Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Borbély Szilárd: A testhez_EPUB

Borbély Szilárd: A testhez_EPUB
1 690 Ft

Borbély Szilárd az elmúlt évtized egyik legjelentősebb költői teljesítményét, a Halotti pompa című kötet írta meg. Most ismét verskötettel jelentkezik a Debrecenben élő költő. Új könyvének centrumába a szenvedés kerül előtérbe: a holokauszt névtelen túlélőinek tragikus emlékeit, a magzatukat elvesztő anyák és megalázott nők megrázó vallomásait eleveníti meg.

  • Versek a kötetből:

     

    18.
    A Vőlegény

    18.1.
    [A szeretet sebe]
    Szeretett Atyám! Most valamennyi szétszóratott
    lelki képességemet összeszedem, hogy papírra
    vessem mindazt a gyötrelmet, amit lelkem érez.
    Ó, atyám, a tévelygő lélek menekül keresésem elől,
    és kietlen pusztaságokban tűnik el, akárcsak kereső
    igyekezete. Mindent elnyel valami titokzatos erő,
    amely felemészt egy−egy percnyi megkönnyebbülés,
    éber pillanat után. Keresem, atyám, a sötét szakadék
    szélén, ahonnét már−már zuhanni látom magamat, s ha
    olykor úgy érzem, újra megtalálom, elhúzódik előlem,
    s én semmit sem találok. Hová tegyem szegény szívemet,
    amely majd meghasad a mellemben? Kopogtatok a
    Fogoly szívén, de nem felel. Mit jelenthet ez? Kiszáradt,
    tikkadt szívem eleped Utána. Jóformán nincs már
    hitem: amikor a legdühödtebben tombol a vihar,
    és mérhetetlen nyomorúságom agyonnyom, tehetetlen
    vagyok, és nem tudok a boldog reménység könnyű
    szárnyaira kelni. Nincs bennem szeretet. Nincs bennem
    felebaráti szeretet sem. El sem tudom mondani, atyám,
    mekkora ellenállást kellett legyőznöm, hogy mindez...

    18.3.
    [A lélek vérző sebe]
    Szeretett Atyám, a betlehemi Gyermek töltse be szívét, és
    halmozza el minden mennyei ajándékkal! A kisded Jézus
    közelgő ünnepére azt kívánom Önnek, legyen a szíve az ő
    virágos bölcsője, amelyben minden kényelmetlenség nélkül
    nyugodhat. Tévelygő lettem, Atyám. Ki ment meg saját
    magamtól? Ki szabadít ki e halálra szánt testből? Ki nyújt
    kezet, hogy el ne borítson, el ne nyeljen a hatalmas, mély
    óceán? Igent kell mondanom, amikor meglátom azt a titokzatos
    lényt, aki mindenütt sebez, s nem hagy időt, hogy a régi sebek
    begyógyuljanak, hanem újabbakat nyit fölöttük? Kezeimen,
    lábaimon, a szívem fölött jobb felől az ő áldott sebei virágoznak.
    Ó atyám, jöjjön segítségemre! Egész bensőm vérzik, és gyakran
    el kell viselnem, hogy azt lássam, kívül is vérzem. Egészen
    beburkol a sűrű sötétség; valami hatalmas erő, egy láthatatlan
    lény ereje felemészt. Azon gondolkodom, hogy talán árthat
    a léleknek az, hogy anélkül hiszek, hogy bármit is éreznék. Az
    utóbbi időben, úgy érzem, két, látszólag teljesen ellentétes erő
    elhatalmasodik lelkemen: az élni akarás és a halálvágy, hogy
    egyesüljek a Vőlegénnyel. De amikor látom, hogy nem bírom
    hordozni e végtelen szeretet súlyát, és nem tudom őt létem
    kicsinységébe zárva megőrizni, eltölt a félelem, hogy netán el kell
    engednem őt, hiszen nem fér meg szívem szűkös hajlékában

    19.
    A Gravitációhoz
    Te, úgy vagy itt, míg este van,
    ha harmat száll a padra,
    s hozzá döntve egy bicikli.
    A nikkel kerékagyra
    lehull a fény. A csillagok
    ma hullámanyagrészek,
    s a tengerekben árapály,
    de nélküled nem élnek... –
    Te úgy vagy itt, mint ím e fa,
    mely Ég felé törekszik,
    de általad hullt Földre rég,
    s a csírából növekszik
    egy Gondolat, amely anyag
    formájában se nyugszik,
    s bár vízzel szívja meg magát:
    az érzés nem öregszik.

    48.
    A Gondolathoz
    Ó, Gondolat, miképp az elme lelke,
    személytelen vagy, mint az istenek?
    Vagy tárgya vagy az agysejtekbe
    áramló anyagnak? Mit higgyenek,
    mondd, hogy mikortól számít a magzat
    anyagtalan voltában létezőnek?
    A gondolattól, hogy elkövetkezhet?
    Az ígérettől, hogy talán megszülethet?
    Mert a létezés nem anyaghoz kötött?
    Hogy képzelhető hát el, mikor még,
    mint ismeretlen bolygóról földre jött
    idegen vírus, testet ölt a női testben?
    Mint gondolat, időt teremt zuhanása,
    a lélek létét, mely az anyagba száműzve
    forma, másként szólva az anyag tisztulása,
    ki a Holdkapun át lép a földi lágerekbe?
    Az arányaiban még transzhumán
    néhány hetes magzat elvárja már,
    hogy őt is emberként szeressék?
    A puszta létezését, nem a testét,
    amely még a Változások Háza?
    De megcsillan a méhnek éjszakája
    mélyén egy apró gondolat, alvás a
    nap kilencvenöt százaléka bárha?
    A hathetes lényecske néha sír,
    hatalmas homlokkal előre bukva
    rejti el szemét, amelyből könny
    szivárog lassan át a méhburokba...
    A várakozás az anyag tengelye,
    s miképp a Messiás, mint gondolat,
    a magzatburok ajtaját keresve
    múló kezekkel az Időn elmatat.

  • Cikkszám
    Kalli9788081013317
Webáruház készítés