Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Budai József: Eltitkolt származás II._EPUB

Budai József: Eltitkolt származás II._EPUB
1 290 Ft

Ez a könyv elképzelt eseményeken alapul. Talán semmi köze a valósághoz. Azonban lehetséges, hogy minden úgy történt, amint ebben a könyvben megírtam. A történet első része valós tényeken alapul. Minden dokumentumokkal, levelekkel, nyilatkozatokkal alátámasztott események sora. Aki nem ismeri az első kötetet az is kerek történetet ismer meg ebben az írásban. Fantáziával próbáltam elképzelni egy 84 éves ember reakcióját arra a feltételezésre, hogy esetleg egy közel 60 éves lánya élhet valahol. Egy futó háborús kapcsolat hozhatott-e ilyen eredményt? Nehéz szembesülni az ilyen fordulattal. Mit tegyen? Zárkózzon el, vagy próbálja tisztázni a dolgot? Milyen végzetes tragédia okozója lehet a kialakult helyzet? Van-e egyáltalán kapcsolat? Ezer és megannyi kérdés, ami továbbgondolásra készteti az olvasót. (Budai József)

Budai József új könyve az előző, Eltitkolt származás című tényregény folytatása - immár a fikció területén: amolyan "Mi lett volna, ha?" stílusú regény, de talán mégsem az. A történet gerince megtörtént eseményeken alapul, figurái hús-vér emberek, akiket szerző csak monogrammal jelöl. Érdekességét és fontosságát a fikció jelenti: a szerző immár szereplői bőrébe bújva dramatizálja a megtörténteket és egészíti ki azokkal az elemekkel, melyek élővé és megéhetővé teszik történetét.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Az őrmester kiment a szobából. N. K. szép lassan megreggelizett. Most lehetősége volt megadni a módját. Eszébe jutott, hogy meg tudná számolni az alkalmakat, amikor nyugodtan étkezhetett. Hallotta, amikor a ház előtt megállt a páncélautó. A motor járt. Az őrmester nem törődve a szigorú üzemanyag takarékossági rendelkezésekkel, nem állította le. Kevés meleget akart az autó belsejében, mikor indulnak. A százados befejezte a reggelit. Kihörpintette a bögre aljáról a langyosra hűlt maradék feketekávét. Felvette a bőrkabátját, és kiment a várakozó autóhoz. Kifelé menet dörmentett egy “ Morgent” az asztalnál ülő két asszonynak és a bajszos férfinak. A majdnem lába elé kerülő szőke copfos kislánynak megsimogatta a buksiját. Arra gondolt, hogy Kurttal szereztet valahonnan egy tábla csokoládét. Az egész délelőttjük elment a tennivalókkal. Először az iskolában berendezett kötözőhelyre mentek. Még javában folyt az elhelyezkedés. Az udvaron álló teherautóról egészségügyi katonák cipelték be az orvosi felszereléseket és ládákat. Az orvosi szobában (az iskolaigazgatói irodája) régi ismerősként üdvözölte az ezredorvos őrnagy. Levette a százados lábáról a már csak tapasszal rögzített kötést, és elismerően bólogatott.
    - Minden rendben. Már szinte teljesen gyógyult. Tartalékosként holnaptól szolgálatra alkalmas. – közölte a véleményét.
    - Köszönöm őrnagy úr! Magam is úgy gondolom. – vélekedett a százados.
    - A biztonság kedvéért még leragasztom. – mondta az orvos – Írok néhány sort a parancsnokságra.
    Miközben N. K. felöltözött, az őrnagy néhány sort írt egy papírlapra, összehajtotta, borítékba helyezve adta át.
    - Foglalj helyet, kérlek! – tért át a tegezésre az orvos barátságos hangon.
    - Megkínálhatlak? – választ nem várva egy üveg konyakot vett elő az íróasztal oldalsó fiókjából. Két poharat állított az asztalra, és töltött az italból.
    Az orvos-őrnagyról köztudott volt, hogy nem veti meg az italt. Az ő helyzetéből eredően ez érthető volt. A front borzalmai nála jelentek meg a sebesültek ellátása kapcsán. Az emberi szenvedéssel való mindennapi találkozás sokkoló érzését itallal lehetett tompítani.
    - Egészségünkre!
    - Egészségünkre!
    Felhörpintették a kupicányi konyakot. Az őrnagy elpakolta az üveget és a poharakat.
    - Minden jót százados! – Isten áldjon! – fogott kezet N. K-val.
    - Megbocsáss! Sok dolgom van! - Kényszeredett, fintorszerű mosollyal arcán, az ajtóig kísérte.
    - Köszönöm őrnagy! Neked is minden jót! - búcsúzott el a százados, és kisietett a szobából.
    Kurt őrmester a kocsiban várta. Az ő kézsérülése már teljesen meggyógyult, azzal nem volt mit tenni. Kinyitotta a tisztnek az ajtót, és ő is elhelyezkedett a kormány mögött. Elindultak.
    - Százados Úr! A szomszéd faluban egy kastélyban van a hadosztályparancsnokság, mint megtudtam. Odamegyünk?
    - Igen Kurt! – Vissza kell kerülnünk az ezredhez.
    Útközben folyamatos volt a szembejövő forgalom. A teherautók Hatvan felé tartottak. A keskeny sáros úton a sok kitérés miatt csak lassan haladtak. Amint begurultak a meredek lejtőn a faluba, egy hídon áthaladva, jobb oldalon egy tábla igazította őket a kastély felé. A kastély előtt több páncélautó és a futárok motorkerékpárjai álltak. Folyamatos nyüzsgéssel változott a helyzet. Egyes járművek elhajtottak, és közben újak is érkeztek. Kurt megfelelő távolságra parkolt le a hatalmas ősfák alatt, amelyek az épület körül álltak. N. K. tudta, hogy még ilyen távolságra a frontvonaltól sem árt, az óvatosság. Háborúban minden kiszámíthatatlan. Váratlan események mindig bekövetkezhetnek. Egyedül ment fel a széles lépcsősoron a bejárat felé. Tisztelgett a két őrt álló katonának. Az őrmester a kocsiban maradt. Belépve a kapunyi ajtón, hatalmas előcsarnokban találta magát. Mintha megbeszélték volna a találkozót, a hadosztályparancsnok egyik segédtisztje jött vele szemben, aki kitörő örömmel üdvözölte.
    - Micsoda öröm újra látni Önt százados! Értesültünk a sebesüléséről a Hortobágy-pusztai csatában. Hála Istennek, látom teljesen meggyógyult.
    Sőt! - Éppen apropóból érkezett. Értesíteni akartam, - bár nem tudtam hogyan – a holnap esti összejövetelről.
    Huncutul kacsintott. Majd így folytatta.
    Az 53 harckocsi nem semmi! – Gratulálok!
    Kezet fogott N. K-val, aki elmosolyodott az elmaradhatatlan lyukkal az arcán.
    - Köszönöm őrnagy Úr! … Az orvostól ez a levél, mely szerint… Szolgálatba léphetek! - átadta a borítékot.
    - Nincs is egyéb dolgunk. Holnap meglesz a visszahelyezése is! - kezet nyújtott, és sietős léptekkel távozott. – Viszlát!
    - Viszontlátásra! - ütötte össze enyhén a bokáját N.K. Azon gondolkozott, hogy holnap minden bizonnyal kitűntetést kap. Talán a régóta áhítozott első osztályú vaskeresztet kapja. Nézelődött egy kicsit, elbeszélgetett a törzsbeli ismerősökkel, akikkel összefutott. Mindenki kitörő örömmel üdvözölte, hiszen köztudott volt a kitűnő katona sebesülése. Most, hogy remek egészségi állapotban látták, nagy megkönnyebbülést jelentett valamennyiüknek. Hangot is adtak örömüknek. Vállveregetés, és ölelés közepette váltottak néhány szót, majd siettek a dolgukra.
    - Hahó, N! – Hé, K. százados! - hangzott fel mögötte, miközben már a kijárat felé tartott. Megfordult, és örömmel ismerte fel harcostársát a páncélos-ezredből G. F. őrnagyot. Hosszan megölelték egymást.
    - Nagyon régen nem találkoztunk.
    - Hát igen. A sebesülésed óta, csak az volt megnyugtató a számomra, hogy nem súlyos. Folyamatosan védekező hátrálásban vagyunk. No de most itt Hatvan előtt megállítjuk a ruszkikat. Megakadályozzuk Budapest elvételét. – hangzott el G. F. szájából,nem túl meggyőzően, ami inkább a többi katonának szólt, akik érdeklődve figyelték a két barát találkozását.
    - Gyere velem! – határozott léptekkel elindult az előcsarnok baloldalában lefelé ívelő lépcsősor felé, ami az alagsorba vezetett. N. K. szorosan mögötte haladt, és arra gondolt, hogy milyen sokat változott a barátja az elmúlt pár hét óta, amióta nem találkoztak. A mindig mosolygós arcú, huncut, kisfiús tekintetű őrnagy, egy mogorva ábrázatú zord katona lett. Sok minden történhetett vele az ő sebesülése óta. Leértek a lépcső aljára, és G. határozott léptekkel ment a folyosó végéig N. K-val az oldalán. Az utolsó ajtón valami ritmussal kopogott.
    - Herein! – hallatszott ki a határozott invitáló hang. Beléptek az alacsony belső magasságú szobába. Szemben a keskeny ablak előtti íróasztalnál egy velük korabeli százados ült. Kövér képén szétterülő mosollyal jött feléjük. Kezet fogott mindkettőjükkel.
    - Ah, N. K! – ismételte meg a nevet. – Gratulálok!
    - Mihez? – kérdezte N. K. A százados kitérve a válasz elől, hellyel kínálta őket.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633986257
Webáruház készítés