Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Bródy Sándor: Hófehérke_EPUB

Bródy Sándor: Hófehérke_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az e-Könyvből:

    - Félek a fekete lányoktól. Nagyon is szépek, nagyon is kivánatosak. A szemük csupa sötét fényesség, csupa titok. Csakhogy, a mig lányok, maguk sem tudják az önmaguk titkát. Csak sejtik; majd, ha asszonyok lesznek, akkor nyilatkozik meg az előttük teljes valóságában. Némelyik ugy várja ezt. Vágynak, sietnek férjhezmenni, hogy mindent megtudjanak, hogy élvezzék ezt a gyönyörü életet. Át akarják ölelni egészen, ugy, mint egy férfi, minden kell nekik, csak az anyaság nem! Ah, az förtelmes, kínos, utálatos, pedig titokzatos; mindent tönkretesz, a termetet, az arcszint, a férfiak illuzióját és megbarnitja a fekete hajat...
    - Micsoda fekete lányokról beszélsz te?
    - Azokról, a kiktől félek, a kiket szeretnék magamnak. A kiket imádsz te, én, mindenki. Tele van velük a főváros és ilyenkor, tavaszszal, oly szépek, jéghideg arcuk ugy melegit, fekete hajuk olyan forró, hogy én csak azt csodálom, mért nem hullunk mi férfiak előttük rakásra, mint a legyek, ha tele nyalakodták magukat cukorral... Komolyan, én ilyenformán érzem magamat. De szerencsére tudom, hogy igy vagyok. Nem kell nekem egyikéjük sem.
    Nekem Hófehérke kell!
    - Hófehérke!
    Az éjjeli kávéház órája reggeli négyre mutatott. Fáradt volt, petyhüdt volt körülöttük minden. Fejük fölött a gázlángok álmosak; trónszékében a hulla - igy hivták a kaszirosleányt - félig behunyt szemmel, piros harisnyát kötött. Körülöttük söpörtek, öntöztek. Bejött egy részeg gentleman, e kései órában nyilván keresett valakit, a kibe beleköthessen. De meglátván a két férfi ugyancsak széles vállait, szerényen tette be maga után az ajtót és távozott.
    Egészen egyedül voltak a nagy kávéházban és fenékig élvezték a legigazibb kávéházi hangulatot. A mikor az ember ellágyulva és ellankadva ugy érzi, hogy hozzája nőtt a kávéházi székhez. Egy muzeum-köruti kávéházi Centaur. A mikor a koffeinnal telitett kávéházi levegő behatol a zsibbadó lélekbe és ott különös zavarokat okoz. Példának okáért egyszerüen nem hiszel a világos reggel eljövetelében. Mért kellene annak okvetetlenül eljönni? Mert a műegyetem órája parancsolja? Ostobaság? Hátha a napnak ezuttal nem tetszik feljönnie, elfeledte, elkésett, valami hirtelen támadt teknikai akadály miatt, avagy mert egyszerüen nem tud többé!
    Csillagrendszerünk megbomlott, nem lesz többé nappal, hanem éjszaka mindég, mindég!
    - Reggel van, hozzák az ujságot; gyerünk aludni! mondá a doktor.
    Balassa Imre, a mérnök, maradni akart még.
    - Csak egy kicsinyt. Ennek a groggnak a gőzében most egy pillanatra egészen világosan láttam Hófehérkét.
    - Milyen volt?
    - Fehér, nem nagy, karcsu. Olyan ruhában, mint a milyent a Kisfaludy-vigjátékokban játszó szinésznők viselnek. Füző nélkül, nem olyan észbontó mellel, mint a milyennel a fekete leányok elbóditják szemedet. De azért olyannal, a melyen édes lehet a fáradt fejet pihentetni. Világos, puha, szelid a haja, a homlokából kifésülve. Egy kis kacérság van a soppjában, a mint a haja lágyan, gyenge fénynyel fölfelé türemlik. Csakhogy ez a türemlés abból az időből származik még, a mikor Hófehérke kisleány volt és még csak nyakig érő hajában körfésüt viselt.
    - Talán a csecsemő Hófehérke is benne van a grogg gőzében?
    - Az is. Sőt a családja is.
    - Kik?
    - Messze vidéken laknak, kis faluban, a mely mellett még szelleme se járt vasuti-engedély spekulánsnak.
    - Mi, s a familia?
    - Jó, egyszerü emberek.
    - És naiv nagybirtokosok.
    - Ne tréfálj velem. Kántorok, tanitók, református papkisasszonyok.
    - Ezek kedves species. Magam is ismertem egyet. Kék szeme volt, mint a buzavirág. Mindég kivántam, vajha Pestre hoznák férjhez. Pompásan főzött és bámulatosan tudott mosolyogni.
    - És hova lett a papkisasszony?
    - Papné lett.
    - És most körülfonja a férjét, lágyan, mint iszalag.
    - Mi az az iszalag?
    - Egy virág.
    El kellett hallgatniuk. A söpregetőnék most már tökéletesen bellebbezték őket a kávéház szemetje közé. A por megköhögtette mindkettőjüket, egy bátortalan pincér a szemével lökdöste őket kifelé.
    - Kivernek bennünket!
    - Öt percig még! Nem látom Hófehérkét többé. De föl fogom keresni az igazit, az élőt. Valamelyiket, egyiket, mert én azt hiszem, hogy sok van. Csak rá kell ülni a vasutra...
    - Hát ülj rá!
    - Hát ráülök. Megállj, ráülök, megmutatom neked, hogy fölkeresem. Rátalálok vaktában, bekötött szemmel. Kell, hogy rátaláljak.
    - De a vasuti pénztárosnak meg kell mondanod, hová mégy?
    - Erdélybe. Valami oda vonz, magam se tudom mi, senkim sincs ott, annyit tudok róla, a mennyit a másodikban tanultam és a mi még egy rég olvasott Jósika-regény fantazmagóriáiból maradt fejemben.
    A fáradt fizetőpincér ahhoz az ismeretes cselhez folyamodott, a melyet aggasztó fizetésképességü, vagy sokáig időző vendégek ellen szokott a kar használni. Jelentkezett:
    - Fizetni parancsol?
    Nem parancsoltak, de fizettek, elbandukoltak. A reggel még sötét volt, az utca még néma. Egy-két különös formáju, nappal sohasem mutatkozó lóvasuti kocsi zörgött végig a köruton. A Kerepesi-ut végtől-végig sötét és kietlen. A szinházon tul mint egy akasztott ember lóbálódzott valami készruhakereskedő kintfelejtett modellje: rudra huzott nadrág, szalonkabát, kalap.
    Az ut sötétje most egyszerre megmozdult: egy csorda fehérszőrü vágómarhát kergettek előre mészároslegények. Tompán - és meglehetősen siralmasan - bőgött az eszenélkül előre igyekvő csorda, bután menekülve a legények bikacsekje elől, ha a vágóhidra is.
    Kellemetlen hideg, nedves idő is volt; mindketten megsajnálták a szomoru csapatot. Egypár percig beszélgettek az emberi-nem nagy kegyetlenségéről, de aztán a mérnök megint csak visszatért Hófehérkére.
    - Hidd meg, ez a legokosabb: elmenni valami ismeretlen vidékre, megismerni, megszeretni és elvenni egy szegény bibliai nevü leányt: Évát, Sárát...
    Kiértek a nagy-körut sarkára. Már derengett, de a központi pályaház diadalkapuja még ki volt világitva.
    Az orvos itt a közelben lakott; bucsuztak.
    - Szervusz.
    - Szervusz. Holnap ebédnél.
    - Ebéden.
    Imre egypár lépést ment vissza a Belváros felé. De hirtelen megállt, megnézte az óráját: tizennyolc perc hiányzott amaz órához, a mikor a legközelebbi vonat indul Erdélybe.
    Megállitott egy bérkocsit, hazahajtatott, csomagolt, egy-két névjegyet irt arról, hogy hirtelen el kellett utaznia. A pontos időre kiért a vasuthoz és a mikor észrevette, hogy mit is cselekedett: a főváros eltünt szemei elől egészen, mintha nem is volna többé sehol.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364924B
Webáruház készítés