Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bujtor - Budai - Konrád: Rendszeres őslénytan_EPUB

Bujtor - Budai - Konrád: Rendszeres őslénytan_EPUB
1 290 Ft1290

Bevezetés

Manapság az őslénytan a virágkorát éli - mondhatnánk. Soha ennyi dinósjáték, mesefilm, ruhadarab, iskolatáska, tanszer stb. nem utalt arra, hogy egykor Földünkön mára kihalt élőlények tapodtak. Az idősebb generációk számára pedig a számos természetfilm- és ismeretterjesztő tévécsatorna ontja az ugyan vegyes színvonalú, de mégis Földünk és a földi élet múltjával foglalkozó filmeket. A fellendülés az 1993-as évben bemutatott Jurassic Park című amerikai mozifilmhez köthető, mely a nagyközönség érdeklődésének középpontjába állította a földtörténeti középkor dinoszauruszait.
A hazánkban az egyetemi felvételikre évente jelentkezők számából képzett statisztikák alapján folyamatosan csökkenő népszerűségű bármely természettudományos tárgy számára jó lenne egy ilyen "hátszél". Igen, lenne, mert nem tapasztaljuk sajnos a gyermekkorban még kedvelt dínók jótékony hatását a pályaválasztás, vagy az egyetemi képzésre jelentkezők számában, vagy színvonalában. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy hazánkban évente igen-igen csekély azok száma, akik olyan munkát találnak, amely az őslénytan művelésével közvetlen kapcsolatban állna. De nem is az a célunk, és ennek a könyvnek sem az a célja, hogy erre készítsen föl bárkit is. Ugyanis az őslénytan tudománya számos egyéb, sokkal nagyobb "felvevőképességű" diszciplína számára szolgál alapozó tárgyként, a megértést segítő, és a tisztánlátást támogató társtudományként. És ebben a funkciójában tárgyunk már ezrekhez jut el kötelező, ajánlott vagy kiegészítő tananyagként.
És milyen érdekes, hazánkban ugyancsak 1993-ban jelent meg az utolsó őslénytani témájú tankönyv Géczy Barnabás tollából. Húsz év nagy idő minden tudomány fejlődésében. Különösen igaz ez az őslénytanra. Számos jelentős tudományos felfedezés született ezen idő alatt, amely jelentősen módosította, szélesítette ismereteinket az őslénytan számos résztudományában.
Célunk nem az volt, hogy az elmúlt húsz év fejlődését figyelembe véve, a legfrissebb adatok alapján "újraírjuk" az őslénytani tankönyveket. Jelen könyv - mint azt az Előszóban kifejtettük - az egyetemi BSc szintű oktatás igényeit szolgáló, de általános célú tankönyv és ismeretterjesztő könyv egyben. Törekedtünk a teljességre, s bár a címe alapján alapvetően rendszertani, azaz a kihalt élő szervezeteket korszerű rendszertan szerint bemutató mű, a háttérként szolgáló ismeretek rövid, utalásszerű bemutatására is kitérünk. Tettük ezt annak érdekében, hogy az olvasónak a szükséges háttérismeretek megszerzéséhez ne kelljen másik könyvet keresnie.
A könyv felépítése az őslénytan történetének bemutatásával, majd a legszükségesebb általános őslénytani ismeret átadásával kezdődik. Ezután következik a rendszeres rész. A rendszertan ismertetését azonban megelőzi az osztályozás, a nevezéktan és rendszerezés fogalmainak körüljárása. Külön kitérünk a természetes és a mesterséges rendszer definiálására, majd az egyes állat- és növénytörzsek kerülnek sorra. Itt azonban kényszerű kompromisszumokat kötöttünk, amennyiben a rendszertani részben a vizsgálat módja szerint mesterségesen fogtunk össze olyan állat- és növénytörzseket, amelyeket a természetes rendszertan szerint nem sorolnánk együvé. Ennek oka az a gyakorlati igény volt, mely ezen a szinten felülírta a rendszertan követelményét és az oktatásnak megfelelő módon, tehát a mikroszkóppal vizsgálható taxonokat egy mesterséges tárgy, a mikropaleontológia fejezetbe gyűjtötte össze.
S mivel elsősorban gyakorlati igényeket elégít ki a könyv, ezért azon ősmaradvány-csoportokat állítottuk a kötetbe, amelyek hazánkban is előfordulnak, és jelentősek. S bár nehezen álltuk meg, ám azokat az egzotikus, kihalt és vitatott rendszertani helyzetű csoportokat, amelyek kutatása ma az őslénytani kutatás élvonalába tartozik, sajnos mellőznünk kellett. A rendszertani részt rövid evolúciós fejezet követi, melyben a kihalásokról is említés következik. Ezek, a rendszeres őslénytant keretbe foglaló fejezetek tehát egységes egészt kínálnak az egyetemi általános alapképzésben résztvevők és a téma iránt érdeklődő művelt és műkedvelő közönségnek egyaránt.

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

     

    2.3 Kivételes ősmaradvány-lelőhelyek

    A természetre valamennyire is nyitott olvasó tudja, hogy ha hazánk bármely hegységében kirándul, és útja során üledékes kőzeteket érint, mennyire ritka esemény, ha egy-egy ősmaradványra bukkan. Minden ősmaradvány keletkezése és megmaradása magyarázatra váró ritka esemény, és szerencsés az a természetszerető ember, akinek saját gyűjtésből származó szép ősmaradványai vannak.
    Éppen ezért vonja magára a figyelmet minden olyan lelőhely, ami valamilyen szempontból különleges ősmaradvány-lelőhely. A paleontológián belül nem (csak) azt minősítjük kivételes fosszília-lelőhelynek, ahol egy helyen, koncentráltan található sok ősmaradvány, hanem egyéb tényezőket is figyelembe veszünk. Ezek az alábbiak:
    i.) az adott lelőhely egyedülálló, azaz ugyanabból az időhorizontból és fáciesből az egyetlen ismert lelőhely a világon. (pl. Madygen Formáció Kirgizisztán, triász időszak: páratlan, siklóvégtagokkal rendelkező dinoszauruszok)
    ii.) bár a lelőhely nem egyedülálló, tehát a világ más pontjairól is ismert hasonló ősmaradvány-együttes hasonló fáciesből, faunája mégis kiemelkedően gazdag, jó megtartású, és ritka ősmaradványokat tartalmaz a többi lelőhelyhez viszonyítva (pl. Solnhofeni litográf pala Németország, jura időszak: leghíresebb ősmaradványa a páratlan megtartású ősmadár, az Archaeopteryx)
    iii.) a lelőhely nem egyedülálló, nem is mutat különlegesen gazdag vagy nagy példányszámú faunát, fáciese is ismert, de faunája olyan egyedi és ritka, ami tudományos szempontból emeli a többi fölé (pl. Örsten-fauna Svédország, kambrium időszak, vagy az Olduvai-szurdok, Kelet-Afrika a neogénből, ahonnan saját származásunk szempontjából perdöntő ősmaradványok kerültek elő)

    És hogy miért olyan jelentősek a kivételes ősmaradvány-lelőhelyek? Nos, azért, mert a szélső értékek mindig érdekesek, magyarázatra várnak. Nemcsak kivételes ősmaradvány-lelőhelyek léteznek ugyanis, hanem vannak olyan - ugyancsak kivételes - időszeletek Földünk őstörténetében, amelyek csaknem ősmaradvány-mentesek. Legalább olyan fontos megérteni tehát azt, hogy mi okozza az ilyen rejtélyesnek tűnő "kimaradásokat" az őslénytani anyagban, mint az, hogy megmagyarázzuk ennek az ellentétét, a kivételes gazdagságú lelőhelyeket. Az egyik ilyen ma sem teljesen megfejtett hiányt 1955-ben írták le.

    A Römer-rés
    Alfred Römer hívta fel a figyelmet arra, hogy a kora-karbon korú rétegsorok szerte a világon egy csaknem 15 millió évre kiterjedő szakaszt, melyből szinte nem kerültek elő gerinces fosszíliák. Ez azért meglepő, mert a korábbi (tehát a késő-devon) élővilág rendkívüli gazdagságú halfaunákat mutat szerte a világon, míg a karbon fiatalabb rétegsorai már a hatalmas mocsárerdők és diverz faunáikat prezentálják a legtöbb kontinensen. Éppen ezért meglepő a két, igencsak ősmaradványgazdag sorozatot elválasztó, csaknem ősmaradványmentes rétegsor megléte, amely nem helyi, hanem globális, azaz valamennyi kontinens ilyen korú üledékeire érvényes.
    A rejtély megoldása részben a lelőhelyek korlátozott számában, részben a képződési körülményekben keresendő. Az enigma megfejtésének evolúciós jelentősége is van, hiszen megtalálhatnánk a korai kétéltűek (pl. a már említett Ichthyostega és rokonai) és a fejlett karbon négylábúak közötti evolúciós kapcsolatot.
    A Römer-rést pusztán azért említettük a kivételes ősmaradvány-lelőhelyek közt, hogy felhívjuk a figyelmet: nemcsak kivételes ősmaradvány-lelőhelyek vannak, hanem vannak kivételes, ősmaradvány-mentes sorozatok is, melyek - a maguk nemében - ugyanolyan tudományos izgalmat és kihívást jelentenek, mint egy-egy kivételes ősmaradvány-lelőhely anyagának feltárása, leírása és értelmezése.

    Amikor az utolsó magyar nyelvű rendszeres őslénytan-könyv megjelent, alig tucatnyi kivételes ősmaradvány-lelőhelyet ismertünk. Szerencsére az eltelt húsz év robbanásszerű fejlődése itt is számos új lelőhely felfedezését hozta. Ma már szinte lehetetlen kiemelni ezek közül néhányat - nem is tesszük meg. A kiemelés helyett bemutatjuk valamennyi, ma általánosan kiemelkedőnek tekintett lelőhelyet.
    Mint ahogy ez a tudományterület sem lezárt, és nagyon is élő ága az őslénytannak, ezért olyan, ma még nem teljesen elfogadott, vagy nem teljesen megkutatott lelőhelyeket is belevettünk ebbe az összeállításba, amely igazolja, hogy az őslénytan élő, folyamatosan fejlődő és alakuló tudomány, telve kérdésekkel és megoldandó rejtélyekkel. A mai tudásunk szerint legjelentősebb különleges ősmaradvány-lelőhelyeket a 2.3.a. táblázatban foglaltuk össze.

    A táblázat áttekintésekor a legfeltűnőbb az, hogy a fanerozoikum során szinte "menetrendszerűen", 5-15 millió évenként bukkan fel a földtörténeti múltban egy-egy kivételes ősmaradvány-lelőhely. A másik feltűnő érdekesség, hogy egyetlen nagy hiány mutatkozik csak, és a perm időszakból egyetlen kivételes lelőhelyet sem ismerünk, ebből következően itt mutatkozik egy hatalmas, hetven millió éves űr, amelyből nincs kivételes ősmaradvány-lelőhelyünk. Ugyancsak feltűnik a Römer-rés is, hiszen abból az időszeletből 45 millió év választ el két kivételes ősmaradvány-lelőhelyet.
    Az alábbiakban valamennyi lelőhely rövid ismertetését megadjuk, kiemelve jelentőségüket és a legfontosabb leírt ősmaradványokat.

    Proterozoikum:
    Toni időszak:
    Bitter Springs Formáció: felső proterozoikum, 1000-950 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Észak-Ausztrália. Jelentőség: Ez a földtörténet során az első meggyőző bizonyíték az eukaryota ősmaradványok létezése mellett. Bizonyítja, hogy a sztromatolitokat a cyanobacteria csoportba tartozó mikróbák építik fel. A Bitter Springs-i fosszilis maradványaik megdöbbentő morfológiai konzervativizmust mutatnak, és akár besorolhatók mai cyanobacteria-fajokba is!

    Ediacara időszak:
    ?Doushantuo Formáció: felső-proterozoikum, 590-550 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Kujcsou tartomány, Dél-Kína. Jelentőség: 1998-ben felfedezett lelőhely, ahonnan algákat, szivacsokat, csalánozókat (köztük tabulata korallokat), és a leginkább vitatott kétoldali rászarányos, sejtosztódás fázisában lévő embriókat írtak le. Ez a lelőhely a legkevésbé megkutatott az össze felsorolt közül, és a legkevésbé elfogadottak a kutatási eredmények, ám a földi élet, és az állatvilág korai evolóciója szempontjából már a közeljövőben perdöntő anyaggal szolgálhat, ami indokolja - kérdőjeles - beillesztését ebbe az összefoglalóba is. Jellemző ősmaradványok: Parapandorian, Vernanimalcula.

    Mistaken Point ősmaradvány-együttes: felső proterozoikum, 565 ±3 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Avalon-félsziget, New Foundland, Kelet-Kanada. Jelentőség: a legidősebb jelenleg ismert összetett, és soksejtű élőlényekből álló fosszília-együttes Földünkön, és az egyetlen hely, ahonnan nagy felületen nagyszámú prekambriumi ősmaradvány került elő. Ez az első ismert mélytengeri megőrződött környezet, mely bizonyítottan az afotikus övben élő szervezetek maradványait őrizte meg. Jellemző ősmaradványok: Charnia, Charniodiscus.

    Ediacara-bióta: felső proterozoikum, 550 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Ediacara-hegység, Dél-Ausztrália. Jelentőség: hosszú életű és sikeres, nagy elterjedésű ökoszisztéma képviselője a névadó hegységből, mely 635-542 millió évvel ezelőtt, csaknem kilencven millió éven keresztül virágzott. Az elsőként felfedezett és bizonyított prekambriumi fauna. Jellemző ősmaradványok: Arkarua (feltehetően a legősibb tüskésbőrű), Dickinsonia, Kimberella, Spriggina, Tribrachidium.

    Paleozoikum
    Kambrium időszak:
    Maotianshan (Chengjiang) fauna: alsó-kambrium, 525 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Jünnan tartomány, Dél-Kína. Jelentőség: Földünk legfontosabb fosszília-lelőhelye a többsejtű létformák, állattörzsek korai radiációjának és rokonsági kapcsolatainak megértése szempontjából. Legalább 150 fajt írtak le erről az egykori sekélytengerben leülepedett lelőhelyről, mely 2012 óta a világörökség része. Csaknem tízmillió évvel idősebb ökoszisztéma, mint a Burgess-palából leírt, mégis sokkal diverzebb és összetettebb, mint amaz. A leírt lágytestű fosszíliák nagy része kizárólag erről a lelőhelyről ismert. Nemcsak gazdagsága, hanem kora is segít a későbbi, fiatalabb kambriumi lelőhelyek ősmaradványai filogenetikai kapcsolatainak megértésében. Jellemző ősmaradványok: Banffia, Didazoon, Eldonia, Vetulicolia, Yunnanozoon, Xidazoon.

    Emu Bay pala: középső-kambrium, 520 millió évvel ezelőtt, rétegtanilag az idősebb Changjiang és a fiatalabb Burgess lelőhelyek közt. Lelőhely: Kangaroo Island, Emu Bay, Dél-Ausztrália. Jelentőség: kivételesen jó megtartású trilobiták, endemikus ausztrál elemekkel, melyek azt bizonyítják, hogy a trilobiták ősei is diverz és fejlett csoportot alkottak. Jellemző ősmaradványok. Balcoracania, Emuella, Estaingia és Redlichia trilobita-nemzetségek.

    Sirius Passet Formáció: középső-kambrium, 518 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Peary-föld, Észak-Grönland. Jelentőség: A Burgess-palánál idősebb, korban a Chengjiangihoz közel álló képződmény, mely ugyanazon a földrajzi paleoszélességen helyezkedett el, mint a Burgess-pala - ám az akkori déli fölgömbön. A fauna nagy része endemikus és kizárólag innen ismert, ezért ismeretlen leszármazási kapcsolatú (pl. Kerygmachela), vagy ismeretlen törzsfejlődési kapcsolatokat világít meg ma már egymástól igen távol álló állattörzsek korai képviselői között (pl. puhatestűek és pörgekarúak). Jellemző ősmaradványok: Halkieria, Kerygmachela, Laggania.

    Burgess Pala Formáció: középső-kambrium, 510 millió évvel ezelőtt. Lelőhely: Burgess-hegység, Kanada. Jelentőség: az 1909-ben felfedezett Burgess-lelőhely jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Az első gazdag, diverz és ősi fauna, amely alapvetően változtatta meg látásmódunkat az élet földi fejlődéséről, történetéről és virágzásáról. Ma már mintegy 65.000 ősmaradványt gyűjtöttek a lelőhelyről, amely különleges feltételek közt keletkezett: az egykori egyenlítőn fekvő meleg, sekélytengeri zátonyfej leszakadt és magával sodorta a mélymedencébe a gazdag élővilágot, mely ott páratlan megtartás mellett konzerválódott. Az összes ma élő állattörzs ősét (medveállatkák: Aysheaia; ízeltlábúak: Sidneyia; gerincesek: Pikaia; gyűrűsférgek: Canadia; szivacsok: Choia; előgyűrűsférgek: Ottoia, tüskésbőrűek: Thaumaptilon) vagy képviselőjét leírták innen, s mellette számos olyat, melynek leszármazási kapcsolatait nem ismerjük: az ötszemű Opabinia, a kétméteres testhosszúságot elérő csúcsragadozó, az Anomalocaris, vagy a háti oldalán felálló tüskeszerű képleteket viselő Wiwaxia. A Burgess-pala tehát azt bizonyítja, hogy a kambriumi élet igen gyorsan fejlődött és ágazott szét a korai létformákból, és jelent meg számos olyan élőlény, mely a mai élővilágból nyom nélkül tűnt el. Ez a félmilliárd éves ökoszisztéma hallatlan összetett és nagyméretű, több méter testhosszúságot is elérő fejlett élőlényeket nevelt, mely élőlének egy soklépcsős táplálékpiramis legtetején ültek. Minden, azóta fölfedezett kambriumi különleges ősmaradvány-lelőhely faunáját ehhez viszonyítjuk és helyezzük el.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980514
Webáruház készítés