Új jelszó kérése
Explicit tartalom Csak 18 éven felülieknek!
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Angyal Márió: Perverz voltam_MOBI

Angyal Márió: Perverz voltam_MOBI
1 390 Ft1390

TARTALOM
A Pride felvonuláson
A szerző előszava
A fordító előszava
Bor, mámor, szex, Imádógép
A kocka és én: el vagyunk vetve
Á, Bé és Cé: a három jóbarát
Amikor férfi náspángol férfit
Az osztrákok a karikás ostort szeretik
Élet a szadó bordély után
Celebet vertem, megismertem Gyulát és megsüketültem
Amikor mindennek vége volt, akkor kezdődött minden
Mi a halál?
Mi az Isten?!
Így kóstolgattam a szektákat (és ők engem)
Miért szar a legtöbb ember élete?
Szükség van-e háborúra?
Ha én lennék a Világelnök:
A boldog élet öt pontja (szerintem)
Mi szent hát?
Teremtsünk magunknak irdatlan sok pénzt!
Lecsengés
Láttam egy medúzát…
Búcsú
Búcsúnovella

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Miért akarnánk megvilágosodni?

    A Megvilágosodás = Boldogság? De a szerelemről is ezt mondják. Melyiket érdemesebb hajszolni inkább? A szellemi tanítók szerint a szerelem szép meg jó, de ha nem számolsz le vele, nem jöhet létre benned az ellobbanás. Nem szembesülhetsz a végső valósággal. Mert hogy a szerelem, bár az egyik legnagyobb földi jó, még mindig kettősséget jelent, a szerelem ellentéte pedig a magány és a szeretetlenség. Amikor nem áll fenn a szerelem, vagy éppen otthagynak minket, akkor egy világ dől össze bennünk. Ugye? Pedig a szerelem csupán az evolúciónak egy csodálatos kémiai játéka, amit a fajfenntartás érdekében hozott létre. Ha belemélyedsz a tantrába, amiről eddig azt hitted füstölős, csengős, masszázsos szexvallás, rá fogsz jönni, hogy valójában pontosan ezt akarja megvalósítani. A szexet és a szerelemet leválasztani a testiségről. Hiszen a szerelem érzését nem a másik fél hozza, csak generálja benned, tehát ez is az agyban (lélekben?) dől el, mint minden más. Az a szépséges, bronzbőrű Rózsi, akivel olyan jó és rózsaszín volt tegnap, valójában csak egy zavaros érzelmektől mozgatott szargyártó húsdarab. Ahelyett, hogy keseregnél rajta, inkább légy hálás érte, hogy kidobott!
    Az ember az egyetlen állat, amelyik képes a szerelemre. Nézd meg a kutyákat párzás közben, nem úgy tűnik, mintha nagyon élveznék, inkább mintha valami muszáj-ösztönnek engedelmeskednének.
    Több ún. szerelmespár rugózik azon, hogy „márpedig nekünk együtt kell maradnunk örökkévalóságig, sőt, azon is túl”, pedig körülöttük mindenki látja, hogy nem passzolnak össze, veszekednek, évődnek, csalják egymást. De együtt kell maradni. Minek?? Így egyik sem fog fejlődni. De a megszokás nagy úr - hogy miért, a szappanoperáknál már leírtam. Vizsgáld meg a dolgaidat, mielőtt belevágsz, mert később bánni fogod. Nagyon. Nem kell azonnal elvenni egy nőt, csak azért, mert eltöltöttél vele egy-két kellemes éjszakát, és azt hiszed, ha azonnal feleségül veszed, akkor ez örökre így is marad - mert végre birtokolhatod, mint egy maharadzsa, és csak a tied. Adj magadnak időt, könyörgöm, és alaposan vizsgáld meg a dolgot, minden oldalról!
    Kicsit lerántottam most a szerelemről a rózsaszín leplet, de ez van: a sokat hajszolt Boldogság szerencsére nem = a Szerelemmel. Ezt tisztáztuk. De akkor merre tovább? Talán a pia? Múlandó műöröm.
    Mint tudjuk, a tévé is képes boldogságot okozni, de vajon hányszor tudatosodik benned amikor a Csillagok háborúját bámulod, hogy valójában csak egy szürke üveglapra izgulsz, amin váltakoznak a színek? Ugyanez történik a világban is, melyre állandóan rávetíted elméd projekcióit. Címkézel. Szubjektív tudatunknak köszönhetően egész életünkben csak ülünk a privát mozinkban és nézzük a filmünket. Amikor reggel kilépsz az utcára, nem arra gondolsz, hogy „milyen érdekes, hogy egy sötét űrben lebegő golyón állok, aminek most pont az én oldalamat világítja meg a Napnak nevezett vakító csillag. Valójában én egy semmiben lebegő tárgyon állok, amin elég veszélyes az utazás, mert bármikor kölcsönhatásba keveredhet egy sietős meteorral, vagy csúnyán letarolhatja egy kiadós gamma-sugárzás. De legalább ingyen van és a csomag tartalmaz évente egy Napkörüli túrát is” Ehelyett egyszerűen azt mondod, hogy kedd van, nappal, este pedig Barátok közt lesz.
    De akkor hol lakik az igazi boldogság és hogyan érhető el? (és mi az?) A pénzt, mint a boldogság kovászát most hagyjuk, arról később.
    Egyáltalán, megéri megvilágosodni? Mert mi lesz, ha egyik reggel megvilágosodom, és onnantól kezdve elkezdek furán viselkedni? Mit szólnak a szomszédok, a barátok, a többiek, meg az anyám, ha azt látják nálam, hogy a régi én nincs már. Felülíródott. Mi van, ha nem tudok többé viselkedni a templomban, az étteremben, a moziban meg a satöbbiben? És ha így folytatom, egy szép napon akár a diliház ajtajának nyikorgására is ébredhetek. Jogos lenne az elzárás, mert állítólag a megvilágosodás fertőző…
    Milyen hatást vált ki a mai emberből a megvilágosodás? Milyen irányban változik? Továbbra is el tudná játszani a megszokott társadalmi szerepét? Drükpa Künli, az isteni őrült, a nagy tibeti szent például sört ivott és a fitymájával szelídített démonnőket, egy másik szent pedig a megvilágosodását követően felszaladt a templom tetejére és galambokat kezdett zabálni. Veled mit csinálna?

    Az a lila charoit kő, amit Imádógéptől a hajón kaptam, a házilag eszkábált, de messziről autentikusnak ható oltáromra került - ami egyébként Gyulám egyik régi, világjáró kofferjából készült. A kezdeti rumli, amit beköltözésem óta csináltam, lassan átadta a helyét a Lakáskultúra címlapjának. Életemben nem vettem légfrissítőt, de most még az is jól mutatott a levegőben. Ha éppen nem égett egy füstölő. Egyébként nagyon sokan azt hiszik, hogy a füstölőket lakásillatosító célra használják, és meg vannak lepve, amikor zölderdős liliom helyett könnycsikaró orrgyilkost kapnak. Ugyanis a füstölők szertartási kellékek, a legtöbb borzasztó, de állítólag az istenek kedvelik az illatát. Azt hiszem, az autentikus füstölőkben még jakszar is van.
    Abban az időben egyre remetébb akartam lenni és már ki is néztem egy luxusbarlangot Eger mellett, amit harminc milláért kínáltak, volt benne kandalló és csinos kovácsoltvas bútorok is… minden, ami önmagunk kereséséhez marhára kell. De maradtam. Mert amíg az elvonulásodra kiszemelt barlangban a bútorokat és a belső enteriőrt mustrálod, addig még a világban élsz és feladásról, odaadásról szó sincsen. Még nem vetett ki a társadalom magából és én sem akartam elhagyni az embereket. Amikor az érdi mesteremnek felvázoltam az elvonulási terveimet, azt mondta:
    - Egy barlangban, távol a világtól, ahol nincs semmi kísértés, könnyű szentnek lenni! Itt, a városban, a nyüzsgésben próbálj meg szentnek lenni, bazmeg! Az már valami! Ha ott áll a kísértés közvetlenül melletted, de téged őszintén, megjátszás nélkül, valóban nem érdekel, akkor elértél valamit. Akkor már bárhova mehetsz. A megvilágosodást könnyű elérni: megtartani nehéz! Mindenki kap élete során apróbb benyomásokat belőle, amikor elméje valami miatt egy-egy pillanatra kikapcsol, de aztán elfelejti és meggyőzi magát, hogy az egész csak egy agyi reflexió volt, egy szép gondolat… a megvilágosodás nem azt jelenti, hogy leszokunk az életről, hanem azt, hogy megértjük. Amikor a tibeti szerzetesek önfelszámoló gyakorlatokat végeznek, az nem öngyilkosság, az rendben van, mert nekik már megszületett a belátásuk, hogy a világ valóban egy véget nem érő játék. Játék, durva néha, ellenben kiváló platform a gyakorlásra. Csak emberi testben lehet elérni a megvilágosodást, így hatalmas és ritka ajándék. De neked még nem hiszem, hogy lenne egy átható belátásod. Te csak menekülnél a barlangodba.”
    Hát, kirakta az öreg a pontot.
    Azt vettem észre, hogy amikor ezekről a dolgokról elkezdek beszélni, akkor nem leugatás meg menekülés van, hanem egyre többen gyűlnek körém, amikor olyan megfoghatatlan fogalmakon elmélkedtem, mint a szerelem, boldogság, Isten és halál. Nekem tanítanom kell! Egyszer megkérdezték tőlem, mi az alapvető, lényegi különbség a buddhizmus és a kereszténység között? Azt feleltem, hogy a kereszténység egyfajta távolságot tesz az egyén és a Mennyek közé, amit ki kell érdemelni. Szerinte az ember megszületik A-ban, majd egy szakrális utat követve, folyamatos próbatételeken és jellemfejlődésen kell átmennie, hogy eljusson B-be. A buddhizmus ezzel szemben azt mondja, hogy nincs A és B, csak AB van - itt és most ebben az AB-ban vagyunk, és már minden itt és most van, amit keresünk, csak nem látjuk. Ehhez kell sokat meditálni, hogy lehulljon rólunk az a bizonyos illúziók fátyla. Amikor két eltérő vallás képviselője találkozott előttem, megfigyeltem, hogy nem a közös pontokat emelték ki egymás világnézetében, hanem a különbségeket. Azt hiszem, ilyesmik vezethettek a vallásháborúkhoz is. Maradjunk annyiban, hogy létünk egy hosszú utazás a protoplazmától a Végső valóságig.
    A világon számos követője van annak az elméletnek, hogy Jézus tizenkét éves korától Indiában, Kasmírban élt és az ottani mesterektől tanulta a szakmát. Majd onnan ment Palesztinába, hogy beteljesítse küldetését. Állítólag nem halt meg a kereszten sem, hanem visszatért Kasmírba, ahol elvonulva gyakorolt és 115 éves korában halt meg. A sírja ma is látható, sőt fontos zarándokhely. Ez egy boldogító elmélet, jó ilyet hallani. Akár még igaz is lehet. Ha valakit ez indít el a megvilágosodás ösvényén, rendben van. Csak az nincs rendben, amikor a spirituális szélhámosok MLM- rendszerben fejik Jézus tanításait, mint egyes szekták és gyülekezetek.
    A kérdés: ha megvilágosodtunk, elmúlik a szenvedés? A buddhista hagyomány a szenvedést három kategóriába sorolja: 1. a mindent átható szenvedés, 2. a változás szenvedése, 3. a szenvedés szenvedése. A mindent átható szenvedés még elviselhető, fájdalmas, de hétköznapi szenvedéseink tartoznak ide: elválni attól, akit szeretünk és együtt lenni azzal, akit nem szeretünk. A változás szenvedése a betegség, öregség, és a dolgok múlandósága miatt van, valamint az ezekhez kapcsolódó egzisztenciális aggodalmaink. A szenvedések szenvedése pedig az, amikor különböző társadalmi játszmázásokkal keserítjük meg egymás életét, és még néhány pofon is elcsattan. Ez a három fajta szenvedés kergeti egymást egész életünkben. Van-e kiút belőle? A buddhizmus szerint, igen.
    Sosem leszünk valódi létbiztonságban, mert ha megoldunk egy problémát, máris jön a másik - gyakran hallom azt is, hogy „majd akkor meditálok, ha már minden körülményemet elrendeztem. Talán majd holnap” - de a holnap sosem jön el. Mint ahogy az a pillanat sem, amikor életedben minden körülményedet elrendezted, lefixáltad, bevégezted. Mindig lesz valami apróság, amivel majd szívesebben foglalkozol. De ne feledd, a régi szép idők most vannak. Most zajlik minden, amire emlékezni fogsz. Gautama Sziddhártha a palota kényelmét és luxusát hagyta ott, hogy ezekre a kérdésekre választ találjon. Lépj a nyomdokába.

    Az ember instabilnak érzi magát, amikor azt kell mondania valamire, hogy „nem tudom”. Amit az ember nem ért, attól fél, amitől pedig fél, azt betámadja. Ilyen az élet értelmére (vagy értelmeire) vonatkozó örök körkérdés. Abban megállapodtam magammal, hogy az élet értelmének egyfajta felfelé törekvésnek kell lennie, egészen addig, amíg meg nem látjuk a Finish-táblát. De az utat azért lehet élvezni közben. Miért ne? Sokan meg vannak győződve arról, hogy a megvilágosodás keresése szenvedéssel, lemondással jár, mert ha ezek nincsenek, kiábrándulás sincs, kiábrándulás nélkül meg nincs megvilágosodás.
    Valakik befalaztatják magukat egy barlangba, vagy ostorral önsanyargatják testüket, hogy közelebb kerüljenek a harmóniához, a belső békéhez, mert azt hiszik, Isten bírja az ilyesmit. Abban egyetértek, hogy nem lehet szellemi utat járni egy megszokott komfortzónában, de azért a szélsőségeket is kerülni kell, mint ahogy a Buddha is mondta: „Ha a hegedű húrja túl feszes, a húr elpattanhat, ha a hegedű húrja laza, nem szól szépen a hangszer.” Tehát a középúton haladni a legeredményesebb.
    És akkor itt van még a hit kérdése is.
    Az 1800-as években még dívott az un. szűzkúra, ami arról szólt, hogy ha egy beteg ember lefekszik egy szűzlánnyal, átveszi annak energiáit és életvidáman távozik, minden betegséget ledobva magáról. Ugye, hogy mindenre lehet találni valami kellemes kis indokot? Ennek analógiáján elindulva, ha egy megvilágosodott ember húsából eszel, nem fogsz feltétlenül megvilágosodni sem. Magunkra vagyunk utalva és csak a mi érdeklődésünk és gyakorlásunk minősége juttathat el abba a tudatállapotba, amit mindannyian keresünk. És valahol ebben látom az élet értelmét. Ha az elme kikapcsol, automatikusan visszaállunk az alapállapotba, ahol csak a boldogság van. Nem kell sietni a szellemi úton, de gyalogolni muszáj. Mindenki haladjon csak a maga tempójában.
    Meditáció nélkül csak robotok vagyunk, és még észre sem vesszük. Minden apró mozdulatra rianunk, követjük, mint egy vadmajom, kiszolgáltatva magunkat a mindenre ráugró elmének. És nem a levegőbe beszélek. Végezz el egy kísérletet: ülsz a metrón, veled szemben egy sor utas. Kezdj el kotorászni a táskádban, lassan vedd elő a zsebkendőd, fújd ki az orrod, majd hirtelen nézz fel rájuk - mozdulataidat mindannyian végigkövették, aki éppen nem, csak azért, mert a mobilját basztatta. Pedig nem érdekelte őket különösebben a taknyod, de mozgás volt, az elme pedig robotpilótára kapcsolva is vakon repül. Fújd ki elméd az orrodon át!
    Miért futnak az emberek a metró után, amikor három perc múlva jön a következő? Azért mert birtoklás, azonnal, „enyém, és nem várok” még ha be is csípi az ajtó.

    Van bizonyíték arra, hogy létezel. Ha behunyod a szemed, mit látsz? Semmit. Igen, de ki látja azt a semmit? De amíg a mesterségesen felépített elméd az úr, nincs ébredés. Amíg mások irányítanak. Mert irányítanak: figyeld meg, ha valaki vidámnak akar látni, szépet mond neked, ha idegesnek, csúnyát - nyomogatja a robotvalód gombjait, te meg mozogsz rá.
    Amúgy ez a megvilágosodás dolog kicsit túl van misztifikálva és sok ember már eleve úgy áll hozzá, hogy nem méltó rá és nem is akarja megérteni. Csinálja csak a dalai láma, annak még jól is áll + ráér. A megvilágosodás nem egy spirituális jutalomfalat, hanem egy örökre szóló pálfordulás, amikor felébredsz és nem kérdezel többet.
    Van egy szkeptikus ismerősöm, akivel elmentünk a zalaszántói sztúpához, ami Európa legnagyobb, Kelet-Európa első buddhista szentélye, benne Buddha földi maradványának néhány darabját őrzik. A sztúpákat az óra járásával megegyező irányban kell körbejárni, ami rendkívül jó karmát eredményez. Ő tett vagy húsz kört, majd szólt, hogy a fáradtságon kívül még mindig nem érez semmit. „Hát, bazmeg, mit akarsz érezni, erekciót?” - mondtam neki, de fütyült rám. A sztúpa minden része szimbolikus jelentéseket hordoz, értelmezésének számtalan síkja van. A buddhista felfogás szerint a sztúpa örömmel tölti el a törekvőket, hiszen a megszabadulásnak állított emlék, és a puszta megpillantása is rengeteg.
    Aki eleve úgy áll hozzá az ilyesmihez, hogy nem sztúpa az, hanem betontömb és annyi haszna van kerülgetni, mint egy víztornyot, arra nem is vár semmi. Én azonban kikapcsoltam az elmémet és éreztem egyfajta jelenlétet… próbálom megfogalmazni, mit éreztem pontosan: olyan volt, mintha egy pillanatra a világ színpada mögé látnék, és érezném a zsinórpadlás biztonságát, és azt, hogy lent, az öltözőknél meg a büfénél, minden rendben van és csak le kéne vonulnunk oda. A büfés néni szeretettel vár. Eljátsszuk a szerepünket, egy kicsit lemegyünk a színfalak mögé, majd újra visszaszaladunk a színpadra egy tapsért.
    Életünk nem egy 0-tól kb. 78-90 éves korig terjedő időblokk, hanem egy folyamat. Igazából csak a jelen van, ami egy megfoghatatlan pillanat. Tehát a megvilágosodás keresése nem a látványos tűzijátékról, hanem a középpont kereséséről szól.

    Vettem egy pakli jóskártyát. Nem azért, mert hülyeség, hiszen működik az, méghozzá a „Nincsenek véletlenek”-elv alapján, ami azt jelenti, hogy nem tudsz rosszat húzni. Tiszta, kiüresedett elmével kell választani, és az első gondolat a legvilágosabb. Kezdetben az asztrológiát jobban elfogadtam az orákulumok közül, mert könnyebben el tudtam hinni, hogy egy bolygóegyüttállásnak nagyobb kihatása lehet az ember életére (elég csak a telihold és az emberi megkergülés összefüggéseire gondolni), mint kártyázni. Azt viszont egyik módszer sem mondja meg, hogy konkrétan mi lesz, csak annyit, hogy mi várható. A jövő nem lehet centire előre megírva, hiszen akkor nincs szabad akarat sem. Karmánk hajlamosít, a kártya pedig csak utat mutat célunk felé, és eme útmutatás függvényében hozhatunk meg bizonyos döntéseket. Nekem az volt a bajom a kártyával, hogy eleinte naponta vetettem ki, hogy mi várható a következő nap, és volt, amikor a kártya néma maradt, mert értelmezhetetlen hülyeség jött ki. Végül belemagyaráztam dolgokat a kirakásokba, és akkor már én sem láttam tisztán. Már arra is húztam lapot, hogy vessek-e kártyát egyáltalán. Sokkal egyszerűbb lenne, ha képpel felfelé lehetne kártyát vetni, akkor csupa fényes jövőt húzhatnék…
    Sokan azt mondják, hogy nincsenek véletlenek. Szerintem meg van olyan, hogy egy véletlen valóban véletlen és semmi több. Velem és másokkal is történtek olyan események, amik ígéretesnek indultak, sztorisodtak, kanyarogtak, végül fél úton megállt az egész folyamat és nem vezetett sehova. Egyik leszbikus barátom lelkesen elmesélte, hogy képzeljem el, az előző este egy volt osztálytársnőjével álmodott, és mit tesz isten, másnap szembejött vele az utcán! „Na, és? Akkor, mi van? És mi történt, rád íratta a házát, vagy bevitt egy jól menő MLM-cégbe? Nem történt semmi… Mellesleg egy utcában laktok…”

    Sok ember azért nem keresi a megvilágosodást, mert nem érti, nem érdekli, megfoghatatlan és úgy gondolja, semmi földi haszna. A másik ok az lehet, hogy a megvilágosodás keresése nincs tilalom alatt, ingyen van és bárki számára elérhető - ugyanis a tilalom szüli a vágyat. Én évekig hallgattam, hogy Hitler Mein kampf-ját, meg De Sade márki Szodoma 120 napját nem szabad elolvasni. Magamtól nem is olvastam volna, de annyian tömték a fejembe, hogy ne, míg végül arra kényszerültem, hogy mindkettőt elolvassam. És túléltem. Kíváncsiság támadt bennem, hogy mi az, amit nem tehetek meg. Tehát, ha azt hiszed, hogy a megvilágosodás keresése csak egzotikus, füstölős folklór, akkor most felébreszteném benned a vágyat: Indulj el az úton, mert már útközben jól jársz! Ha nem bigottan, hanem játékosan állsz hozzá, ízlelgeted, mint a jó bort a szomölié - aki a napsütötte lankákat is megérzi, nem csak a tanninok kötik le minden figyelmét - nem futhatsz zsákutcába.
    Azt mondják, hogy bármelyik pillanatban megvilágosodhatnál, ha megengednéd magadnak.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648551
Webáruház készítés