Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


B. Kiss Andrea: Lúzerek hálójában_MOBI

B. Kiss Andrea: Lúzerek hálójában_MOBI
1 490 Ft

Negyvenkét e-mail - negyvenkét történet. Miről? Egy elvált nő út- és párkereséséről a mai Magyarországon, a 2000-es évekből.
B. Kiss Andrea új könyve, a "Lúzerek hálójában" folytatja az első sikerkönyv, az "S.O.S. Elváltam!" szerkezetét, és rövid, bensőséges levelekben tudatja a barátnéval egyes szám első személyben az évek hordalékát, legyen az a felszínre dobott szemét, avagy fajsúlyos darabka.

  • Részlet az e-Könyvből:

    Huszonharmadik e-mail

    Címzett: baratnem@gmail.com
    Dátum: 2005. december 12. hétfő

    Kedves Barátném!
    Örömmel olvastam, hogy beindult az ékszerüzlet. Csak így tovább! Amikor az ember rátalál arra, amit szívvel-lélekkel csinál, hirtelen az élete is egyenesbe jön. Eltűnnek a korábbi buktatók, és minden gördülékenyen halad a maga útján. Valahol olvastam, hogy innen lehet tudni, hogy a helyünkön vagyunk-e. Mert amíg nem, addig minden olyan nehézkes. Én is megtapasztaltam ezt az írással. Már csak a magánéletemben kéne egy kis rend.
    Pár hete ugyanis kiadtam az útját a drága barátomnak. Nagyon elegem lett belőle. Valahogy úgy tűnt, hogy van is párom, meg nincs is. Ez nem kapcsolat. A szakítás épp olyan könnyen és jelentéktelenül ment, mint a megismerkedésünk. Egyszerűen elfelejtette a randinkat, amit két nappal korábban beszéltünk meg telefonon. Amikor hiába vártam, dühösen hazamentem, és írtam neki egy e-mailt, hogy felejtsen el. Nem értette, mi bajom van. Amikor nem túl intelligens szavak kíséretében kifejtettem a bosszúságom okát, humorosan azt válaszolta, hogy úgy emlékezett, hogy csak másnap találkozunk. Szóval ennyit jelentettem neki. Ez még csak olaj volt a tűzre, és elborult agyam utasítására szó szerint lefaszkalapoztam, majd közöltem vele, hogy itt a vége rövid románcunknak.
    A kapcsolatot minősíti az is, hogy egyáltalán nem viselt meg. Inkább a harag tombolt bennem néhány napig, hogy megint bele bírtam bonyolódni egy ilyen alak hálójába. Ő persze néhány nap múlva sms-t írt, amiben barátként üdvözölt. Na, ezt elfelejtheti, hogy velem haverkodjon. Ő ugyanis nem csupán mint férfi, hanem mint ember bukott meg előttem, és ez nálam kizárja a további barátkozást. Az utcán biztosan köszönök neki, mert nem vagyok bunkó, de nem fogunk együtt szalonnát sütögetni, ebben biztos vagyok.
    A szakításunkat persze megelőzte még néhány számomra megalázó tette, ami elvezetett oda, hogy könnyen le tudjam zárni ezt az egészet. Például, mint az előző levelemben írtam, tervezgettük az erdélyi utazást. Nos, mire már jól beleéltem magam, váratlanul közölte, hogy abból semmi nem lesz, mert neki nincs pénze. Aztán alig telt el egy-két hét, meghívott egy családi összejövetelre. Persze majd kibújtam a bőrömből. Gondoltam, ez már azért csak jelent valamit, hiszen nem akárkit szoktunk bemutatni a szeretteinknek. Este kilencre kellett menni a kis vendéglátóhelyre, ahol a családja összegyűlt. A presszó az apjáé, így zártkörű rendezvény volt, és mire megérkeztem, már voltak vagy huszonöten. A meglepetés akkor ért, amikor a presszó, kerítéssel körülvett udvarán leparkoltam a tíz éves kis autómmal. Használtam vettem pár éve, s bár azóta már le tudtam volna cserélni, de amíg elégedett vagyok vele, minek? Amikor szálltam ki, megjelent mellettem a barátom, aki két puszi után közölte, hogy jobb lenne, ha kinn az utcán parkolnék, és meg is mutatta azt a száz méterre lévő parkolót, ami már alig-alig látszott oda. Először nem értettem, miért kéne nekem kimennem arról a nagy udvarról, csak amikor megpillantottam azt a tíz másik kocsit, ami mellett az én kis járgányom úgy nézett ki, mint egykor a grófkisasszonyok között a cselédlány. Milliós terepjárók, audik, és legújabb skoda modellek. Ránéztem nagyzolós barátomra, és kívánsága szerint eltűntem az autócsodák közül. Ekkor már szinte törpe volt a szememben. Milyen ember az, aki azzal méri a szeretett nőt, hogy milyen autója van? Kedvetlenül mentem be a rokonsága közé, ahol persze minden szempár rám szegeződött. És volt szerencsém végignézni, ahogy a ruhakölteményekben pompázó lányok, asszonyok elalélva tapsikoltak, sikítoztak a gyönyörtől, amikor barátom apja drága nyakéket tett fel az anyja nyakára házassági évfordulójuk alkalmából. Érezhetően kilógtam a sorból. Sem az ízlésünk, sem az értékrendünk nem volt azonos. Táncoltunk egyet-kettőt, igyekeztem beszélgetni mindenkivel egy kicsit, de hogy jól éreztem volna magam, azt nem mondanám. Már ott voltunk legalább egy órája, amikor a barátom öccse odalépett hozzám, és nagyképűen megjegyezte, hogy én biztosan ismerem őt, mert őt a környéken mindenki ismeri, de neki fogalma nincs, hogy én ki vagyok. Hűha! Ez ám az önbizalom, gondoltam. Be is mutatkoztam gyorsan, és nem is lepődtem meg, hogy a nevem sem mondott neki semmit. Ránézésre sem vártam tőle, hogy újságot és regényeket olvasson. Az azért érdekelt, hogy nekem honnan kellett volna őt ismernem. Meg is kérdeztem a szőke srác anyját, aki szintén ott volt, és mint újdonsült barátnők, gyakran egymás mellé keveredtünk az este folyamán. Tőle tudtam meg, hogy a barátom öccse gitározik az egyik helyi zenekarban. Ezért hiszi, hogy ő olyan népszerű, hogy mindenki azonnal felismeri.
    Ezek után gondolom, nem csodálkozol azon, hogy alig vártam a családi buli végét. Amilyen gyorsan csak tudtam, elköszöntem mindenkitől, és a hatalmas ködben kikocogtam a parkolóba, ahol csak az én autóm árválkodott. A családtagok meg is lepődtek, hogy nem együtt jöttünk a barátommal, és hogy nem is együtt hajtjuk álomra fejünket. A helyükben ezen én is meglepődtem volna.
    Ugye, megérted, hogy nem sajnálom ezt a fickót? Kár volt minden rápazarolt percért! Azóta ismét magányos vagyok. Egyelőre még jól viselem, bár tudom, hogy hamarosan rám tör a frász. De majd csak találok valakit. Még nem adtam fel a reményt, hogy valahol nekem is meg van a párom, akivel igazán boldog lehetek.
    Hamarosan újra jelentkezem. Addig is sok-sok puszi: Barátnéd.

     

    Huszonnegyedik e-mail

    Címzett: baratnem@gmail.com
    Dátum: 2006. február 24. péntek

    Kedves Barátném!
    Láttam a honlapodat, ahol az ékszereket reklámozod. Nagyon jól megcsináltad. Biztos vagyok benne, hogy sikeres leszel. Már gyerekkorunkban is feltűnő volt a kézügyességed és a jó ízlésed. Az egyre szaporodó megrendelések is azt mutatják, hogy másoknak is tetszik a munkád.
    Kérdezed, hogy miként viselem a magányt. Még egész jól. Sokkal jobban érzem magam most kettesben a lányommal, mint egy hülye pasival. Bár sokat vagyok egyedül, hiszen a lányom éli a maga kis életét. Eljárnak ide-oda a barátjával, hétvégén gyakran mennek fellépni, és persze az iskola sem utolsó. De nem unatkozok. Belekezdtem egy újabb regénybe, és az minden szabadidőmet lefoglalja. A kiadóm már nagyon várja, hiszen az előzőek is sikeresek voltak.
    Közben vettem egy új autót. Interneten néztem ki egy cuki kis lila járgányt. Nőies, nekem való. Senkinek nem mondtam el a tervemet, mert tudom, hogy mindenki mást-mást tanácsolt volna, és megnehezítették volna a döntésemet. A férfi kollégák mind ajánlottak volna valami olyan márkát, ami nekik bevált, anyám egyértelműen lebeszélt volna, és az ismerősök véleménye sem egyezett volna, ebben biztos vagyok. Egyedül a lányomnak mutattam meg, aki azonnal beleszeretett, akárcsak én. Eldöntöttük, hogy megvesszük. A bökkenő csak az volt, hogy az autó tulajdonosa tőlünk háromszáz kilométerre volt. Én pedig nem szeretek ismeretlen utakon vezetni. Itt a környéket könnyedén bejárom, de a hosszabb utakat, ha csak lehet, mellőzöm. Most azonban be kellett vállalnom.
    A tulajdonossal megbeszélt napon buszra szálltunk a lányommal úgy, hogy egyedül csak az egyik unokaöcsémet avattam be a dologba. Őt is csak azért, hogy ha a hazafelé úton történne velünk valami szerencsétlenség, akkor legalább egy ember tudjon már róla, hogy mit is kerestünk mi a számunkra idegen vidéken. A buszon némán ültünk egymás mellett egy ideig, aztán összenéztünk, és a lányom megjegyezte, nem biztos benne, hogy jól döntöttünk, amikor elhatároztuk, hogy ketten bonyolítjuk le az autóvásárlást. Én is ugyanezt éreztem, és közeledve a célhoz az idegtől olyan hascsikarás jött rám, hogy távfutókat megszégyenítő gyorsasággal száguldottam el a legközelebbi benzinkút vécéjére, amint leléptünk a buszról.
    A tulajdonos szerencsére kijött elénk, és hamarosan szemügyre vehettük új szerzeményünket, ami ugyanúgy tetszett, és mindent rendben találtunk rajta, mint az interneten. Persze az egyébként autószerelőként dolgozó férfi, és a kollégái néztek nagyokat, amikor meglátták, hogy egy nő, azaz én, és a kamasz lányom ilyen remek párosításban mentünk autót vásárolni. A többséghez képest nem vittünk magunkkal szerelőt, de még egy autókhoz jobban értő férfit sem. Nekünk elég indok volt a vásárlásra, hogy tetszik a járgány. Szép lila, és szinte suttogta nekünk: „Veletek akarok menni!” Úgyhogy meg is vettük. Ott helyben kifizettem, megírtuk az adás-vételit, és elintéztük a formaságokat. Csak a végén kérdezték meg a fickók, hogy hazatalálunk-e. Hevesen bólogattunk, hogy hát persze, ez nem kérdés, de közben arra gondoltam, vajon merre is kell elindulni hazafelé. Valami bizonytalanság látszódhatott rajtam, mert az egyik szerelő megmutatta, hogy ha kihajtok a kapun, akkor egyenesen ráhajtok a főútra, és ott jobbra kell térnem. A másik pedig utánam szólt, hogy az útba eső benzinkútnál azért tankoljak is, mert nincs elég üzemanyag a kocsiban.
    Ilyen útravalók után végül elindultunk haza. Az autó szokatlan volt, de én mégis boldogan fogtam a kormányt. A lányom is fülig érő szájjal ült mellettem, és megnyugtatott, hogy figyeli a táblákat, és navigál. Jól elboldogultunk. Egyszer sem tévedtünk el, ami az én esetemben nem kis teljesítmény, hiszen tudod, hogy bárhol el tudok tévedni. De akkor nyugodtam meg igazán, amikor az ismerős tájakra értünk. Addigra már teljes lelkemben éreztem, hogy jó döntés volt. Ez a kocsi megtalált minket. Rossz nem is lehet. Bizony volt nagy csodálkozás, amikor a családtagok, a barátok, a kollégák meglátták, főleg, amikor megtudták, hogyan zajlott a vásárlás.
    Képzeld! Most egy nagyon érdekes sztorin dolgozom. Egy hete megkeresett egy negyvenegy éves nő, és azt mondta, olyan története van, amiből érdemes cikket írnom, hogy reményt adjunk a meddőnek titulált pároknak. Meghallgattam, és kiderült, az eset valóban kuriózum. Már öt éve éltek együtt a párjával, amikor elhatározták, hogy most már jöhet a baba. Eltelt egy év, majd még egy, de a várva várt bébi nem fogant meg. Elmentek vizsgálatokra, ahol kiderült, a nőnek semmi baja, viszont a férjének annyira lassúak a spermái, hogy képtelenek a megtermékenyítésre. Megoldásnak csak a lombikprogram jöhetett szóba. Elkezdődött hát a vizsgálatok sora. Járták a klinikát, a nő injekciókkal szurkálta a hasfalát, kiállt minden ezzel járó tortúrát, és néhány sikertelen beültetés után végre ikrek kezdtek el fejlődni a méhében. Aztán az egyik kis embrió elhalt, de a másik szépen növekedett, és kilenc hónap múlva egy gyönyörű kislányként meg is született. Nagy volt a boldogság. A pár élete végre kiteljesedett, megkapták, amire oly nagyon vágytak. El is döntötték, megelégszenek egy gyermekkel, ezt a borzalmas macerát nem csinálják végig még egyszer. A kislány nőtt, nődögélt, már öt éves volt, amikor a férj félrelépett, és a nő mindenről tudomást szerzett. Próbált, de képtelen volt megbocsátani. Hónapokig küszködtek, mikor végül úgy döntött, hogy elválik a hűtlen férfitól. Ez idő alatt szex sem volt közöttük, mert a nő képtelen volt rá. Lelki gátat szabott neki a sértettség, megalázottság érzése. Épp, amikor már elhatározta, hogy beadja a válópert, csoda történt. Egy mágikus estén, amikor telehold volt, és az ezotéria hívei szerint a bolygók állása olyan események bekövetkezését vonzotta be, amikre észérvekkel nem lehet magyarázatot találni, vadul egymásnak estek a férjével. Azt mondta, olyan fergeteges szeretkezésben volt részük, amiben talán csak kapcsolatuk kezdetén. Még az is átfutott a fején, hogy valószínű, az ilyen szeretkezésekben szoktak megfoganni a babák. Aztán ment minden tovább a maga útján. A nő - bár nem ugyanolyan elszántan -, de még mindig válni készült, amikor a várt menstruációja elmaradt. Mivel negyven éves volt, arra gondolt, hogy ez már a közelgő változókor előszele lehet. Olvasott itt-ott ilyesmiről. Maga megnyugtatása végett elment a nőgyógyászához, akihez már húsz éve járt. Ahogy kanyarodott fel az erdő melletti útról, hirtelen megpillantott egy gólyát. Még egyszer visszapillantott, mert azt hitte, hogy csak képzelődik. Decemberben nem megszokott látvány egy gólya. Gondolta, biztosan megsérült, és itt ragadt. Valaki meg bizonyára eteti. Ilyen gondolatokkal a fejében lépett be az orvosa jól ismert rendelőjébe. Elmondta a panaszát, majd a vizsgálat után majdnem elájult. Az idősödő doki ugyanis közölte vele, hogy kismama. A nő a meglepetéstől először szóhoz sem jutott, aztán sírva fakadt. Hát ez lehetetlen, hiszen nekik nem lehet közös gyerekük. Az orvos, aki ismerte a család kálváriáját, maga is értetlenül állt az eset előtt. Hát még a férj, majd a család többi tagja, és az ismerősök. A babát, aki ennyire meg akart születni, hogy dacolt az orvostudománnyal, természetesen megszületett. Egy egészséges, szép kislányt kaptak, aki – mintha csak tudta volna, hogy el kell hessegetnie minden hátsó gondolatot -, kiköpött hasonmása lett az apjának. A kis család így tehát váratlanul négyfősre szaporodott, és a nő is égi jelnek vélte a velük történteket, ezért elállt a válástól. Azóta is együtt vannak, és boldogan nevelgetik a lányaikat.
    Megfogott a történet, úgyhogy mindenképpen megírom. Legalább erőt adok vele mindazoknak, akik már letettek arról, hogy valaha is szülővé válhassanak. Bizonyíték ez az eset arra, hogy csodák már pedig igenis vannak.
    Ölellek kedves Barátném! Várom az e-mailedet minél hamarabb.
    Puszi: Barátnéd

     

    Huszonötödik e-mail


    Címzett: baratnem@gmail.com
    Dátum: 2006. május 28. vasárnap

    Kedves Barátném!

    A kérdésedre válaszolok először. Az egészség sarkot a feng shui szerint szép, egészséges, virágzó növényekkel erősítheted meg, illetve minden olyan tárggyal, képpel, ami az egészséget sugallja. A kis teknős figurákat is javasolják ide, valamint a zöld színt. Próbáld meg! Nekem nagyon bejött a feng shui. Mindig, amikor úgy érzem, hogy az életem valamelyik területe kicsit akadozik, akkor gyorsan változtatok a lakás azon sarkán, ahol szükséges. Most a szerelem sarkot fogom megerősíteni, mert lassan kezdek vágyni arra, hogy ismét legyen valakim. Már fél éve vagyok társ nélkül. Próbálok nyitott szemmel járni, de senki olyan nincs a szemem előtt, akivel el tudnám képzelni az életemet. Rábízom hát magam a jó Istenre, ő jobban tudja, hogy ki kell nekem, mint én magam. És azt is, hogy mikor küldje. Most még biztosan nincs itt az ideje, vagy épp még várnom kell rá.
    Az egyik riportalanyom kért meg úgy két hónapja, hogy erősítsem meg a szerelem sarkát, mert évek óta hiába próbálkozik párra találni. Már járt társkereső klubokban, már adott fel hirdetést különböző újságokban, de az igazi csak nem bukkant fel soha. Elmentem hát hozzá, és körül néztem. A szerelem sarka kietlen volt, mint egy sivatag. Gyorsan körül néztem, mit tehetnék hirtelen. Találtam két kis kutyus nippet, persze jó távol egymástól. Csináltam hát belőlük egy párt. Összefordítva, egymás felé nézve ültek most már a porcelán ebek a polcon. Aztán láttam ott két mackót is. Persze egyiket a szoba egyik sarkában lévő fotelban ülve, másikat a szemben lévő sarokban álló heverőn. Belőlük is egy pár lett hirtelen. A falról levettem a szerelem sarokban nem éppen idilli száraz fát ábrázoló festményt, és helyére oda akasztottam a pénz sarokba feleslegesen kitett turbékoló gerlepár fotóját. Aztán azt mondtam riportalanyomnak, hogy várjon türelmesen, a csoda meg fog történni, ha hisz benne, ha nem. És úgy is lett. Másfél hét múlva felhívott, és örömmel újságolta, hogy egy társasutazáson, ahol senkit nem ismert, egy szimpatikus idős úr ült le mellé a buszon. Tőle tizennyolc évvel idősebb volt a bácsi, de olyan egy hullámhosszon voltak, hogy végig beszélgették az utat. A nő úgy érezte, hogy most találta meg azt, akire egész életében vágyott. Azóta együtt vannak, és már az esküvőt fontolgatják. Kiderült, hogy a férfi nyolc hónapja özvegyült meg. Azelőtt három évig ápolta a rákos feleségét. Hogy mi ebből a tanulság? Például az, hogy mivel őket egymásnak szánta a teremtő, a nő egészen addig nem találhatott rá az igazira, amíg az foglalt volt. Amint szabaddá vált, lám, össze is találkoztak. Azt hiszem, valamiért engem is várakoztatnak az égiek. Lehet, hogy a nekem szánt férfi még nem szabad, vagy még nem érett erre a kapcsolatra. Majd kiderül.
    Egyébként, egyre többen kérnek tőlem feng shui tanácsot. Főleg, amióta az egyik magazin internetes portálján felkértek ebben a témában írni. Indítottam egy sorozatot, ahol ennek a varázslatos térrendezésnek a lényegét mutatom be, és példákkal is alátámasztom a tapasztalataimat. Jönnek az e-mailek, a telefonok, hogy segítsek. A legtöbben a szerelem sarok megerősítését kérik tőlem. Küldik a házuk alaprajzát, belerajzolják, leírják, hogyan van berendezve, és várják a tanácsaimat. Mindig igyekszem körültekintően válaszolni, mert szerencsére azonnal ráérzek a problémákra. Legtöbben később vissza is jeleznek, és megköszönik a segítséget, mert érzik a változást az életükben. Én pedig örülök, hogy mások életét is jobbá tehetem egy-egy kis egyszerű praktikával. De azt mindig kihangsúlyozom, hogy első a rend. Ha mindenhol rendet tartunk a lakásunkban, akkor túl nagy baj nem lehet. Akkor már csak azokat a területeket kell erősítenünk, ahol valódi változást szeretnénk. De aki lomos, piszkos, rendetlen, az hiába vár csodát a feng shuitól. Az ilyeneknek először azt javaslom, takarítsanak ki alaposan, dobják ki a sok felgyűlt felesleges vackot, majd rakjanak rendet. Aztán megnézzük, mit hová tegyünk, hogy a kívánt hatást elérjük.
    Most mennem kell drága Barátném, mert a lányom a gimnázium színjátszó körével fog fellépni a városnapon, és nem mulaszthatom el, hogy megnézzem. Egy könnyűvérű kis titkárnőt alakít, és nagyon jól játssza. A tanára is el van tőle ájulva. Azt mondja, a színészet a vérében van. Rá akarja beszélni, hogy ilyen irányban tanuljon tovább. Persze, a lányomnak fogalma sincs, mit is szeretne csinálni felnőttként, hiszen a színjáték mellett imád táncolni, és az irodalom tanárnője szerint (és szerintem is) van tehetsége az íráshoz is. (Vajon kitől örökölte?  ) Na, majd eldönti. Van még rá ideje.
    Várom az ígért videókat a gyerekekről. Puszi: Barátnéd
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963398BkissLuzerM
Webáruház készítés