló törvény« követel -
    London felé Juán tovább megy. Oly
    Kínos kaland! Csak éppen hogy be tel
    Kétszer hat óra és már vére foly
    Egy hős »szabad«-nak, - s ő veré agyon,
    Védvén magát!... Merengő lett nagyon.
    19.
    Nagy férfiút irtott ki, annyi szent,
    Ki hős módjára élt és ölt vigan.
    Bandát vezetve bátrabban ki csent?
    Kártyán ki csalt több sikkel? Bumsztiban
    Hetykébb ki volt? Ha országútra ment,
    Szebben ki szúrt? Lovasbetyár ki van
    Különb ma? És forgatván barna Sárit,
    Nyalkább ficsúrt vajjon leltél-e már itt?
    20.
    De Tom nincs többé - hát ne többet Tomról.
    A hősök is halandók és az ég
    Kegyéből hosszan csak kis része tombol.
    Üdv Themze! Üdv! Most dörren a kerék
    - Parádés dobként - síma partodon, hol
    Nem vágtatott Juánom soha még!
    Kensingtonon megy s annyi »ton«-on át,
    Hogy megszámlálni nem bírod sorát.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987766
Webáruház készítés