Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Budai József: Eltitkolt származás_EPUB

Budai József: Eltitkolt származás_EPUB
1 490 Ft1490

A II. világháború áldozatainak száma közel negyvenmillió. Ebből több mint 8 millió német áldozat. Arról viszont keveset hallani, hogy ahol Hitler katonái megfordultak, ott nem csupán holtak maradtak, de új életek is kezdődtek. Az így fogant és született gyermekek valódi származása soha nem derült ki, hiszen az édesanyák a sírig megőrizték titkukat. Hogyan kezelje és dolgozza fel az ember azt, ha 60. életévéhez közeledvén megtudja, hogy az édesapja egy német katona volt?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Egy váratlanul bekövetkezett tragédia sokkolta az egész falu népét.
    N. István - milyen véletlen a névazonosság - egy 17 éves fiatal fiú, aki buta módon levente sapkát viselt a fején a zsebében pedig egy pisztolyt tartott, lett az áldozat. A Szirákról hazatértek közül való volt N. István (ignác) - (Az „ignác” egy ragadvány név a faluban, az ilyen ragadványnevekkel az azonos nevű családokat különböztették meg.)
    Annak az N. Istvánnak, akiknél a német százados volt beszállásolva „gusztyi” volt a ragadvány neve. Így a húgát, akit N. Máriának hívtak, szintén a gusztyi ragadványnévvel illették. A faluban csak úgy hívták, hogy a „gusztyi” Maris. A ragadványneveket senki nem tartotta sértőnek. - Mivel több K. nevezetű család is volt, azokat például: tomi, harangozó,vanger stb. ragadványnevekkel különböztették meg.
    A sajnálatos esemény a Tabán előtt a Páston történt. Az iskolával szemben ahol a hadikórház volt, egy utca vezetett a Tabánnak nevezett falurész felé, és attól a baloldalon emelkedő dombot hívták a Pástnak. A Pást is egy utca volt, azzal a néhány házzal, ami odaépült. Egyik vége a parókia háta mögött kezdődött abból az utcából, amelyikről már leírtam, hogy a Mária kápolnához vezetett és az N. gusztyi család is lakott, - egy kicsivel a temető után.
    A Pást másik vége, mint egy száz méter után visszafutott az eredeti Tabánba vivő útra. Olyan volt az egész mint egy folyó deltája, amelyik a tenger előtt két ágra válik majd újraegyesül.
    A 17 éves N. Istvánnak az ignácnak a nagymamája lakott a Páston. A fiú szüleivel az úgynevezett Versegi úton élt, már közel a falu széléhez. A Magdi nővére is itthon volt a pesti iskolából a háborús szünet miatt. Pisti ezzel a nővérével volt a nagymamájukat meglátogatni. Az eset egy délelőtti időpontban történt, amikor is egy orosz katonának feltűnt a leventesapkás fiú.
    Géppisztolyát rájuk szegezve megállította őket. Sajnos a motozásnál megtalálta a fiú zsebében lapuló revolvert.
    - Nyemecki szoldát! - kezdett kiabálni. A géppisztolyát azonnal csőre rántotta és elkezdte tuszkolni a megszeppent fiút az egyik ház udvarán álló szalmakazal felé. Az esetet innen már senki sem látta. - Lövés dördült, és később az odamerészkedő háziak már csak a fiú vérbefagyott tetemét találták.
    Nővére a rémülettől holtra váltan rohant hazáig, és a sokktól percekig szóhoz sem jutott, csak kapkodott a levegő után. Nagyon sokára tudta csak a szüleinek elmesélni, hogy mi is történt. Azt hogy az öccsét lelőtték nem tudta, mert elrohant és a lelket és tüdőt szaggató futás közben a lövést nem is hallotta. - Szegény fiút az orosz katona fejbe lőtte.
    Így a faluban és a környéken elesett 40 német katona temetése mellett egy 17 éves jobb sorsra érdemes fiatal elhantolására is sor került. Megrendítő volt ez a tragédia.
    Több sokkoló esemény is történt. Közvetlenül az oroszok bevonulásakor dübörgő harckocsik vonultak végig a főutcán Vác irányába a németek után. A harckocsikhoz, mint ahogy a teheneket szokták a lovas szekér után, német katonák voltak kötélen a derekuknál fogva kikötve. Rohanniuk kellett a harckocsi után a sárban, mocsokban. Az egyik már nem bírta a futást elesett, és a kanyarodó tank fejjel nekirántotta a sarkon lévő ház falának. Szerencsétlennek kiloccsant az agyveleje. A harckocsi tovább robogott, magával húzva a tetemet, mely mellett még két szerencsétlen futott.
    A környéken lakók, akik a házak ablakai mögül elbújva figyelték az eseményt, sírva mesélték a történteket. Ez az eset a Reiner-féle vegyesboltnál történt. Ahol a Versegi út jobbra kanyarodik, és baloldalon, a dombon a templom van és mellette a parókia. A sarki vegyesbolt után jobb oldalon kétháznyira van az iskola, ahol a német segélyhely volt. Az iskolával szemben kanyarodik le a Tabánba vezető út a főutcáról. A főutcát akkor is, most is Kossuth Lajos utcának hívják. Az iskola után van az orvosi rendelő, és mellette a Patak. Igazából nincs más neve, csak egyszerűen Patak. A rajta lévő híd után egy út kanyarodik le jobbra, amely Erdőtarcsára vezet. Az Erdőtarcsai úton haladva baloldalon van néhány ház, majd a futballpálya. A pálya mögött közvetlenül a Vanyarc patak folyik (már amikor van benne víz). Az út jobb oldalán a Paprétje van. A patak az Erdőtarcsai út jobb oldalán haladva a futballpálya végénél folyik a Vanyarc patakba, majd együtt kanyarog a meder Verseg irányába.
    A Vanyarc patakon átvezető híd után jobb oldalon volt a vásártér, ma már nincs meg. A vásártér előtt az út kétfelé ágazik, és a bal oldali vezet Erdőtarcsára. A Tarcsai út jobb oldalán vannak házak, de baloldalon csak a rét. A falu végétől aztán meredeken emelkedik az út, és a dombtetőnél egy hirtelen bal kanyarral veszi az irányt Erdőtarcsára.
    Visszatérve az orvosi rendelőnél a hídon áthaladva kétháznyira baloldalon, van a községháza, hátul volt a jegyző szolgálati lakása. Tovább haladva néhány ház után egy út ágazik el balra, amelyik Vác irányába, a szomszéd faluba, Erdőkürtre visz. A sarkon, jobb oldalon, illetve az egyenesen tovább a Kossuth Lajos utca baloldalán tanítói szolgálati lakás van. Az úgynevezett Provaznik féle ház. Provaznik Tibor tanító volt az iskolában. Ő az a leventeoktató, aki együtt volt a szerencsésen megmenekült leventékkel Szirákon. A tanítói lakás után a gyógyszertár következik.
    Majd az út hirtelen balra kanyarodik és néhány száz méter után jobbra és azután már a Vanyarc patak egy hídjához érünk. Itt már az utat is Vanyarci útnak hívják.
    A híd után jobb oldalon egy artézi forrás van, aminek vizét gyógyító erejűnek tartják a falubeliek. A forrás folyamatosan csordogál, télen és nyáron is. Ez a víz táplálja a Vanyarc patakot.
    Nagyapám, amíg élt, csak e forrásnak a vizét volt hajlandó meginni. No, természetesen az általa készített jó erős otellóboron kívül. Pálinkát nem ivott, kora reggel is inkább egy jó pohár vörös bort nyelt le, csak úgy „éhomra”. (éhomra - éh-gyomorra).
    Ha a Tabánba vezető úton haladunk, tulajdonképpen az Erdőkürtre vezető úttal párhuzamosan megyünk Almavölgy irányába. Nagyapámék, és mi is ott laktunk a Tabánban, ahol is a Pástról az út visszatért az eredeti úthoz. Nagyapámék háza egy sarokház baloldalon. Mellette még egy utca nyílik az úgynevezett cigánypart felé. A ház előtt egy kőkereszt, egy úgynevezett Krisztuska van. A Tabán után a falu szélén az almavölgyi út jobboldalán van a Káposztások, amely a falu zöldségeskertje volt akkortájt, és még sokáig a háború után is. A Káposztások jobb oldalán a patak van. Ez a patak, lassan folydogáló kis ér volt, amit az almavölgyben eredő forrás táplált, míg ki nem száradt. Ez a víz szolgált a Káposztásokban a veteményesek öntözésére.
    E kis kitérő után, haladjunk tovább az eseményeket követve. A faluban mikor az oroszok bevonultak, történt még egy megrázó esemény. Erdőtarcsa felől két szerencsétlen német szanitéc (biztosan Hatvan felől hoztak 2 sebesült katonát) lovas fogattal behajtottak az iskola elé, melyre egy fehér zászló vöröskereszttel volt kitűzve. Mikor valamiből észrevették, hogy az övéik már nincsenek sehol, megpróbáltak a Tabán felé menekülni. Csak arra maradt idejük, hogy a fogatot megfordítsák. Akkor az iskolától egy orosz géppuskasorozat végzett velük. A két szanitéc és a sebesültek is ott haltak meg. A falubeliek nem láttak náluk fegyvert.
    Ezek voltak azok a történések, amelyek egy ilyen kis faluban is megmutatták a háború igazi arcát, az embertelen könyörtelenséget a borzalmas értelmetlen halált.
    Nagy volt az öröm a N. Istvánék házánál, a gusztyiéknál. A húga a Mária terhes lett.
    Azt mesélték, hogy a férje, a D. Lajos, aki már január óta az orosz fronton volt valami úton kimódolt magának egy eltávozást, amikor az egysége a Dunántúlra lett vezényelve és hazajött.
    - Ebből az éjszakából lett az a régen várt terhesség, amire az asszony is és a férje is már 15 év óta vágyakozott. Máriával madarat lehetett volna fogatni az örömtől. Nagyon megszépült az apró termetű, és amúgy is szemrevaló asszonyka. Amennyire lehetett kímélte is magát, hisz semmiképp nem akarta elveszíteni ezt a terhességet.
    A front tovább vonult. Az élet visszatért a faluban a megszokott kerékvágásba. Megérkezett az igazi tél is. Az emberek az erdőre jártak, mint az előtt is fát vágni. Az asszonyok meg otthon a ház körüli munkákat végezték. Múlt az idő, kitavaszodott. Majd eljött a nyár is. Május elején a háború véget ért. Ez már az 1945-ös év volt.
    Igazából nem történt semmi. Néhányan a férfiak közül, a szerencsésebbek - akik valami úton-módon elkerülték a hadifogságot - hazajöttek. Persze a legtöbben elestek a fronton, vagy pedig hadifogságban sínylődtek. Ez sem volt mindenki számára egyforma. Akik orosz lágerba kerültek, azokra keserves évek vártak, és jó, ha élve megúszták. Aki nyugati, angol vagy amerikai fogságba esett az gyorsabban szabadult.
    Július 30-án született N. Máriának a kislánya, akinek a keresztségben a Mária Erzsébet neveket adták. Az apja D. Lajos akkor már hadifogságban volt, szerencsés módon angolban, annyiban pedig szerencsétlen módon, hogy egy rendkívül súlyos gyomorbajt szedett össze.
    A kislánynak a keresztszülei az aszódi Széchenyi gróféknál szolgáló Ilona nevű nővére N. Máriának, és annak férje K. János ragadványneve babos lett. A sok K. a család megkülönböztetésére szolgált: a babos, a harangozó, a tomi, a vanger ragadvány nevek. Még ezeken kívül is voltak más megkülönböztető nevek, amik ha eszembe jutnak, majd említést teszek róluk. A N. nevezetű családoknál már említettem a gusztyi, ésignác neveket, de volt még egy micki megkülönböztető név is. Mivel a D. nevezetű családokból is több volt, náluk a N. Mária gusztyi, férjének Lajosnak az örökös más D. családnak pedig a pici, másiknak a csiha és így tovább ragadvány nevük volt.
    D. Marika gyönyörű baba volt. Sűrű sötétbarna haja és nagy fekete szemei csak úgy sütöttek, ahogy ezt arra mifelénk mondják. Az anyja szépen öltöztette. Mint egy hercegkisasszonyt úgy járatta.
    Szegény „ignác” N. Pityunak - akit az orosz katona agyonlőtt - az édesanyja, a Maris néni varrta a szebbnél szebb franciabársony kabátkákat és szoknyácskákat a kislánynak. Az anyja, bár még csak pólyás volt, már előre elkészítette azokat.
    Október 26-a nagy nap volt a kis család életében. Igaz betegen, de hazaérkezett angol hadifogságból D. Lajos az apa.
    Amint jött befelé a faluba, néhány öregasszony, akik az egyikház előtti padon ültek, nagyon megkeserítették a szája ízét.
    Lajos amint odaért eléjük, köszönt.
    - Adjon Isten jó napot - és felsorolta a padon ülők neveit. - Mi újság van a faluban? - kérdezte.
    - Van ám, van biz ám! - replikázott az egyik, majd szó szerint így folytatta:
    - Kis német klapcsi van a feleségednek, a Marisnak! - Ami azt illeti, mérges szájú öregasszony lehetett az illető.
    A Lajos biztosan nagyon meglepődött, de nem mutatta. Szusszanásnyi időt sem engedve hogy megüljön a csend megszólalt:
    - Nem klapcsi az ángyi! - Valamiféle rokonságban volt az epéskedő öregasszonnyal. - Enyém az a gyerek! - dörmögte. - Isten áldja magukat! - és már sietett is tovább hazafelé. Nagyon megszaporázta a lépteit.
    Szinte ajtóstul rontott a házba, nem látta az asszonyt, csak a bölcsőben alvó gyönyörű kislányt, a Marikát. Kiemelte az akkor már 3 hónapos babát a bölcsőből, a karjába fektette és megpuszilta a dundi kis arcocskáját. A kislány édesdeden aludt, még erre a megrázkódtatásra sem ébredt fel, hogy nem a bölcsőben van, és nem az anyja tartja a karjaiban. Lajos nagyon óvatosan visszafektette a babát, az asszonya felé fordult, aki a szekrénynek támaszkodott. A férfi kitárta karjait, és magához ölelte az akkor már hangosan zokogó feleségét.
    - Most már minden rendben lesz - nyugtatgatta. - Nincsen semmi baj. Itthon vagyok drágám!
    - No-no, galambocskám - csitítgatta a nőt, és a vállát simogatta, hogy az mielőbb megnyugodjék.
    - Asszony! Ez lány! Tudod mekkora öröm ez? Hiszen mindig is lányt akartam! - lelkendezett.
    - Igen lány! Marika! - mondta az asszony és valamivel folytatni akarta a mondatot. A férfi az asszony szája elé tette a mutatóujját.
    - Pszt! - mondta és azzal örökre elnémította a titkot, ha volt titok egyáltalán.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984116
Webáruház készítés