Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Boccaccio: Elbeszélések a Dekameronból_EPUB

Boccaccio: Elbeszélések a Dekameronból_EPUB
340 Ft340

A firenzei trecento "hármas koronájának" legfiatalabb tagja - Dante és Petrarca mellett - Giovanni Boccaccio, akinek híres irodalomtörténeti jelentőségű és fontosságú főművét sok olvasó ismeri. Az ismertség legfőbb oka természetesen a novellagyűjtemény számos darabjának borsossága, pikantériája, hét évszázadot felölelő elevensége. Valóban, a száz elbeszélés legnevezetesebb történetei jól végzett, legtöbbször törvénytelen szerelmeskedésekről, felszarvazott férjek megcsúfolásáról, szerzetesek és apácák vidám bujálkodásairól s egyebekről szólnak. Az erotikus világirodalom egyik főműve Bocaccio novellagyűjteménye, s nemcsak fesztelensége, szabadszájúsága okából. Hanem azért is, mert az életörömtől duzzadó alkotásokat átjárja egy forradalmi eszme, melyet a modern szexológia lehangoló nyelvén úgy fejezhetünk ki, hogy ez a testi szerelem kölcsönös örömszerző funkciója. De persze nemcsak ilyen a Dekameron, noha ez a leghíresebb oldala. (Legeza Ilona)
Ebből a kincsestárból válogatott a fordító, Radó Antal és fűzte egymás mellé, mintegy ízelítőül ezt a néhány történetet.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Griselda története.

    Már jó régen történt, hogy a saluzzói marchesék családjának feje egy Gualtieri nevű fiatal ember volt, aki, nem lévén se felesége, se gyereke, minden idejét madarászással és vadászással töltötte s nem is gondolt arra, hogy megházasodjék és hogy jó volna a gyerek a háznál, a mi bizony nagyon bölcs dolog volt tőle. Nem tetszett ez az ő népeinek, akik sokszor kérték, ugyan házasodjék már meg, mert különben ő maga örökös nélkül, ők pedig gazda nélkül maradnak; ajánlkoztak is, hogy találnak neki olyant, olyan apától és anyától valót, hogy csak jót lehet tőle remélni és hogy neki is bizonynyal kedvére lészen.
    De Gualtieri ezt felelte:
    „Barátaim, ti olyasmire nógattok, amiről eltökéltem, hogy sohasem teszem meg; mert meggondoltam, milyen nehéz olyat találni, a kinek a természete hozzánk illik, s milyen sok van az ellenkező fajtából, meg hogy milyen keserves az olyan ember élete, aki nem neki való asszonyba botlik. Bolond mondás az, hogy ti azt hiszitek, meg birjátok itélni a lányt apjáról meg anyjáról, s hogy ennek az alapján tudtok nekem választani olyant, a ki kedvemre lesz; mert ugyan hogy’ ismerhetnétek ti meg az apját, hogyan birjátok kitalálni az anyja titkait? De meg, ha ez módotokban is van, milyen gyakori dolog, hogy a lány nem üt sem apjára, sem anyjára! De ha már egyszer olyan nagyon kivánjátok, hogy ilyen béklyóba veressem magamat, Isten neki, ráállok. De hogyha rosszul sülne el a dolog, senki másra ne kelljen vetnem, mint magamra: hát majd csak én magam fogom azt a lányt megkeresni. Hanem azt megmondom, hogy ha ti, akárkit választok is, meg nem becsülitek ugy, a hogy uratok asszonyát megilleti: majd keservesen tapasztalhatjátok, milyen rossz dolog az, hogy szándékom ellenére, csak a ti kéréstekre házasodom.”
    Azok a jóravaló emberek azt felelték, hogy semmi kifogásuk, csak már menjen, hozzon asszonyt a házhoz.
    Gualtierinek már jó ideje megtetszett egy szegény fiatal leány viselkedése, aki egy közeli helységben lakott; szépségre is tetszett neki nagyon, ugy, hogy azt hitte, nagyon jól megélne vele. Azért hát nem is kereskedett egyebütt, hanem rászánta magát, hogy ezt veszi feleségül. Elhivatta a lány apját, a ki nagyon szegény ember volt, s ezzel aztán megegyezett, hogy jól van, elveszi.
    Mikor ez megvolt, összehivatta Gualtieri az egész környékről valamennyi jóbarátját s ekképen szólt hozzájuk:
    „Édes barátaim, az volt és az most is a kivánságotok, hogy szánjam rá magamat a házasodásra; én hát rá is szántam magamat, nem mintha magam áhitoznám feleségre, hanem inkább, hogy a ti kedvetekben járjak. Tudjátok mit igértetek: hogy akárkit is választok, belenyugodtok és megbecsülitek, a hogy uratok asszonyát megilleti. Nos hát, eljött az ideje, hogy én beváltom, amit igértem és hogy ti is álljatok a ti szavatoknak. Találtam, ide nem messze, egy leányzót, a ki nagyon szivem szerint való; azt el akarom venni és egy pár nap mulva haza is hozom. Legyen hát rá gondotok, hogy szép lakodalmat lakhassunk és hogy tisztességesen fogadhassátok, hogy én is épolyan szótartónak láthassalak benneteket, a hogy ti engemet.”
    Azok megörültek és azt mondták, nagyon jól van; akárki légyen az a leány, ők asszonyuknak fogják tekinteni és minden tőlük telhető módon megbecsülik. Ennek utána mindnyájan készülődtek, hogy szép, nagy, vigasságos ünnepet csapjanak s hasonlóképen cselekedett Gualtieri is. Elrendezte, hogy a menyegző mennél népesebb és gyönyörűbb legyen, meghivatta rá igen sok jó barátját, rokonát, előkelő nemes urakat és másokat is az egész környékről. Aztán egy fiatal leány testére, aki a menyasszonyával egyforma termetünek látszott, sok díszes, gazdag ruhát szabatott és varratott. Végül szerzett egy pár övet, egy pár gyürüt s készíttetett egy nagyon szép, drága koronát is, meg minden egyebet, a mi fiatal asszonynak dukál.
    Hogy aztán eljött az a nap, a melyre az esküvőt kitűzte volt, úgy másfél órával hajnal hasadta után lóra ült s vele a többiek is, a kik eljöttek, hogy megadják neki a kellő tisztességet. Mikor mindent, a mi kellett, elrendezett, így szólt: „Uraim, már most ideje elindulnunk a menyasszonyért.” Utra kelt hát egész társaságával és elérkezett abba a helységbe, el a leány apjának háza elé. A leány éppen nagysietve jött a forrástól a vizeskorsóval a kezében, hogy a többi leánynyal együtt ő is mehessen nézni a Gualtieri menyasszonyát. A hogy ez őt meglátta, nevén szólította - Griseldának hítták - és megkérdezte, hol van az édesapja. A leány szemérmetesen azt felelte: „Uram, otthon van.” Akkor aztán Gualtieri leszállt a lóról és elrendelve, hogy a többiek várják odakünn, egyes-egyedül ment be a szegény hajlékba, a hol meg is találta a lány apját, akit úgy híttak, hogy Giannucole. S így szólt hozzá: „Azért jöttem, hogy már most feleségül vegyem Griseldát; hanem előbb a te füled hallatára meg akarok tőle egyetmást kérdezni.” S aztán megkérdezte a lánytól, vajjon ha elveszi, mindig azon lesz-e, hogy megnyerje a tetszését, nem fog-e megtántorodni, akármit mond neki, akármit tesz vele, ha szót fogad-e neki mindig, és sok egyéb ilyes dolgot, a mikre a lány mindre azt felelte, hogy igenis.
    Most aztán Gualtieri kézen fogta, kivezette és egész társaságának s az egész népnek szeme láttára maga elé hozatta mindazt a ruhát, a melyet csináltatott, azt hamar ráadatta, czipellőjét is lábára huzatta, hajára meg - pedig de borzas volt - rátetette azt a koronát. Mikor ez megvolt és minden ember álmélkodott, ő így szólt:
    „Uraim, ez az, a kit én feleségül kivánok, ha ugyan ő is elfogad férjének.”
    Aztán a leányhoz fordult, aki ott állt szégyenkezve és nem tudta mire vélni a dolgot, s így szólt hozzája: „Griselda, elfogadsz-e férjedül?” S amaz azt felelte: „Igenis, uram.” S erre Gualtieri így szólt: „Én pedig nőmnek akarlak!” S ezzel az egész nép előtt megesküdött vele. Aztán ráültette egy paripára és tisztes kisérettel haza vitte. Ott aztán ellakták a szép nagy lakodalmat, csak ugy, mintha akár a franczia király lányát vette volna feleségül.
    A fiatal asszony, ugy látszott, régi ruháival együtt levetette régi természetét és régi szokásait is. Már mondtuk, hogy arczra is, termetre is szép volt, de most a milyen szép volt, olyan kellemes, kedves, úri viselkedésü is lett, mintha nem is Giannucole lánya lett volna, aki azelőtt birkákat őrizett, hanem valami nemes emberé. Ámulatba ejtett mindenkit, aki azelőtt ismerte. E mellett olyan engedelmes, olyan szolgálatra kész volt a férje iránt is, hogy ez azt hitte, nincs a világon nála elégedettebb, nála boldogabb ember. A férje alattvalói iránt is olyan szives, olyan jóságos volt, hogy senki sem akadt, a ki ne szerette volna jobban önnönmagánál és ne adta volna meg neki szives-örömest a tisztességet. Valamennyien hálát adtak az Istennek, hogy olyan jó sorsba juttatta és ugy fölvitte a dolgát. S mig azelőtt azt mondogatták, hogy Gualtieri bizony nem okos ember módjára cselekedett, a mikor feleségül vette: most azt erősítgették, hogy de bizony ő a legokosabb, legbölcsebb ember az egész világon, mert senki rajta kivül nem birta volna fölismerni, hogy annak a lánynak szegényes ruhája, paraszt gunyája milyen nagy erényeket takar. Nem is telt bele sok idő, s már nemcsak a márkiságban, hanem mindenütt emlegették az asszony derék voltát, helyes viselkedését úgy, hogy a kik ócsárolták a férjét, mikor őt elvette, most éppen ellenkező módon beszéltek.
    Nem rég éltek együtt, a mikor az asszony áldott állapotba jutott s a rendes időben megszült egy leánygyermeket, a min Gualtieri igen nagyon megörült. De kis vártatva, valami uj dolog ötlött az eszébe: az, hogy hosszu tapasztalásokkal, elviselhetetlen dolgokkal próbára teszi az asszonyt. Eleinte csak szóval sértette: boszusnak tetette magát, azt mondva, hogy a népe sehogy sem tud bele nyugodni az ő alacsony származásába, kivált hogy látják, hogy gyermeke is van; hogy nagyon bántja őket az a kis leány is és hogy egyebet se tesznek, csak egyre zugolódnak. A mikor az asszony ezeket hallotta, nem változott egyetlen arczvonása, egy rossz mozdulatot se tett, hanem csak ennyit mondott:
    „Tedd velem, uram, azt, a miről azt gondolod, hogy a becsületed, a nyugodalmad megkivánja; én mindenbe belenyugszom. Hiszen jól tudom, hogy a rangom sokkal alacsonyabb az övékénél és hogy nem voltam méltó arra a tisztességre, a melyhez a te kegyességed juttatott.”
    Ez a felelet nagyon jól esett Gualtierinak, mert láthatta belőle, hogy bármennyi tisztesség érte is feleségét tőle is, másoktól is, egy csöppet se bizta el magát.
    Kis idő multán azt mondta a feleségének, csak ugy kurtán, hogy alattvalói ki nem állhatják azt a leánygyermeket, akit világra hozott. Majd pedig, beavatva a dologba egy bizalmas emberét, elküldte hozzája, hogy ott bánatos arczczal ezeket mondja;
    „Óh asszonyom, ha nem akarok halál fia lenni, meg kell azt tennem, a mit az uram rám parancsolt. Azt rendelte, hogy fogjam ezt a kis lányt és...” többet nem mondott.
    Az asszony, hallva ezeket a szavakat és látva annak az embernek az arczát s visszaemlékezve arra is, mit mondott a multkor férje, megértette, hogy bizonynyal ugy szól a parancsolat, hogy ölje meg a gyermeket. Azért hát gyorsan kivette a bölcsőből, megcsókolta és megáldotta, és bármekkora fájdalmat érzett is szivében, a nélkül, hogy arczának csak egy izma is megrándult volna, oda tette a gyermeket a szolga ölébe és igy szólt hozzá:
    „Fogjad; tedd meg pontosan, a mit az én és a te urad parancsolt; de el ne hagyd ugy, hogy a vadak vagy a madarak felfalják, hacsak urunk nem rendeli.”
    A szolga fogta a kis lányt és elbeszélte Gualtierinek, mit mondott a felesége. Ez pedig, bámulva neje állhatatosságát, elküldte a leányt vele Bolognába, egy nőrokonához, kit arra kéretett, nevelje föl és oktassa a gyermeket, de el ne árulja senkinek, hogy kinek a lánya légyen.
    Nem sok idővel ezután az asszony ujra áldott állapotba jutott és a rendes időben fiugyermeket szült, a mi Gualtierinek igen nagy örömére vált. De be nem érve azzal, a mit már eddig is tett, még nagyobb gyötrelemmel illette az asszonyt. Egy szép napon ugyanis igy szólt hozzá borus arczczal:
    „Asszony, mióta megszületett ez a te fiad, sehogy sincs békességem az embereimtől, annyira keseregnek, hogy Giannucole egy unokája legyen majd az ő urok és parancsolójuk. Azért azt hiszem, hogy ha nem akarom, hogy utóvégre is engem magamat kergessenek el, ezzel a gyerekkel is ugy kell tennem, mint a másikkal, és végre téged is el kell hagynom és más feleség után néznem.”
    Az asszony ezt is türödelmes lélekkel hallgatta végig és csak ennyit felelt:
    „Uram, csak te légy megelégedve, csak mindenben a te kedvedet töltsed, én velem pedig ne gondolj semmit, mert nekem semmi sem kedves, csak az, a miről látom, hogy neked örömet szerez.”
    Pár nap mulva Gualtieri ugyanolyanképen, a hogy annak idején elküldött a leányáért, most elküldött a fiáért is. Most is ugy tett, mintha meg akarná gyilkoltatni, holott ezt is elküldte dajkálni Bolognába, a hová a leányt is küldte volt. S felesége épugy, mint azelőtt a leánynál, most sem árulta el se szavában, se arczában, mit érez. Gualtieri nem győzött ezen csodálkozni, s magában azt mondta, hogy a világ egyetlen asszonya sem birna ilyet megtenni. Ha nem látta volna azelőtt, a mig jóban voltak, hogy mennyire él-hal a gyermekekért, azt hihette volna, hogy azért viselkedik igy, mert föl se veszi a sorsukat; pedig jól tudta, hogy derék asszony és igenis bánkódik rajtuk.
    Alattvalói azt hitték, hogy csakugyan megölette a gyermekeit és ugyancsak gyalázták; őt mindenki kegyetlennek tartotta, az asszonyt pedig mindenki szivéből sajnálta. S ha ez előtt a többi asszonyok részvéttel emlegették a megölt gyermekeket, sohasem mondott egyebet, minthogy ő belenyugszik abba, a mit az apjuk rendelt felőlük.
    Hogy a leány születése óta ujra eltelt egy pár esztendő, Gualtieri azt hitte, hogy immár itt az ideje, hogy az utolsó próbára tegye az asszony béketürését. Azért hát sok embere előtt azt mondotta, hogy ő már tovább el nem birja viselni, hogy ez a Griselda az ő felesége; belátja már, hogy helytelenül, hebehurgya módon cselekedett, a mikor elvette s azért a befolyásával majd kieszközli a pápánál, hogy az bontsa fel a házasságát, hogy Griseldát elhagyva, más nőt vehessen feleségül - a mit igen sok jóravaló ember nagyon rosszallott. De ő csak azt felelte, hogy ennek meg kell lenni.
    Mikor az asszony ezt hallotta s látta, hogy már most neki alighanem vissza kell majd térnie az apja házába, őrizni a birkákat, mint annakelőtte s hogy más asszonyé lesz az, akit ő olyan igazán szeretett, nagyon búslakodott magában. De a hogyan eltűrte a szerencse többi csapását, úgy el volt tökélve arra is, hogy ezt is nyugodtan elviseli. Nemsokára Gualtieri hamis irásokat hozatott Rómából s megmutatta embereinek, hogy íme a pápa megengedi neki, hogy elhagyja feleségét és más nővel keljen egybe.
    Maga elé hivatta hát az asszonyt és sok ember jelenlétében ezt mondta neki:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398016B
Webáruház készítés