Új jelszó kérése
Termék részletek


Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm Indiából EPUB e-könyv

Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm Indiából EPUB e-könyv
990 Ft

Gróf Apponyi Henrik indiai és himalájai úti- és vadásznaplója jóval több mint egy íráskészséggel megáldott vadász emlékirata. Az egykori főúri társasághoz tartozó Apponyi nyitott szemmel jár és tudósít egy olyan világ utolsó pillanatairól, amely soha többé nem tér vissza. Naplója az 1930-as évek elején íródik, amikor a Brit Birodalom még ereje teljében van. Különleges csemege például Apponyi tudósítása arról, hogy az ekkor már helyi tényezőnek számító Gandhiról miként vélekednek a brit adminisztráció tisztviselői. Ezek mellett külön csemege a remek képek a mindennapi és csillogó főúri életről, lakomákról, fogadásokról és persze a vadászatokról. Több, mint vadásznapló - egy letűnt és csillogó kor dicső emékezete és izgalmas útinaplója.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Terai - ez a szó India minden ismerőjének és minden vadásznak az indiai vadászat Eldorádóját jelenti. Óriási erdővidék, amely Nepáltól délre, a Himalaya tövében húzódik végig. Északi Burmát kivéve, ez a legnagyobb erdőség Indiában. Tele van tigrissel, párduccal, medvével, mindenféle dúvaddal és a legkülönbözőbb szarvasfélékkel.
    Miután Col. Thounthorp, Potockiék barátja, a világhírű tigrisvadász, az előző decemberben elhúnyt, sajnos, nem vehettem hasznát a két Potocki ajánlóleveleinek. De még akkoriban sürgönyöztem Európából Col. Harweynek, az alkirály katonai titkárának és a százhúsz szavas sürgönyben megkértem, lenne-e rá mód, hogy számomra egy «block»-ot, vagyis elhatárolt vadászterületet szerezzen a Teraiban. Mint már említettem, Port-Saidban várt reám az ezredes levele, amely valósággal kétségbe ejtett, mert arról számolt be, hogy már minden blockot egy félévvel előre lefoglaltak a Teraiban. Ugyanis Indiában éppen úgy adják bérbe az állami vadászterületeket, mint nálunk a Kárpátokban. Annál nagyobb volt aztán az örömöm, amikor Bombaybe megérkezve, újabb levél jött Col. Harweytől és teljes sikert közölt velem. Erről is megemlékeztem már írásomban. A kérdéses terület - Jalaussal - Bareillytől északra fekszik.
    Tizenhetedikén érkeztem meg kashmiri kiruccanásomból Jalaussalba, ahol barátaimmal találkoztam. Aztán megkezdődött a vadászat. Mai napig - március 28.-ig - én csupán egy swamp deer-t (barasinga) és egy Hogdeer-t lőttem. Az előbbi olyan átmenet a wapiti és az iramszarvas közt, de kisebb a wapitinél; az utóbbi kis szarvasféle s az agancsa a szarvasbogár szarvára emlékeztet. De az aránylag csekély eredménnyel is meg vagyok elégedve, egyrészt, mert az elefántháton való cserkészet már magában véve is rendkívül érdekes a Himalaya tövében elterülő csodaszép őserdőben, másrészt, mert az első négy tigrist át akartam engedni barátaimnak, akik még nem ejtettek el tigrist, míg én már lőttem egyet, két párduccal egyetemben, a hyderabadi vadászaton. Bele is törődtem a gondolatba, hogy ezért a Teraiban ezért már úgysem fogok tigrist lőhetni.
    A magas fű miatt elefántok nélkül lehetetlen a Teraiban eredményesen vadászni tigrisre. Lord Irwin támogatásával tizenkét kitűnően betanított vadászelefántot kaptam a rampuri Rajah-tól, akinek a rezidenciája kb. 50 mérföldnyire terül el Jalaussaltól. Naponta két rúpiát kell fizetnünk értük elefántonként, ami igazán nagyon olcsó. Az elefánt nyakában egy vézna ember ül, a «mahaut». Bámulatra méltó nyugalommal és alig észrevehető mozdulatokkal irányítja a hatalmas állatot, amely mindenben engedelmeskedik a vezető akaratának.
    Mielőtt tehát rátérek a tigrisvadászatokra, szeretném ismertetni a vadászelefántok használati módját. Egész kötetet lehetne írni ezekről a pompás állatokról. Szudánban annakidején százával láttam elefántot, még pedig vad elefántot; kettőt le is lőttem. Igazán nem hittem volna akkor, hogy ennyire szelíd, jóindulatú, betanított faj rokonaikkal fogok még találkozni. 1924-ben, amikor Afrikában, Szudánban vadásztunk, éppen az első elefántcserkészés napján az egyik vad elefánt megölte Potockiék bennszülött vadászát. Az indiai elefánt azonban egészen más természetű állat. Szabadon, az őserdőben, szintén veszedelmes lehet, de a fogságban megszelídül. A mezőgazdaságban, vadászaton és udvari ünnepségeken használatos elefántokat a vadonélő csordákból fogják ki. Erre szolgál az úgynevezett «kheda». Az elefántfogás mindig nagy esemény. Mysore-ban például csak minden ötödik évben rendeznek elefántfogást, a legutóbbit éppen múlt novemberben tartották, az alkirály jelenlétében. Ilyenkor szelíd elefántok segélyével, lassanként egész vad csordákat hajtanak be egy elkerített területre. Az elkerített rész egyik sarkán keskenyedő, elzárt zsákutca-féle van, ebbe szorítják bele a vad elefántokat. A szorongó állatok jóformán mozdulni sem tudnak itt. Ekkor bemennek közéjük a mahautok és erős kötelekkel összekötözik az elefántok lábait. Ez persze igen veszélyes munka, de a hajcsárok értenek az elefánttal való bánásmódhoz. A befogott vadelefántot ezután két szelíd elefánt közt vezetik el egyen-ként és megkezdődik az «iskola». Némely Maharaja üzletszerűleg foglalkozik az elefántok fogásával és betanításával. Kitűnő «business»-t csinálnak ezzel, mert nagy áron adhatják el a betanított elefántokat. Az okos állatok hamar megszelídülnek. Némelyik már két hét alatt megtanul engedelmeskedni vezetőjének. Ez azonban ritka kivétel, mert általában hat hónap szükséges az elefánt kiképzéséhez. Persze olykor évekig is foglalkozni kell az elefánttal, amíg tökéletesen betanított állat lesz belőle. Az angol királynak például - Delhi-i koronázása után - Nepálban az ottani Maharaja olyan elefántot bocsátott rendelkezésére, amely valóban tökéletesnek volt nevezhető. Megadott jelre még a lélekzetét is vissza tudta fojtani, a jelenvoltak szerint két percig, úgyhogy szoborként, teljesen mozdulatlanul állott a lövés leadásakor. így aztán az angol király egy hét alatt egymaga 28 tigrist ejthetett el Nepálban. A vadászatnál természetesen igen fontos, hogy az elefánt nyugodtan viselkedjék és ne izegjen-mozogjon a lövés pillanatában. A mi elefántjaink közt is volt olyan, hogy szinte kővé meredve állt, amikor lövésre emeltem a fegyvert, de olyan is akadt, amely mindig nyugtalankodott és igen megnehezítette a pontos lövést.
    Az is bámulatos, hogyan kapaszkodnak föl-le ezek a pompás állatok a mély vízmosások meredek partjain. Erről csináltam is néhány érdekes felvételt, így például, amidőn az elefánt egy két-három méter magas partra felkapaszkodik, előbb nekitérdel a falnak első lábaival, aztán megmerevített ormányát, mint valami ötödik lábat, előrefeszíti, fejének súlyát az ormányra helyezi s így első lábait följebb bírja tolni, előre. Hihetetlen ügyességgel viszik ezt végbe. Sokszor képtelenségnek tartottam, hogy a hatalmas állatok fel vagy le tudjanak jutni némelyik vízmosás falhoz hasonló, meredek partján.
    De minden esetben mégis nagyszerűen sikerült a dolog. Az elefántokat megfigyelni már magában véve is rendkívül érdekes és tanulságos szórakozás.
    Többnyire nőstény elefántokat alkalmaznak vadászati célokra. Ezek nyugodtabbak, mint az elefántbikák. De annál veszedelmesebb dolog, ha az ember nőstény elefánton ül és véletlenül, mi több, az esti sötétségben, egy vad elefánt-bikával találkozik. Különösen ha a hím elefánt éppen fel van gerjedve. Ilyen esetekben már sok szerencsétlenség történt. A mi területünkön is tanyázott egy szerelmes vad elefántbika, de szerencsére nem akadtunk össze vele.
    Azt is meg kell jegyeznem, hogy - őszinte örömömre - egyetlenegyszer sem találkoztam kígyóval Indiában. Igaz, hogy a kígyó inkább a forró évszakban és az esőzés idején, vagyis áprilistól szeptemberig legveszedelmesebb, de márciusban is óvakodni kell tőle. Mindamellett mindig olyan szerencsém volt, hogy sem Afrikában, sem Indiában nem került kígyó az utamba. Amit igazán nem bánok, mert semmitől sem undorodom a világon annyira, mint éppen a kígyótól.
    Említettem már, hogy a Terai-beli területen csak az esetleg lövésre kerülő ötödik tigrisre tartottam igényt, eszerint előre tudtam, hogy aligha lesz már alkalmam tigrisre lőni. De kedves barátunk, a patialai Maharaja, rendelkezésünkre bocsátotta a saját bérelt tigris-blockját, a nepáli határon, Pilibitben. Sőt ezt még tetézte azzal, hogy elküldte oda vadászati felügyelőjét, Mr. Huttent, öt shikari kíséretében, hogy mindent elintézzen, köttesse ki a csalétekül szolgáló bivalyokat, stb. Abban reménykedem tehát, hogy ott majdcsak akad számomra is még egy tigris.
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633987810
Webáruház készítés