Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Budai József: Eltitkolt származás_MOBI

Budai József: Eltitkolt származás_MOBI
1 490 Ft1490

Egy néhány hetes, röpke szerelmi kapcsolatból a II. világháború közepén, Magyarországon megfogan egy gyermek. Apja német, ám a titkot édesanyja csaknem haláláig őrzi.
Amikor a gyermek, csaknem hatvanévesen szembesül az igazsággal, fel akarja kutatni a vér szerinti apját. Sikerül neki?
Budai József saját élményeit, családja történetét önti regényes naplóba. A szöveg néhol egyenetlen, sokszor naiv, ám mégis mélyen megindító: tiszteletreméltó és hősi küzdelem bontakozik ki a kötet lapjain: milyen érzés szembenézni hatvan év múltán a tényekkel, és mit lehet tenni egy fájó igazsággal? Találkozik-e hatvan év múltán a német apa magyar lányával?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    2003 őszén, mikor elkezdtük a kutatást, az eredményt illetően körülbelül annyi esélyünk volt, mint egy tű megtalálásának a szénakazalban.
    Miután nem vagyok történész, a II. világháborúról a jó 4oévvel előtti középiskolai tananyagban leírtakból, és a különböző könyvekből, és filmekből nyert élmények alapján voltak sekélyes ismereteim. Az volt az első dolgom, hogy több irányból bővítsem azt a kevéske tudást.
    Egyrészt minden a II. világháborúval kapcsolatosan fellelhető könyvet próbáltam megszerezni és elolvasni. Főleg a Magyarországon történt harci eseményekre vonatkozóan.
    Csak az anyósom elbeszélésére tudtam hagyatkozni, - azt is másodkézből a feleségem elmondásából - mivel a mama még akkor is tovább próbált titokzatoskodni. Mint aki megbánta, amit mondott, legtöbbször ingerülten lerázta az őt kérdezgető lányát. Amikor a titkot elmesélte nagyon rossz állapotban volt és bizonyosan arra gondolt, hogy talán meg fog halni. Még a feszületre is megesküdött, hogy az igazat mondta. Úgy gondolta, hogy a titok átadásával a maga részéről megtette a tőle elvárhatót. Mint egyszerű, buta, öreg parasztasszony talán fel sem fogta, sőt bizonyosan nem érzékelte, hogy mekkora bűnt követett el a saját lányával szemben. Mindnyájunknak az volt a véleménye a családban, hogy ha a Marika 18 éves korában nem mondta el, akkor már inkább a sírba kellet volna vinnie ezt a titkot.
    Több alkalom is lett volna már, hogy elmondja: pl. ott volt, amikor az após B. István meghalt. Nem és nem, várt a lánya 56-58 éves koráig. Megáll az ember esze.
    Ahogy egy kicsit jobban volt, már ingerülten elhárította a kérdezősködést.
    Akkoriban tudtuk meg, hogy Magyarországon több német katonai temető is van.
    Ezek között a legnagyobb a budaörsi, nincs is olyan távol tőlünk. Egy alkalommal aztán odaautóztunk.
    Az olvasmányaimból tudtam, hogy kb. 55000 német katona esett el a Második világháború magyarországi harcaiban. Az elesett katonák közül mintegy 36000 akiknek a neve is ismert.
    Azt is tudtam, hogy a Jacob név az nagyon ritka, általában csak vallásos katolikus családoknál volt divat ezt a nevet adni a megszületett gyereknek.
    Mindezek ellenére számunkra is meglepő eredményt hozott a budaörsi látogatás.
    Hideg borongós nap volt, amikor a katonai temetőbe érkeztünk. Nagyon szépen rendezett a temető, méltó nyughelye az elesett katonáknak. Körbesétáltunk, és a fejfákon illetve a márványtáblákon is a Jacob nevüket kerestük. Nagyon keveset találtunk.
    Aztán a múzeumba bemenve és az ott lévő teljes névsort végigböngészve lepődtünk meg igazán, mert nem volt több mint 30 név, ahol is a keresztnév az általunk keresett Jacob.
    A leginkább érdekes pedig az volt, hogy a kérdéses idő-pontban, tehát 1944. október-novemberében az anyósom által mondott 25-30 év közötti katonák közül mindösszesen olyan 5-6 fő jöhetett számításba.
    Ezek az adatok már akkor is nagyon meghökkentők voltak, amin igen csodálkoztunk.
    No, aztán az is kérdés, egyáltalán elesett az illető, vagy túlélte a háborút.
    Végül abba az irányban is el kellett indulni, hogy milyen csapatok, amelyek akkor a Hatvan védelmében folyó harcok során a bevetések közötti pihenőidőben esetleg Kállón állomásoztak. Az anyós elmondása, hogy az illető tisztnek, aki rangját tekintve százados lehetett, volt zöld egyenruhája, meg fekete is, illetve bőrkabátot is hordott, egyre inkább azt látszott megerősíteni, hogy az illető páncélos tiszt volt.
    A keresés kapcsán, az interneten találtam meg a német katonai archívum Koblenzben lévő irodájának a címét, illetve a német keresőszolgálatnak, a Dienststelle-nek a berlini címét.
    Ezeken kívül a Wehrmacht katonai archívum Freiburgban lévő hivatalának, és a német Vöröskereszt keresőszolgálatának a címét is megszereztem.
    Mindezekre a helyekre elküldtem egy megkeresést, amelyben kértem az ismert adatok alapján az illető katonatiszt utána kutatást.
    Körülbelül az alábbi szövegű leveleket, e-maileket küldtük el, egy az előzetes érdeklődésünkre küldött tájékoztatásuk alapján.

    Tisztelt Cím!
    „Megkaptam a levelüket, és az abban közöltek alapján kérem Önöket, hogy a megadott személy keresésére kutatást végezzenek. Kötelezettséget vállalok arra, hogy az Önök kutatásai költségeit 500 euró erejéig viselem, és azon belül kérem a vonatkozó iratok fénymásolatait.
    58 éves vagyok. Az édesanyám 94 éves és most mondta el, hogy az apám egy német katonatiszt, aki a II. világháborúban nálunk volt beszállásolva, Kálló községben, a Bercsényi u. 23. sz. alatti családi házunkban.
    Édesanyám megesküdött a feszületre, hogy ez az igazság, mivel készült a halálra, már nem bírta tovább viselni a titok súlyát.
    1944 őszén, pontosabban októbertől november végéig a német csapatok Hatvan várost védték. A védelemben a 23. páncéloshadosztály a 126. és a 128. páncélgránátos ezredek, és a 4 SS páncélgránátos ezredek vettek részt. Ezeket az adatokat hazai kutatásokból tudtam meg. Ezen harcoló alakulatok háttér kiszolgáló egységeit nem ismerem.
    Kálló község 12-15 km-re van Hatvan városától. Kállón az iskolában egy katonai kórház működött. A falu katolikus parókiájának az udvarán benzines hordókkal megpakolt katonai teherautók parkoltak.
    A katonatiszt, aki a mi családi házunknál volt beszállásolva, az első szobánkban lakott. Csak néha járt el páncélautóval otthonról, ezért valamilyen ellátó-parancsnok lehetett. Két katona volt állandóan a szolgálatára beosztva. A szomszéd házban, ami szintén az anyámék tulajdona volt 8-10 katona volt elhelyezve. Ezek a katonák az udvaron főztek, és onnan hordták el az ételt, biztosan az iskolába berendezett hadikórházba, és más körletekbe.
    A katonatiszt, aki nálunk lakott akkor kb. 25-28 év körüli fiatalember volt. A keresztneve Jacob volt, legalábbis a háta mögött a többi katona azt mondta. Anyám a családi nevét sajnos nem tudja. Arra emlékszik, hogy a nyakában lévő láncon két medál volt, az egyiken egy „O” betűvel. A másik házunkban, a szomszédban, ahol 8-10 katona volt elszállásolva, közülük mondták anyámnak, hogy a tisztet Jacobnak hívják, és egy berlini ruhagyáros családból származik.
    1944. nov. 27-e körül a németek feladták Hatvan városát. A falunkból is kivonultak Vác irányába. A „Jacob” nevű tiszt is, aki a közel 1 hónapos ott tartózkodásuk alatt együtt élt anyámmal.
    Miután a németek elmenekültek tudta meg anyám, hogy terhes lett velem.
    Én 1945. július 3o-án születtem.
    Két gyermekem van, egy lány és egy fiú, és általuk 3 unokám. Nyugdíjasként élek a férjemmel, egy családi házban.
    Mióta azonban ezt a titkot anyám elmesélte, lelkileg teljesen összetörtem és nem tudom feldolgozni, hogy nem ismerem az apámat.
    A kezelőorvosom is azt mondja, hogy amíg nem tudok bizonyosat az apámról, addig nem fogok tudni megnyugodni.
    Kérem Önöket, hogy az itt leírtak alapján próbálják meg kideríteni, édesapám kilétét és arról tájékoztatni szíveskedjenek.
    Szívélyes üdvözlettel:
    B. J.-né

    Ezekre a levelekre mindenesetben kaptunk választ, több-kevesebb idő múltán. Annyi bizonyos, hogy eddig egyetlen esetben sem kértek pénzt a kutatásokért.
    A felkérő leveleket kb. 2004 márciusban küldtük el. Természetesen ezekkel párhuzamosan tovább folytattuk a kutatást. A honvédelmi levéltárban arra a mintegy 2 hónapra vonatkozó mikrofilmeket is végignéztem, valamint a háború magyar vonatkozású hadtörténeti írásait is megszereztem és elolvastam.
    Nagyon sok időt töltöttem el az interneten is. Az egyik német weblapon ahol kimondottan a háborúban eltűnt személyek, katonák hozzátartozói próbálnak kutatásokat végezni az elveszettek megkeresésére, szintén feltettem a kérdést.
    Ez a keresés a mai napig megtalálható a nevezett lapon, a következő szöveggel:

    „Keresem édesapámat, aki 1944. okt. vége és nov. vége közötti időben Magyarországon egy kis faluban Kállón volt elszállásolva. Az illető katonatiszt volt, a rangja százados. Ez a tiszt a nevezett időben együtt élt anyámmal. Kérem, hogyha tud valaki valamit erről az ügyről, jelezze azt.
    Kérem, segítsenek nekem! Kálló egy Hatvan város melletti kis falu.

    A keresésben az hozott eredményt, amikor is a Hatvan körüli harcokban, az abban résztvevő, és korban is elfogadható, illetve a német vaskereszttel kitüntetettek körében kezdtünk el kutatni".
    Ezen keresés alapján a szóba került, és a legnagyobb valószínűséggel a 23. Páncéloshadosztályhoz tartozó katonatisztek közül 5-6-nak a fényképét is sikerült beszerezni.
    A kutatásaink kapcsán megismerkedtünk egy Németországban élő fiatalemberrel, aki harctérkutatással foglalkozik. Általa találtuk meg a páncéloshadosztály még élő képviselőinek a címét.
    Ez a fiatalember (nevezzük V. Zolinak) a későbbiek során is nagyon sok segítséget adott.
    Így jutottunk hozzá a hadosztály veteránjainak a képviseletét ellátó Cl. B.-hez, valamint a hdo. páncélos ezrede parancsnokának a címéhez, és egy akkor századosi rangban lévő páncélos-osztály parancsnokának N. K.-nak a elérhetőségéhez.
    Az illető urak még élnek. Úgy tűnt, hogy esetleg segíteni tudnak a keresett személy felkutatásában.
    Cl. B. úr aki abban az időben a 23. pz. hadosztályhoz tartozó 126. pz. gránátosoknál volt katona, azt írta a válaszában, hogy ők csak néhány napos átvonulásban érintették Hatvan városát.
    A pontos szöveg ez volt:

    Igen tisztelt B. Úr!
    Az Önök 2004. aug. 16-i kérdése együtt érző szomorúsággal hatott ránk. Sajnos mindezek ellenére nem tudok segíteni. A mi hadosztályunk csak néhány napot volt október végén Hatvan környékén a visszavonulási bevetésekben. Ezek a harccsoportok szoros összetartásban voltak együtt. Teljességgel kizárható, hogy a keresett tiszt a 23. pz. hadosztály valamelyik részéhez tartozhatna.
    Baráti üdvözlettel:
    Cl. B.
    Elnök
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984123
Webáruház készítés