Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bródy Sándor: Tündér Ilona_MOBI

Bródy Sándor: Tündér Ilona_MOBI
390 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

     

    - Férjhez fogok menni! mondta Tündér Ilona másnap az ebédnél.
    Az éjjeli kalandról nem szólt senkinek. Édes anyja és a költő mégis megérezték, hogy történt vele valami és két napon át gyanakodva figyelték. Az öreg asszony nem állhatta és ugy négy óra felé hajnalban, amikor rendszerint mind a ketten föl szoktak ébredni és egy kicsinyt beszélgetni, megkérdezte:
    - Valami bajod van? Férjhez akarsz menni? Talán már választottál is?
    - Semmi bajom, de férjhez menni csak kell. Mindenki férjhez megy és a vén lány irtóztató. Csak tudnék választani. Akihez elmennék szivesen, ahhoz nem mehetek! - Mélyen fölsóhajtott.
    - Miért? Ki az? Csak nem a király fia?
    - Kint fekszik a kisasszony-temetőben.
    Kevés vártatva azonban fölnevetett. A katonatiszt jutott egy pillanatra az eszébe és hogy ehhez el lehetne menni. Mulatságos, mókás, komikus ember, nevetni lehetne rajta nagyokat. Szinház otthon és a katonabanda minden héten egyszer az ő ablakai alatt játssza a térzenét.
    Majd az jutott eszébe, hogy megvalósitja régi tervét, utazni megy, nyakába veszi az országot, sőt Bécsbe és Grácba is elmegy - férjet keresni. Mulattatta az ötlet, hogy maga jár a legény után és addig jár, addig keres, amig találkozik valakivel, akit ő fog megszólitani: ugyan kérem, legyen szives, ha van egy kis ideje, vegyen el engem!
    Nem felelt többé az anyja szólongatásaira, ugy cselekedett, mintha aludnék, pedig épen csak annyi álom volt rajta, amennyi megihlette, hogy élénken, lágyan és sebesen folynak lelke képei.
    A férjét kereste a férfiak roppant sokaságában, mezitláb, de diszes kalapban járva az utcákon, a szalonokban. A kérői utána, mint egy csomó csahos kutya, egyik apró udvarlójának, a tisztnek két rattlere is ott ugrált-bugrált közöttök. Mindenféle emberekkel megállott beszélgetni, magas katonatisztekkel, kerti napszámosokkal, kopogtatott a ciszterciták klastromjának kis kapuján, az öreg prior nyitotta ki és attól hirtelenében megkérdezte:
    - Főur nem látta az uramat?
    Álmában ahogy keresgélt, keresgélt, egyszerre előkerült a betyár, derékon fogta és azt mondta: itt vagyok, én vagyok! Azzal felhajintotta egy nagy szénásszekérre, amelybe egészen a szeméig belesüppedt. Széditően illatos friss széna volt, de a szekérnek nem volt feneke és ő megint csak az utcán volt az ismerős férfiak közepette, akik nagyon nevettek, amig meg nem pillantották, hogy ime, a bástya felől gyors ügetésben jön a meghalt jogtanár. Szegény Barcza mint közeledik feléjök, vetkeződni kezd, lehányja magáról a testét, csontváz lesz és karjait kinyujtja feléje.
    Ilona elpityeredett, de már az első könyek megszeliditették a rémlátományokat és hajnali félálma egyszerre nagyon édes lett. Tengerparton sétált - de ez a tenger inkább egy óriási metszett tükörüveg volt - és amint sétált az aranyporondon, egy fiatal emberrel találkozott, akinek cipője nem volt szintén, de kalapja sem. Olyan szép volt férfinak, mint amilyen szép ő lánynak.
    - Mi ketten összeillenénk! mondta a fiatal ember röviden.
    - Ugy találja? Én is ugy gondolom.
    - Járkáljunk mi igy mindig, hogy lássanak az emberek és az égben lakó holdvilágok és egyéb csillagok. Legyünk férj és feleség és ezért esküdjünk is meg egymással; az erdőben lakik egy remete, az összead.
    - Oh kérem, az érsek nekem igen jó emberem, csaknem atyám.
    - De az meghalt.
    - Az igaz. De a gyürüje itt van az ujjamon és én azt neked adom.
    Ilona kinyitotta a szemeit: ő eminenciája gyürüje szoritotta az ujjacskáját, amely az utóbbi időben teltebb lett, igen erősbödött... Azonban megint behunyta szemét, hogy tovább sétáljon a furcsa ruháju fiatal emberrel.
    Most még éberebben álmodott, mint az imént. A tengerparti ember alakja még világosabb lett, hasonlitott egy igen erőteljes leányhoz, vagy egy igen kifejlődött fiuhoz, akinek sötétbarna arca, de szőke haja és kék szeme van. Kézen fogva mentek, helyesebben lebegtek a tengerparton szorosan a viz mellett, néha a vizen is, de csak lábuk ujja hegyével érintették a puha hullámokat. (Ezt meg fogom próbálni a tavon, idehaza! gondolta magában Tündér Ilona.)
    Nem igen beszélgettek, nézték egymást. „No, - mondá egyszerre a tengerparti férfi - mi ugyan egymáshoz valók vagyunk, nem vagyunk csókosok, nem is jó az, nem is kell az, bünnek és fájdalomnak fogantatása, jobb menni, menni, menni...”
    Mind mentek az idők és a távolság végtelenjéig, oly hosszan és oly sebesen, hogy a langyos, de friss szél, amit alakjuk fölkeltett, csaknem elaltatta, igazi álomba boritotta a leányt.
    Az öreg asszony azonban kinyitotta a hálószoba ablakát, hogy bevegye a mezei virágokat, amelyeket Mária havában két kispap szedett neki. A virágok lassan lefeküdtek Ilona lábaihoz, de a májusi reggel minden szemérem nélkül mohón és szerelmesen lopódzott hozzá és átölelte szüz alakját. Ilona meg izgatottan és kéjelmetlenül takarta be magát takarójába és csukott szemmel látta mint tesz-vesz anyja, mint sugdos magában. Látta a fölszalagozott, de már hervadó májfát is, amelyet ablaka elé állitottak a kertészlegények, a fa szent napján még. A tengerparti legénnyel pedig még mind mentek, sőt a legény fogadkozása ellenére hozzá-hozzá nyult, átfogta derekát. A leány megborzadt.
    - Csukjátok be az ablakokat, fázom! szólt, majd felült és reggelit kért. Megreggelizett és folytatni akarta álmodozásait tovább, de hiába erőltette, nem látott többé semmit és közönséges gondolatoknál egyéb nem jutott az eszébe. Vikszolt pallót kivánt magának, ha férjhez megy. Nagy politurozott butorokat, amelyekbe megláthassa ki-ki magát, oly fényes és tiszta legyen, mint a tükör. Temérdek ruhát, sok kocsit, ezüst-szerszámos fekete lovakat. Az emeletes nagy kőházon vaskapu, mindig zárva. A sok pénzét odaadja az urának, nem, a szüleinek, azoknak sem, senkinek sem. Beleteszi egy nagy acélládába és nem ád belőle, legfölebb csak szegény úri leányoknak, hogy ne járjanak tarka, cifra szegény ruhában, mint ahogy a mesteremberlányok.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633982266
Webáruház készítés