Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bujtor László Ki áll az élen - hadvezér vagy menedzser? nyomtatott könyv

ÚJ
Bujtor László Ki áll az élen - hadvezér vagy menedzser? nyomtatott könyv
2 790 Ft2790

Manapság nem is a gazdasági ciklusok során bekövetkező válságok okozta kihívások jelentik a cégvezetők előtt álló legnehezebb megol¬dandó feladatokat, hanem az átalakuló világgazdagság, a felemelkedő iparágak és országok, valamint az egyre jelentősebbé váló ökológiai és fenntarthatósági aspektusok támasztotta problémák. Nem érdektelen tehát új szempontból feltárni, hogy mi lehet a titka a sikeres vezetőnek? A feltáráshoz pedig olyan összehasonlítási alapot, egyben viszonyítási pontot keresünk, ahol a siker és a kudarc halálos pontos¬sággal mérhető. Ez pedig a háborús vezető, azaz a parancsnok személyisége. Vannak-e a parancsnokoknak olyan közös tulajdonságaik, amelyek a vezetőt vezetővé teszik? És megvannak-e ezek a tulajdonságok a hasonlóan nagy szervezetek vezetőiben, a cégvezetőkben? Van-e olyan általánosítható tudás, tulajdonság, képesség, vagy készség-készlet, amelyet birtokolva és felmutatva sikeres lehet bármely cégvezető? S ha nincs, akkor mi tanulható meg ezekből? Erre az izgalmas felvetésre keresi a válaszokat ez a könyv, melynek első vázlata tanulmányként készült 2005-ben, a State University of New York at Buffalo és a Budapesti Műszaki Egyetem által szervezett Master of Business Administration képzés során, majd a CEO Magazinban 2006-2007-ben folytatásokban jelent meg, nagy érdeklődést és pozitív visszhangot keltve. A 2008-ban a világon járványszerűen végigsöprő gazdasági válság és az azt követő igen lassú helyreállás ma is időszerűvé teszi az eredeti témát. Kik maradhatnak meg a gazdasági elitet reprezentáló multinacionális vállalatok csúcsain - más szóval mi jellem¬zi a sikeres vezetőt? A mű eredetiségét elsősorban az adja, hogy a hadvezér - cégvezető összevetést egy-egy párba állított, azonos nemzetiségű emberpár tagjain keresztül vizsgálja.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Már említettük, hogy az Amerikai Egyesült Államok üzleti életében és menedzsment-képzésében mennyire elterjedt az a felfogás, hogy az üzletelés a háború szinonimája, és a marketing csak a háború folytatása más eszközökkel. Mi mégsem kívánjuk azt a hibát elkövetni, amit - főleg európai kritikusai - a katonai szemléletű és háborús felfogású marketing-hadviselés amerikai szerzőinek, hívőinek és követőinek felrónak. Ugyanis nem arról kívánunk szólni, hogy ilyen-olyan hadvezér stratégiáját vagy stratégiai alapvetését miként lehet egy-egy üzleti folyamatra, vagy piaci helyzetre alkalmazni. Itt egyetérthetünk Frank Johnson gondolataival, aki figyelmeztet:
    "széles körben elterjedt amerikai nézet szerint a háború művészetéről írott könyvek megtanítanak bennünket az üzletelés művészetére. De, történelmileg, az üzletelés és pénzcsinálás mindig is békés tevékenységek voltak" (JOHNSON, 2002).
    Ekként - érvel Johnson - semmit sem tanulhat az üzletember a hadvezértől, hiszen az üzletember lételeme a béke és a nyugodt, kiszámítható viszonyok, ellenben a hadvezér lételeme a csata, a rombolás és pusztítás kaotikus és kiszámíthatatlan világa. Ez mind igaz. Jelen munka nem is a kétféle tevékenység összevetését kívánja elvégezni, hanem sokkal inkább azon kiemelkedő vezetők összevetését, akik akár a háborúzásban, akár az üzletelésben kiemelkedő személyek voltak, vagy megkerülhetetlen teljesítményt nyújtottak. Vannak-e közös vonásaik? Tanulhatunk-e példájukból? Tanulhat-e egy modern vezető tőlük bármit is? Milyen emberek, milyen tulajdonságokkal válhatnak vezetővé? Van-e általános recept?
    És itt elegánsan kerüljük ki azt a csapdát, amelybe nagyon sokan, akik ezzel a területtel foglalkoznak, megfontolatlanul beleesnek. Abba a csapdába, amibe imént idézett szerzőnk, Frank Johnson is, saját szűklátókörű logikáját követve óhatatlanul beleesett. Szintén félreértette az üzletelés és a háborúzás kiemelkedő alakjainak összehasonlító elemzését:
    "Megpróbáltam egy olyan problémát találni, ami közös lehet Napóleon és egy modern üzletember számára. Tény, hogy Napóleon a teljes európai kontinensről ki akarta tiltani a brit árukat. [...] De Napóleon úgy próbálta megoldani a problémát, hogy blokádot állított, és amikor Oroszország elmulasztotta ezt követ¬ni, lerohanta Oroszországot. 1812-re világossá vált az, amit az amerikaiak úgy írnának le, hogy rossz üzleti előjel. Csak egy ember volt, aki egy hasonló problémát ugyanúgy kívánt megoldani: Hitler. [...] Egyik ember sem nyújtana sok segítséget abban, hogy miként kell egy amerikai bevásárlóközpontot, vagy a Times magazint vezetni" (JOHNSON, id. mű 2002).
    Ám Frank Johnson, és minden, hasonló logikával rendelkező elemző itt nagyot téved. Megmosolyogtató, és az összevetés logikáját meg nem értő gyerekes párhuzamot von akkor, amikor Bonaparte Napóleont vagy Adolf Hitlert üzletemberként, egy mai menedzsert pedig tábornokként állít be és próbál elképzelni. Nem, ebben a könyvben ilyen értelmetlen összehasonlításra nem vállalkozom. Tárgyun¬kat a vízió felől közelítem meg. A nagybetűs vezetőnek ugyanis (tábornoknak és menedzsernek egyaránt) víziója van. Ezt a víziót (amely csak elméjében létező absztrakció) próbálja meg a teste nyújtotta korlátozott kifejezés eszköztárával (gesztusaival, karizmájával, kommunikációjával, színpadi kelléktárával, szónoki képességeivel, stratégiai érzékével stb.) környezetére jól-rosszul kivetíteni és segítségükkel valóra váltani - több-kevesebb sikerrel. A háború totalitása viszont mindenre, így az egyes emberre is totálisan hat. A hadvezér saját képességeit, és a rendelkezésére álló erőforrásokat a győzelem érdekében, a vízió megvalósítása érdekében totálisan kihasználja. Amikor a vezető a háború meta¬foráját alkalmazza, akkor tulajdonképpen víziójának egy aspektusát közvetíti. Ezt Lee Iacocca tökéletesen értette és ekként osztja meg velünk:
    „Feladatunk az volt, hogy háborút vívjunk gazdasági téren. Jóllehet tudtuk, senki sem áldozza majd életét a Chryslerért, sok százezer ember gazdasági fennmaradása függött attól, meg tudjuk-e szerezni a kölcsöngarancia-törvény által megkövetelt különféle kedvezményeket. A Chrysler megmentéséért vívott háborúban én voltam a tábornok” (IACOCCA 1988).
    De évtizedekkel később, a napjainkban íródott, Bloomsbery Kiadó által fémjelzett portrékötet szintén ezt a bölcs és megalapozott párhuzamot közvetíti a Szun Céről készített szócikkében:
    "Szun Ce a legöregebb létező katonai szakkönyv, amely Clausewitzet 2200 évvel előzi meg. Stuart Crainer6 azt kérdezi, hogy miként lehet a Háború művészetének bármely relevanciája abban, hogy miként kell vezetni egy kukoricapehely-üzemet Ipswitchben […] Szun Ce támogatói ugyanakkor azt bizonygatják, hogy fejtegetései kortalanok. […] Az olyan dolgok, mint a stratégiai intelligencia, a tervezés, a részletek iránti figyelem, a ravaszság és fortélyosság, valamint a vezetési elméletek azok, amelyekben a vezető hatalomra tesz szert a vezetés során; ezek univerzális értékkel bírnak és alkalmasak bármely emberi küzdőtéren, bármely korban." (Bloomsbery 2004, id. mű).
    Ebben az idézetben ragadható meg a leginkább az a párhuzam, amely igazolja a kiválasztott személyiségek összevetésének jogosságát és ácsolja meg azt a színpadot, amelyre a kiválasztott tábornokokat és cégvezetőket felvonultatva, megkezdhetjük ezen emberek egyéniségének izgalmas összevetését. Mert egy mai üzletember/üzletasszony sem tesz mást, mint hadvezér elődei, amikor az állandóan változó külső gazdasági környezetben (mint a csatára készülő sereg), és a folyamatosan változó terepen mozogva megpróbál sikerre törni, és a rendelkezésére álló anyagi, szellemi és emberi erőforrásokat maximális hatékonysággal kihasználva - győzni, más szóval üzleti céljait valóra váltani.
    könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634741275
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés