Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Budai József: Eltitkolt származás II._MOBI

Budai József: Eltitkolt származás II._MOBI
1 290 Ft1290

TARTALOM

Előszó
N. K. harckocsizó százados
A Karola védvonalban
A védvonalon belül...
Másnap reggel
Áthelyezik az arcvonalat
Elhagyva Magyarországot
Huszonöt évvel később
A temetést követően
Még egy haláleset

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Áthelyezik az arcvonalat

    A német hadvezetés, hogy megakadályozza a szovjet csapatok célját Budapest elérésére frontrövidítést hajtott végre a Mátra tömb és a Duna-Tisza közi harci tevékenységben. Így a az 503. nehézpáncélos osztály elhelyezkedése zárt vonalat alkotott a Hatvant védő 23. páncélos hadosztály egységeivel. Ez a védvonal a “Dél” hadseregcsoport parancsnokának Hans Friessner vezérezredesnek elképzelése alapján jött létre. Véleménye szerint a szovjetek gyors előretörése a gyalogság végsőkig kitartó védekezésének, és a páncélos kötelékek támadó ellencsapásaival összehangolva megállítható. A vezérezredes tudta, hogy a nyugati fronton az Ardennekben dúló harcok miatt semmilyen támogatást nem várhat a saját feladataihoz. Az elképzeléséhez nem sok bizodalma volt, ezért a parancsnoksága a mátraházai harcálláspontjáról Dobogókőre települt át. A továbbiakban onnan irányította az egyre elkeseredettebb védekező hadműveleteket. Eközben G. F őrnagy megbízott ezredparancsnok vezetésével N. K páncélos-csoportja és a 128. páncélgránátos ezred segítségével a szovjetek támadását Hatvan térségében súlyos harcokban váltakozó sikerrel, hol feltartóztatta, hol pedig kisebb sikerekkel visszavetette. Az 503. nehézpáncélos osztály csakúgy nehéz körülmények között harcolt a támadó 4. szovjet gárdahadtest csapataival Hatvan északkeleti térségében. N. K. százados szinte folyamatos bevetésben volt a 6-7 darab Pz-V “Panther” harckocsiból álló egységével. Támogatásra a 128. páncélgránátos ezredtől számíthatott. Jó kapcsolata volt velük. Ekkor már olyan volt a helyzet, hogy mindenki csak a saját harci tapasztalataira támaszkodva harcolt. Támogatás ritkán érkezett. A helyzet napról napra súlyosbodott. Segítségükre volt még a 13. páncéloshadosztály, amelyik Gödöllő- Kartal vonalon kapcsolódott hozzájuk, ugyancsak keményen harcolva. A szovjet csapatok óriási veszteségeik ellenére is folyamatosan előre nyomultak. Hatvant körbezárták. Az utóvédharcot a 357. német gyaloghadosztály harccsoportjai vívták. Elkeseredett ellenállást fejtettek ki a 30. szovjet - lövészhadtest, és a 21. szovjet gárda harckocsi-dandár támadásával szemben. Az ellenállást megtörve a szovjetek tovább folytatták előrenyomulásukat. A németek hosszú kitartó védekezése tette lehetővé N. K. századoséknak az elvonulást. Az Erdőkürtre települt harckocsijavító részlegnek csak több, 8 db Tiger-B harckocsi önmegsemmisítésével sikerült elmenekülnie. A katonák számára mindig nagy lelki terhet jelent, amikor ilyen tettet kell végrehajtani.
    N. K. és a páncélosezred, majd több lépcsőben az egész hadosztály, vasúton települt át Székesfehérvár mellé Zámoly környékére. Itt csatlakozott hozzájuk E. R. őrnagy, aki egy vizsgálat vezetőjeként eddig távol volt, és most visszavette a parancsnokságot G. F. őrnagytól, annak nem kis örömére. Nem igazán volt ínyére az ezredparancsnoki megbízatás. Ő valójában meg volt elégedve az osztályparancsnoki szereppel. Nem sok idejük maradt a berendezkedésre, alig néhány hét. Az oroszok már ismét a nyakukon voltak. Űzött vadként menekültek az őket üldöző, és egy pillanatnyi nyugalmat nem hagyó ellenség elől. De meddig lehet ezt a folytonos nyomást elviselni. Ezt valóban senki nem tudta megmondani. Most azonban az volt a feladatuk, hogy egy lendületes támadással megakadályozzák Budapest körbezárását. Ezt azonban nem volt könnyű végrehajtani. Kevés volt a harckocsi, hiányos az állomány, az üzemanyag ellátást már nem is említve. Úgy érezték, hogy szélmalomharcot folytatnak. Az orosz medve fojtogató szorítása egyre elviselhetetlenebbé vált. A terv itt sem valósult meg. N. K. harccsoportja is csak részleges apró sikereket ért el. A támadás Budapest felmentésére meghiúsult. Folyamatosan hátráltak Ausztria irányába, az egyre növekvő nyomás elől. Nyílt titok volt a tisztek körében, hogy valahol osztrák területen az amerikai hadsereg előtt fogják letenni a fegyvert. Ez már az újévben következett be. R. vezérőrnagy hadosztályparancsnok kímélni próbálta katonáit. Mindig a megfelelő időben adott parancsot a visszavonulásra, elkerülve a látszatát is annak, hogy a döntései esetleg korainak tűnjenek. Természetesen ezt nem volt mindig könnyű megoldani. N. K-nak közben megadatott, hogy az évvégét szabadságon tölthette. Mikor visszatért az alakulathoz, a harcok már Székesfehérvár térségében folytak. Ekkor már 1945. január első napjait írták. Az N. K. parancsnoklásra visszavett harccsoportja 6-7 db Pz-IV Panther és ugyanannyi Pz-V harckocsiból állt.
    1945. január elején a 23. páncéloshadosztály Magyaralmás és Sárkeresztes térségében támadott és áttörte az orosz 11. légideszant ezred fővédvonalát. és Borbála-puszta irányába haladt. A szovjetek második vonalba telepített egységeinek elhárító tüze megakadályozta a további előrenyomulást. Napokig tartó súlyos harcok alakultak ki Zámoly térségében. Az ütközetek során a szovjetek 74 harckocsit veszítettek. A német sikerek nem bizonyultak tartósnak, mert csak hevenyészett gyalogsági támogatást kaptak a támadó harckocsi alakulatok. A német gyalogság nehézkesen mozdult ki állásaiból, hogy a harckocsik gyors lerohanó támadásai után az orosz lövészegységeket megsemmisítse. Talán csak a 128. páncélgránátosok tevékenysége volt példaértékű, amikor is N. K. páncélos-csoportjának nyújtottak segítséget. A páncélosok egy telepített aknamező előtt megtorpantak, és heves oldalirányú tüzérségi támadást kaptak. Miközben a páncélosok az elhárító ágyúkat semmisítették meg, az utászok megtisztították a terepet az aknáktól.
    Egészen január végéig folytak a harcok Székesfehérvár térségében. A Zámolyban lévő ezred - harcállásponton E. R. őrnagy ezredparancsnok is megsebesült a szinte folyamatos szovjet tüzérségi támadások alakalmával. Szerencsére a sérülése nem volt súlyos. A szálláshelyéül szolgáló ház udvarán felrobbant akna szilánkja találta el a combját. Székesfehérvár vonalából tette meg a német hadvezetés az utolsó kísérletet Budapest teljes körülzárásának megakadályozására. Ennek a kísérletnek részeként január 23-án éjszaka, hajnali 1 órakor N. K. harccsoportja Csala község irányába támadott. Komoly segítség volt számukra a 128. páncélos - tüzérezred folyamatos tüzérségi támogatása. Az állandó tüzérségi támadás mellett a harckocsik szétszórt vonalban haladtak a falu irányába. A kiépített állásokban elhelyezkedő szovjet tüzérség tűzerejének hatására megtorpant az előretörés. N. K. parancsára a harckocsik megkerülő, átkaroló mozdulattal északi irányból törtek be a faluba, ezzel mintegy az állások vonalába és mögé is kerültek. A támadást szemből az alárendeltségükbe irányított 503. nehézpáncélos osztály 5 Tiger-B harckocsija és a Magyar II. pz. hadosztály Pantherjei folytatták. A csata kimenetelét az északi irányból a faluban megjelenő N. K. páncélos-csoportja döntötte el. A betörő páncélosok óriási pánikot okoztak a védelemben lévő 21. szovjet gárda-lövészezred katonái között. Menekülni kezdtek, és a Császárvíz hídjait maguk mögött felrobbantották. N. K. páncélos-csoportja a támadás során 4 db szovjet harckocsit lőtt ki. Megsemmisült még több szovjet sorozatvető és nehézlöveg is. A szovjeteknek sikerült a Császárvíz keleti partján új védelembe vonulni és a hátvédként felvonuló 762. szovjet páncéltörő tüzérezred heves tűzereje megakasztotta a páncélos-csoportnak az átkelését.
    Január 31-én a szovjet csapatok lendületes támadásban elfoglalták Zámolyt. Február elején változatlan hevességgel dúltak a harcok, páncélos ütközetek Székesfehérvár térségében. A 23. páncéloshadosztály a “Margit” vonalban alakította ki a védelmet Táctól Börgöndig.
    A német hadvezetés a nyugati front viszonylagos nyugalma mellett elhatározta a keleti fronton egy ellentámadás megindítását. Ez volt a “Tavaszi Ébredés” elnevezésű hadművelet, amely március 6-tól március 15-ig tartott. Március 6-án télies idő volt, havas eső zuhogott egész nap. A támadás mintegy 95 km hosszúságú vonalban indult. Ez volt a háború utolsó német támadó kísérlete. Súlyos harcok árán a német csapatok, leginkább a páncélos harccsoportok több helyen áttörték a szovjet vonalakat. Néhol azonban az elkeseredetten védekező szovjet egységek folyamatosan visszaverték a támadásokat. A szovjet ellenállás egyre erősebb lett. A német légi felderítés marc.14-én jelentette, hogy több mint 3000 járműből álló szovjet mentoszlop tart Zámoly felé Budapest irányából. Nyilvánvaló lett, hogy szovjet ellentámadás várható. Március végétől a német csapatok már csak hosszan elnyúló folytonosan hátráló harci tevékenységre voltak képesek. Eközben a szovjetek egyre erősödő technikai fölényét, növekvő légi támogatás is segítette.
    Malinovszkij marsall a II. Ukrán front parancsnokának parancsára március 25-én általános támadásba lendültek a szovjet hadseregek.
    A német csapatok már csak kitérő hadmozdulatokra voltak képesek. A harcok közben, és a ritka rövid pihenők alkalmával néha-néha jutott eszébe N. K. századosnak az a törékeny magyar asszony, akivel annyi kellemes éjszakát töltött.
    Közben R. vezérőrnagy hadosztályparancsnok már titokban az Olaszország felől közeledő amerikai hadsereggel tárgyalt a megadásról. Ez már Ausztria területén történt.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986264
Webáruház készítés