Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


August Strindberg: Egyedül_EPUB

August Strindberg: Egyedül_EPUB
790 Ft790

A nagy önéletírásnak utolsó - kilencedik - kötete az Egyedül (svéd címe: Ensam). 1903-ban írta August Strindberg Stockholmban, ahová Lundból 1899-ben tíz év távollét után hazatért dolgozni és megpihenni. Az 1899.és az 1900. esztendők remeteéletének - a magára maradt ötvenéves férfi lelkivilágának - csodálatos egyszerűséggel kidolgozott rajzát kapjuk ebben a kötetben, a teljes megtisztulás és a bölcs leszámolás történetét az Inferno-válság után.
Önéletírását ezzel a kötettel lezárta Strindberg. Hiszen tökéletesen megoldotta a vállalt feladatot: egy emberi lélek őszinte gyónását saját fejlődéséről. A fejlődés véget ért a nagy válság után a megenyhüléssel. Ami azután történt, az már csak ismétlődés volt. (Mikes Lajos)

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Az első pár nap úgy telt el, mint ahogy a két ismeretlen mesélte az erkélyem alatt. A hatodik nap bementem az üzletbe vásárolni. Észrevettem, hogy a segéd ott lézengett az ajtóban. Ezt taktikai hibának tartottam, részint azért, mert a vevő szeret akadálytalanul bejutni a boltba, részint azért, mert annak a jele volt, hogy nincs odabent senki sem. És ráadásul megtudtam azt is, hogy a gazda kirándult, természetesen fiatal feleségével együtt, talán egy kis kéjutazásra.
    Beléptem, és elképedve láttam a rendezést, amelypazarságával azt a hitet keltette bennem, hogy a gazda bizonyára a színház világából került ki.
    A datolyaszemeket nem puszta kézzel, hanem két darab selyempapír közé fogva rakták a mérlegre. Ez a régi nagy hagyományok fölelevenítése volt, és jóval biztatott. Minden árucikk kitűnő volt, és elhatároztam, hogy itt fogok vásárolni.
    Néhány nap múlva a gazda hazaérkezett, és maga állt a bolti asztal mögött. Modern szellem volt, ezt rögtön láttam rajta, mert nem próbált csevegni velem... ez a fogás már elavult! Hanem a szemével beszélt; tisztelet, bizalom, becsületesség sugárzott a szeméből. De aztán nem állhatta meg komédiázás nélkül. A telefonhoz hívták; ezer bocsánatot kért, és odasietett a telefonhoz. Azt persze nem tudta a szerencsétlen, hogy én komédiákat szoktam írni, és tanulmányoztam úgy az arcjátékot, mint a párbeszédszövést. Ennélfogva láttam hát az arcán, hogy senki sem beszélt bele a telefonba, válaszából pedig megállapítottam, hogy koholt kérdésre felel, szóval hogy csak komédiázik.
    - Igen, igen! Igen. Igen. Kérem, igenis! Meglesz!
    (Lecsöngetés.)
    Azt akarta elhitetni velem, hogy rendelésről voltszó. De megfeledkezett az átmenetekről és az árnyalatokról. Hisz ez voltaképp ártatlan dolog volt; de nekem nem volt ínyemre, hogy bolonddá tartson, és nem volt ínyemre a várakozás sem. Így aztán kritizáló kedvem támadt, és elkezdtem olvasgatni a címkéket és különösen a cégjelzéseket. Bár nem vagyok borszakértő, azt régóta megjegyeztem magamnak, hogy a Cruse et fils jelzésű palackban valódi francia bor szokott lenni. Meglátom ezt a nevet egy címkén. Elcsodálkoztam rajta, hogy bordóit találok egy fűszerüzletben. Elhatároztam, hogy jó napot csapok, és vettem egy palackkal hihetetlenül olcsó áron.
    Otthon aztán fölfedeztem egyet-mást, ami egyáltalán nem lobbantott ugyan haragra, de arra bírt, hogy soha többé ne vásároljak ebben az üzletben. Első ízben nagyszerű volt a datolya, most azonban régi fás szemekkel volt már keverve, a bor pedig Cruse-féle volt, talán Robinson Crusoe-féle, de semmi esetre sem Cruse et fils-féle.
    Ettől a naptól fogva nem láttam belépni senkit a boltba. És most kezdődik a tragédia. Egy java erejében lévő férfi tragédiája, aki tele van munkavággyal, de tétlenségre és ennek következtében pusztulásra van ítélve. Harcol a katasztrófa ellen, de ez óráról-órára közelebb nyomul hozzá. Bátorsága ellankadt, és ideges dac váltotta föl; láttam az arcát, amint kísértetiesen leste a kirakat mögül, nem jön-e vevő. De nemsokára egészen elbújt. Hátborzongató jelenet volt látni őt meglapulva az árkádja mögött, félve mindentől, még attól is, ha vevő talál belépni a boltba, mert hátha a címtárat fogja kérni. Ez volt a legborzalmasabb pillanat, mert ilyenkor barátságosan mosolyognia kellett. És egyszer kezdetben rajtakapta a segédjét, amikor megvető mozdulattal dobta oda a címtárat a bolti asztalra egy idősebb finom úr elé. Minthogy a gazdának valamivel több volt az emberismerete, rendreutasította a fiút, és megmagyarázta neki, hogy a vevők a levélbélyegen és a címtáron kezdik; de azt még ő maga sem tanulta meg, hogy a jó áru a legjobb reklám, és hogy ravasz fogásokkal csak magamagát csapja be az ember.
    A feloszlás közeledett. Végigéltem a kereskedő minden kínját; eszembe jutott a felesége, a küszöbönálló negyed, a házbér, a váltók. Végül el sem tudtam már menni a kirakatablakai előtt, hanem más utat választottam. De azért nem szabadultam meg tőle, mert a telefondrótja ott énekelt szomorúan a falamon, még éjszaka is. És hallottam hosszú, lelkendező kesergéseket egy életről, amely pályája kezdetén összeroppant; reménykedést, kétségbeesést, hogy nem lehet újra elölről kezdeni... és a refrén mindig az asszony volt, és a még meg sem született csecsemő,akit vártak.
    Hogy ő maga volt az oka mindennek, az nem segített a dolgon, mert különben sem volt bizonyos, hogy ő volt az oka. Mindazokat az apró mesterkedéseket, amelyek hozzátartoznak a kereskedéshez, főnökei verték bele, és ő nem is látott bennük igazságtalanságot. Értelmetlenség! Ez volt az oka mindennek, de ez nem volt bűn.
    Néha fölvetettem magamban azt a kérdést, mi közöm énnekem mindehhez. Talán éreznünk kell mások szenvedéseit, és az ember éppen akkor ütközik beléjük, amikor magányba vonul, hogy elkerülje őket.
    A kereskedőnek azonban betelt közben a sorsa. Voltaképp megkönnyebbüléssel láttam, mikor bezárták az ajtókat, és mindennek vége lett. De amikor kinyitották újra a boltot és kezdték kiüríteni a ládákat, leszedni az állványokat és elszállítani a sok árut, aminek nagy része megromlott már, úgy éreztem magam, mintha boncolást láttam volna. Minthogy az egyik embert ismertem, beléptem a boltba, és hátramentem az árkád mögé. Itt harcolt a boldogtalan. Időtöltésből és hogy szabaduljon a teljes tétlenség látszatától, egész csomó koholt számlát írt ki. A számlák ott voltak még, Hohenlohe herceg, Faure Félix, sőt a walesi herceg nevére is kiállítva. Ez utóbbi 200 kilogramm orosz gyümölcsízt és egy láda indiai fűszerport vásárolt.
    Érdeklődve láttam, hogy ennek a boldogtalannak az agyveleje miképp kapcsolta össze Faure Félix oroszországi utazását a walesi herceg brit-indiai konyhájával.
    Ott hevert egy paksaméta hirdetésszöveg is elsőrendű kaviárról, elsőrendű kávéról, csupa elsőrendű holmiról; de ezeket a hirdetéseket sosem nyomatta ki.
    Megértettem, hogy kénytelen volt a pulpitusa mellett végigjátszani ezt a komédiát a segéd miatt. Szegény ember! De az élet hosszú és változatos, és ez az ember majd fölvergődik újra!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987131
Webáruház készítés