Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bródy Sándor: Nyomor_EPUB

Bródy Sándor: Nyomor_EPUB
640 Ft640

Bródy Sándor a kötetről:

Szerző éppen tíz évvel ezelőtt jelentette meg e kis elbeszélés-gyűjteményt, melynek egyes darabjai még régebben készültek. Ez volt első könyve, ami talán kevésbé érdekli a szives olvasót, mint az, hogy a Nyomor volt egyszersmind az a munka, amely magyar nyelven először hirdette a naturalizmus tanait. Amint a dolgozatokból látható, csak a tanait és szerző inkább elvben hódolt az akkor friss irányzatnak: a lényegben; hogy mire törekedett, elmondja a régi könyv új kiadása, amely a Nyomor több darabját foglalja magában. Érdemes volt-e a nyolczvanháromban igen korlátolt példányszámban kiadott és csakhamar teljesen elfogyott elbeszélés-kötetet megmenteni a könyvesboltnak: ez nem nagy probléma és szerző hiszi, hogy a cselekedetét nem fogják tőle sürgősen és szigorúan számon kérni. Javarészt érzelmi okok indították ez új kiadás rendezésére: gyengéden tekintvén arra az igen ifjú emberre, aki ha annyira már is volt, mint amilyen most ő, mégis csak szorosan hozzája tartozik.

  • Részlet az e-Könyvből:

    A bútorok visszakerültek. Az erzsébetvárosi kis lakás újra olyan volt, mint régen.
    A szegény beteg azonban nem akarta az ő bőrdivánját elhagyni. Talán nem is tudta. - Csak feszelgett, vergődött, amint egyenként hozták vissza az elzálogosított tárgyakat. Beszélni akart volna, de nem tudott.
    Az asszony jókodik körülte s ő a fal felé fordúl. Mindig van egy-két gyerek a paplana alatt, kit hevesen ölel magához.
    Alig-alig szól egy szót, sóhaját elfojtva, összeszorított ajkakkal, némán fekszik.
    Reggel óhajtja az éjt s éjjel alig várja a reggelt. - A kielégített gyomrocskájú aprószentek vígan hanczúznak körülte.
    Megjelenik a szőke igazgató úr is betegágyánál. Lehúnyva szemeit, alakoskodik, mintha aludna.
    Az összeszáradt szemhéjak alatt két nagyon is éber szem ég, éget.
    Az asszony halványan ül egy széken s int a vendégnek, hogy távozzék.
    A beteg felveti szemeit a szép asszonyra s nézi, hosszan, nézi.
    Mondhatlan szerelmet súgároznak ki magokból a még mindig gyermekies, de már homályosodni kezdő szemek.
    És megcsillan a kifejezhetetlen emésztő vád is a merev tekintetben.
    Az asszony elmerűlve néz a semmiségbe s bár arczán a szánalom látszik, alakján, érzéki testén tombol az élet.
    Szegény beteg szólani akar s ki-kiejt egy tört, értelmetlen hangot. Végre mégis kimondja:
    - Igaz?
    - Mi?
    - Semmi… semmi!
    Behúnyja szemeit s a falhoz fordúl.
    Napok mulnak s nem szól egy szót sem. Nincs semmire szüksége s alig eszik valamit. Orvost nem enged magához. Egy nap azonban odaszólítja magához az asszonyt, összevissza csókolja kezeit:
    - Hát igazán édesanyádéktól kaptad azt a sok pénzt?
    - Igen.
    - Mióta nem koldúsok?
    - Örököltek.
    - Igaz?
    - Igaz!
    - S te nem űzöl el magadtól?
    - Ugyan!…
    - Ah, mint szeretnék élni, élni…
    Nem fejezte be a mondatot; nem akarta, vagy nem tudta?
    Voltak azonban napok, midőn ismét szerfelett nyughatatlan lett. Úgy tetszett neki, mintha az ablakon keresztül a szőke igazgató alakját pillantotta volna meg.
    - Miért jő ide engem kínozni ez az ember!?
    - Hisz nem jő!
    - Láttam.
    - Képzelődöl.
    - Tudom, hogy vele tartasz.
    - Ugyan!…
    - Tudom, bizton…
    - Ne kínozz!
    - De érzem…
    - Nos ha igen, hát igen: a gyermekek csak nem halhatnak éhen s te úgy sem »bánod!«
    Gáspár elhallgatott, de kevés váratva ismét megszólalt:
    - Igazad van, a gyermekek nem halhatnak éhen s a beteg dögöt is táplálni kell… utoljára is nem nagy dolgon áll a vásár…
    - Hanem édes, mondd meg, úgy-e nem igaz!?
    - Nem.
    - Esküdj meg.
    - Ugyan ne kínozz, mondtam, esküszöm.
    - Nem azért… csak kíváncsiságból kérdem.
    A betegnek ezután jó napjai következtek. Majdnem víg volt, bár teste mind jobban-jobban hanyatlott. Egy természettudományi munkáját emlegette, melyet benyujtott a minisztériumnak s mely talán mindannyiokat gazdaggá, őt magát pedig neves emberré teszi.
    Naphosszant elcsókolgatta felesége kezét s egyszer erővel azt akarta, hogy a lábát nyujtsa fel ajkához, hogy megcsókolhassa.
    Volt azonban arra is idő, midőn idegesen lökte el magától az asszonyt s erővel a kórházba akart menni. És midőn nem tudott felkelni, dühében véresre marta ajkait. Ilyenkor - de nagy néha - csakis a gyermekek tudták felvídámítani. Minduntalan kiküldte az asszonyt szobájából: hagyják magára.
    Jöttek a márcziusi napok, a hó leolvadt a folyosókról s a kis udvarban víg lett az élet. A lakók estenden ki-kiültek beszélgetni.
    A beteg figyelt ágyában minden neszre s mohón hallgatta a terécselést.
    Mohón itta a mérget. Feleségéről folyt a beszéd. Szó volt arról, hogy estve 10 óra után valaki belopódzik a tanítóékhoz…
    Gáspár nem húnyta le többé éjjel szemeit. Visszafojtott lélekzettel hallgatódzott az egész hosszú éjszakákon. Nem vett észre semmi gyanúsat.
    Hanem egy éjjel, mintha a szomszéd szobában halk susogást s némi fényt vett volna észre.
    Összeszedte minden erejét s vigyázva, nesztelenül felkelt.
    Odavánszorgott a szomszéd szoba ajtajához s az avúlt ajtó egy széles hasadékához nyomta szemét.
    A félhomályban szerfelett megélesült szemeivel egész világosan kivette felesége s az igazgató alakját. Az asszony a férfi ölében ült… Az ágy meg volt vetve… Kéjes csókok nyöszörgő, susogó hangja hasított végig rajta.
    Csodálatos - nem rogyott össze. Majdnem szilárd lépésekkel odament ágyához s leült.
    Egész éjjel virrasztott. Alig várta a reggelt.
    Hajnalodott. Felköltötte a gyermekeket s felöltöztetve kézen fogá. Mind a három az ő szobájában hált s nagyon ragaszkodott hozzá.
    - Tacscs megyünk, kicsikék… csak csendesen, fel ne költsétek a mamát…
    A házban még mindenki aludt s nem látta senki a lépcsőkön, a gyermekeit kézen fogva vezető s lefelé támolygó beteget.
    Az utcza-ajtó már nyitva volt.
    Mefisztó barátom még egyszer visszanézett a kis másodemeleti lakásra, melynek egyik ablaka még be volt függönyözve.
    Még egyszer visszanézett s aztán elkábúlt: szédülő fejjel, reszkető térdekkel kilépett az utczára…
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633980675
Webáruház készítés