Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Arvid Jarnefelt Koivikko lakói MOBI e-könyv

ÚJ
Arvid Jarnefelt Koivikko lakói MOBI e-könyv
1 190 Ft1190

TARTALOM

Anders és Greeta
Az új családfő
A világ közelebb jön a nyíreshez
Helge hazaszállítja a deszkákat
Esik
Maija nappali világosságban
Maija megnézi Koivikkót
Greeta álma
Greeta cselszövényei
Készülődés az útra
A hóvaihar segíti Greeta útját
Veszankyläban
Maija sora
Maija első napja Koivikkóban
Mi volt a mángorlószobában?
Maija mint Koivikko asszonya
Jönnek a testvérek
Titta megfigyelései
Harangozzatok!
Mi történt Koivikkóval?

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Maija első napja Koivikkóban

    A nyugtalan háborús idők miatt Greeta csak akkor ismerte meg Maiját, amikor Helge júniusban magával vitte menyasszonyát Koivikkóba, hogy megtartsák a lakodalmat.
    Ugyancsak a háború miatt Maija hozzátartozói közül senki sem jöhetett el az esküvőre. Még szerencsekívánatokat sem küldhették.
    Helge testvérei közül is csak Titta jelent meg az esküvőn. A két legidősebb leány levelet és képes kártyát küldött; az egyik kép a fölkelő napot ábrázolta aranyos sugaraival, a másik felhők között egy aranyozott angyalt.
    Greeta fedetlen fővel állt a lépcsőnél, mikor Maija Koivikko udvarára lépett és azonnal rájött, hogy ugyanazt a leányt látja maga előtt, aki a múlt nyáron egy holdvilágos éjszakán kidugta fejét a nyírfa ágai közül és az udvart nézegette. Az anya szívében melegség áradt szét, mert megértette, hogy fia kezdettől fogva csak ezt az egy leányt szerette. Úgy érezte, hogy nehéz kő esett le szívéről, pedig nem is tudta, hogy valami nyomta a lelkét.
    Eléje ment Maijának a lejtő aljáig, figyelmeztette Tittát, hogy vegye el Maijától a csomagokat, Helgétől pedig a ládát és elmondta svédül az előre kigondolt üdvözletét, amelyet Helge finnül tolmácsolt menyasszonyának.
    - Az Úr áldja meg a te érkezésedet és áldja meg minden lépésedet ezen a dombon.
    Mikor Greeta észrevette, hogy Maija kissé idegenkedve tekint rá és nem tud hasonló szép feleletet adni, vállára veregetett és igyekezett finnül elmondani, hogy majd csak megértik egymást. Igaz, hogy ő rosszul beszél finnül, de majd megtanul Maija svédül.
    Maija igyekezett néhány svéd szót szólni, de sehogy sem sikerült. Így aztán ő is csak vállon veregette Greetát és néhány finn szóval üdvözölte.
    Helge észrevette Greeta halántékán azokat a kis ráncokat, amelyek mindig akkor jelentek ott meg, amikor anyja gyöngéd akart lenni és féktelen jókedvében átölelte anyja és Maija nyakát és erővel közelebb húzta őket egymáshoz. Greeta nevetett a tréfán és szívesen átkarolta volna Maija nyakát, de a leány odaszólt Helgéhez:
    - No csak, milyen jókedved van!
    Ezzel a megjegyzéssel arra célzott, hogy a vonatban Helge nem volt ilyen vidám, hanem elbóbiskolt, mikor Maija beteg édesanyjáról beszélt és azután csak annyit mondott, hogy a jó gyermeknek magához kellene vennie beteg édesanyját.
    Maija megjegyzésére Helge leengedte karját és így szólt:- Bizony vidám vagyok, hogy idehozhattam Maiját. Majd sor kerül rá, hogy helyet csináljak Maija édesanyjának is.
    Maija úgy tett, mintha nem is hallaná Helge szavait. Jókedvűen karon fogta Greetát és tréfásan mondta:
    - No, majd megleszünk mi itt az öreg mamával, ha nem is tudunk egymással beszélni.
    És így kapaszkodtak fel együtt a domboldalon a tornác felé, - a nevetgélő Maija elől, Greeta pedig, aki gondolataiba merülve hosszan kinyújtott kezét Maija begörbített karjába akasztotta, kissé hátrább.
    Helge egész nap magán kívül volt az örömtől és folyton csak arra törekedett, hogy anyja és Maija minél közelebb kerüljenek egymáshoz.
    Titta Maija csomagjait és ládáját bevitte a kisszobába és rátette Helge ágyára. Greeta bevezette Maiját ebbe a helyiségbe és kijelentette, hogy itt vetett neki ágyat. Helge pedig az esküvőig aludjék a konyhában.
    Maija úgy találta, hogy a szobában kissé dohos a levegő és az ablakon, amelyet a múlt ősz óta még nem nyitottak ki, sok légy dong. Éppen ezért kijelentette később Helgének, hogy szívesebben aludnék a hálókamra padlásán.
    Helge bement a kisszobába, hogy összeszedje Maija ágyneműjét és felvigye a padlásra.
    Az anyja megjegyezte, hogy Maijának a legjobb fekvőhelyet akarta felajánlani, de ha Maija szívesebben alszik a nagyszobában, akkor ő és Titta kiköltöznek a konyhába, Helge pedig aludjék a kisszobában.
    Helge visszament, hogy átadja az üzenetet menyasszonyának, de Maija már a kamra ajtajához szállította a csomagokat és most a kulcsot kérte.
    Helge odavitte a kulcsot és elmondta anyja üzenetét.
    Maija hallani sem akart arról, hogy Helge anyja a konyhában aludjék. Ha ő nem alhatik a kamrában, akkor inkább a konyhában alszik.
    Helge ismét bement a házba, hogy elintézze a dolgot. Az anya a kisszobában volt és az üres ágyat nézte. Helgének csak annyit mondott, hogy Maija természetesen ott alszik, ahol akar.
    Helge észrevette, hogy anyja szája vékony vonallá záródott össze. De ennek más oka is lehetett, mert az anya panaszkodva megjegyezte:
    - Ejnye, de fáj a nagylábujjam!
    Helge ismét kiment a kamrához. Maija már kinyitotta az ajtót. A kamra alsó részében szép rendben nagyon sok ruha lógott a szegeken.
    - Kié ez a sok ruha? - kérdezte Maija.
    Helge megmondta, hogy a testvérei ruháit tartják a kamrában.
    - Mikor viszik el innen? - kérdezte ismét Maija.
    Helge kijelentette, hogy a ruhákat egyáltalán nem viszik el, mert megtörténhetik, hogy testvérei még visszaköltöznek Koivikkóba.
    Maija összecsücsörítette a száját, de nem szólt semmit. Az anya szája vékony vonallá keskenyedett, Maija szája olyan volt, mint egy bogyó.
    Maija először minden holmiját fel akarta vinni a padlásra, de azután meggondolta magát, letette kezéből a csomagokat és a testvérek ruháit kettesével, hármasával akasztotta a szegekre. Helge soha sem nyúlt volna hozzá olyasmihez, amit anyja maga rendezett el, de most arra gondolt, hogy asszonyi dolgokban egyezzenek meg egymással az asszonyok, és segíteni kezdett Maijának.
    A kamrának több mint a fele üresen maradt és ide beakasztották Maija ruháit, hogy kiegyenesedjenek az út után. A ládát felvitték a padlásra és Maija ágyat vetett magának a földre. Villámgyorsan sürgött-forgott és a padlásból egykettőre csinos kis szobát varázsolt, még függöny is került a kicsi ablakra. A láda tetejére kirakta szülei fényképét, néhány porcellán dísztárgyát és a kis tükrét.
    Helge kezébe vette a fényképeket, hosszan elnézte őket és először hallgatta meg, amit Maija szüleiről beszélt. Még azt is pontosan megjegyezte, mikor és milyen betegségben halt meg Maija apja.
    Egymással szemben ültek a földön, lábukat maguk alá húzták. Maija örült, hogy Helge kérdezősködik és figyelmesen meghallgatja, amit ő mond. Örömében egyszer csak hirtelen megcsókolta Helgét. Azután két kezére támaszkodva hirtelen hátrahúzódott.
    Helge gondolatai elszakadtak Maija szüleitől és elképzelt lakásuktól, amely ott lehetett valahol Tampere közelében, és hozzákapcsolódtak ahhoz, ami éppen az imént történt. Elpirult és zavart mosollyal Maijára nézett,Maija szembenézett, nevetett és a szemét hunyorgatta.
    - Talán nem is tudod, hogy mi volt ez? Nem csókoltál még meg senkit? - kérdezte hamiskásan Maija.
    - Kit csókoltam volna? - szólt Helge. Es valóban, Helge még soha senkit sem csókolt meg; mindig csodálkozott magában, hogy mire jó tulajdonképpen a csók és miért csókolják meg az anyák ölbeli gyermekeiket és a fiúk a leányokat.
    - Talán nem is tudsz csókolni? - nevetett Maija. - Neked kellett volna kezdeni, de mit tegyünk, ha nem értesz hozzá.
    - Hogy kell csinálni? - kérdezte Helge.
    - Egyszerűen rányomod a szádat. Nyomd rá az ajkadat ide a kezemre.
    Helge rányomta száját Maija odanyújtott kezére és a harmadszori próbálkozásnál már sikerült nagyot cuppantania.
    - Már tudod, - mondta Maija és vissza - húzta kezét.
    De Helge még Maija másik kezén is gyakorolni akarta a csodálatos cuppanó csókokat. Azután gyöngéden magához vonta Maija kezét és egy ideig úgy ültek ott egymással szemben, hogy a halántékuk összeért.
    Helge éppen szájon akarta csókolni Maiját, mikor a lépcsőkről lépések zaja hallatszott és Titta hangja jelentette, hogy anya feltálalta a vacsorát.
    - En nem vacsorázom, - szólt Maija - de te csak menj és gyere hamar vissza. Ugye, hogy visszajössz? Helge figyelmeztette Maiját, hogy anyja különösnek fogja találni, ha Maija már az első este elmarad a vacsorától. És ekkor Maija nem szívesen ugyan, de mégis bement Helgével együtt a házba.
    Az anya nemcsak kenyeret és vajat tett az asztalra, hanem odakészítette a Bibliát is, sőt, már fel is nyitotta a megjelölt helyen, a Zsoltárok Könyvénél. Helge leült helyére a Bibliához, Maija melléje ült, Greeta és Titta az asztal másik oldalán foglaltak helyet és imára kulcsolták kezüket. Maija elpirult, de nem tette össze a kezét.
    - Tedd össze te is a kezed, - figyelmeztette Helge halkan.
    Maija fölkelt helyéről és az ajtóhoz állt.
    - Maija nem érti a svéd Bibliát, - magyarázta Helge anyjának.
    Az anya arca kivörösödött, homlokán verejtékcseppek jelentek meg és szája vonallá keskenyedett. Mégis nagyon szelíden csak ennyit mondott:
    - Olvasd hát azoknak, akik értik.
    Helge még sohasem olvasta az Igét olyan szétszóródott gondolatokkal és olyan távol attól, amit olvas, mint most. A szavak keringtek előtte, a pontokat és a vesszőket nem is látta. Valószínűleg anyja sem figyelt oda, mert egyszer sem szólt rá, hogy lassabban olvasson és egyszer sem kérte, hogy valamelyik részt újra elolvasson. A Biblia élte a maga életét és azok, akik ma este hallgatták, azok is élték a maguk életét. Fenékig felkavarodott lelkűkben minden. Ki tudott volna arra figyelni, hogy mit énekelt Dávid király hárfakísérettel Bethsabénak.
    Csak Maija figyelt. Bár nem értette meg a svéd Bibliát, ő volt az egyetlen, aki ezen az estén a Bibliára gondolt és minden svéd tudását összeszedve igyekezett megállapítani, hogy miről olvas Helge. Kénytelen volt elismerni magában, hogy a Biblia-olvasás bizony szép szokás és gondolatai visszatértek gyermekkorába, amikor anyja is próbált hangosan felolvasni a Bibliából, de nem akadt senki, aki meghallgatta volna. Most már szégyellte viselkedését, de nem tudta, hogy menjen majd az asztalhoz, ha enni kezdenek, az ágy mellett menjen-e el, vagy a másik oldalon a fal mellett és mit csináljon közben a kezével. Rendkívül kényelmetlen helyzetben volt. Ekkor sistergést hallott a tűzhely felől és mikor odanézett, látta, hogy a serpenyőben kolbász sül. Maija úgy találta, hogy a kolbászt már meg kellene fordítani; a viselkedését is úgy lehetne magyarázni, hogy neki dolga volt a tűzhely mellett. Hátha a kolbászt is feladná az asztalra? ! De mikor a késsel megkarcolta a serpenyő fenekét, Greeta a fejét meg sem fordítva csak egy rövid oldalpillantást vetett rá és Maija ijedten tette le a kést a kezéből.
    Maija azonnal megbánta ijedtségét és haragudott önmagára. Igazán nem ilyennek képzelte az életét Koivikkóban. Most már világosan látta, amit az első percben is érzett, hogy ebben a házban Helge anyja parancsol, ö meg rá se gondolt erre a lehetőségre. Néha csak éppen eszébe jutott, hogy Koivikko lakószobájának valamelyik sarkában egy öreg asszony éldegél, aki édesanyja Helgének. Mennyire másnak látszott most minden. Maija mindenek fölött Helgén csodálkozott. Az a férfi, aki mindig minden körülmények között tudta, hogy mit akar és akinek akaratával sohasem mert volna szembeszállni, ugyanaz a férfi most ott ül és mint engedelmes bárány teljesíti mamája parancsait. Maija sohasem tudta elfelejteni azt a csodálatos holdvilágos éjszakát, amikor Helge odament hozzá és azt mondta: - Ha Maija elmenekül, rosszul jár. - Félelmet és szerelmet érzett akkor Helge iránt. És most ugyanaz a férfi odasúgta neki: - Tedd össze te is a kezedet. Mintha csak azt akarta volna ezzel mondani, hogy különben a mama megharagszik. Maija akkor kulcsolja össze a kezét, amikor akarja és nem kulcsolja össze, ha nem akarja.
    Mikor Helge végigolvasta Dávid király zsoltárát, Greeta fölkelt helyéről, a tűzhelyhez ment, megfordította a kolbászt, azután megveregette Maija vállát, - mintha figyelmeztetni akarta volna, hogy éppen elég már a kötekedésből - megfogta a kezét és így szólt hozzá finnül:
    - Maija most vacsorázni fog.
    Maija az asztalhoz ment, de közben lázadozott: - Várj csak, én bizony nem leszek a te bárányod!
    Helge roppant boldog volt, hogy a dolog ilyen símán elintéződött. Egész vacsora alatt folyton beszélgetett és nevetgélt Maijával, Greeta és Titta nem tehettek egyebet, csak ültek, ettek és hallgattak. Ha valami mondanivalójuk akadt, csak odasúgták egymásnak.
    Evés után Greeta megszólalt és arra kérte Helgét, hogy meséljen valamit fővárosi útjáról. Maija nem értette meg Helge elbeszélését, mert Helgéék egészen másként beszéltek svédül, mint azok az urak, akiknél Maija szolgált. Unalmában lökdösni kezdte térdével Helge térdét és nagyszerűen mulatott, mikor Helge végül is megértette a tréfát és ő is meglökte térdével Maija térdét. Maija térde ellenállott. Később visszahúzta térdét és újra meglökte Helge térdét. Helge visszaadta a kölcsönt; az ő térde sem engedett. Nagyon jól mulattak. Ennek a játéknak úgy kellett lefolynia az asztal alatt, hogy az asztal fölött senki se sejtsen semmit. Helge azonban nem volt hozzászokva, hogy egyszerre két dolgot végezzen és így teljesen belezavarodott a beszélgetésbe. Ugyanazt a dolgot néha kétszer is elmondta, máskor meg elakadt a szava. Tittának nevetnie kellett a csodálatos beszámolón.
    - Hiszen ezt már mondtad, de mi történt azután? - És legalább is háromszor megkérdezte, hogy mi történt azután, míg Helge hebegett valamit.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740803
    Státusz
    ÚJ    
Webáruház készítés