Új jelszó kérése
Explicit tartalom Csak 18 éven felülieknek!
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Angyal Márió: Örömpörkölt_EPUB

Angyal Márió: Örömpörkölt_EPUB
1 290 Ft1290

A nemzetközi helyzet fokozódik, Márió erdélyi élményeiről mesél... Ehhez képest az úri és kifinomult Budapest perverzitása kismiska. Máriónak a Havasok vidékén és Bukarestben tett túrái bizony fokozzák az élvezeteket és Erdélyországot és mai sokajkú (hm... milyen érdekes szó) lakóit merőben új szemszögből látjuk.
Hinnék, hogy az erdélyi turizmusnak is van egy furcsa, kevéssé ismert oldalhajtása? És hogy a bányászjárás bizony többféle értelmet is hordoz?
Vegyék kézbe Angyal Márió pokoljárásának történetét és borzadjanak Drakula gróf honának perverz titkain. Mert vannak bizony. Erdély sötét rejtélyekkel terhes éjszakákat borít ránk, melyről a leplet Márió rántja le a maga nyers és meztelen valójában. Mert ha tetszett a Perverz voltam, akkor ez is fog. Nagyon. (a Kiadó)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Flórián szünetet tartott, hogy levegőt vegyen, majd folytatta:
    Főleg az újdonságok a profilom. Most jött olaszból az a vicces szexteszt, be kell rakni az ujjad a tenyérnyi műanyagnő nyílásába, és kiírja, hogy antigéniusz, impotens vagy-e, vagy szexposzeidon vagy-e. Hülye szórakozás ez a szexbarométer, de mégis csak felvidítja az embert, a hideg téli estéken. De ez a szemét Olivér, ott szemközt. Ellenségem. Az én ötletem volt a kitömött nő a bolt elé, ráláncolva a lámpaoszlop derekára. Mert mekkora poén már, nem? Képzeld csak el: jön-jön irgalmatlanul a vásárló, de hoppálá, egyszer csak kinőtt ott egy nő! Nő nőtt ott. Egy csajszi! Blikkfang. És betér hozzám. Erre Olivér meg felenged egy héliumos gumiballonnőt. Érted? Egy szexbaba-Zeppelint. Erre én bevettem az üzletpolitikámba az intimborotválást: hölgyeknek bikinivonal rendel, uraknak pornófazonra, vagy tavaszra rövid sportosat. Erre ő beújítja a biovazelint, aj, azt vederszámra vitték sajnos, a zöldszex hívei. Erre én kiraktam a pénztárgép fölé a pucércicis szexöngyújtót meg az ehető szexlevest, szexbetűtésztával, na! Instant orális élmény. Előbb volt nálam a bőrbevonatos szexlegó meg az Ostorozz okosan! társasjáték is. Mindkettőnknél van nem-elviteles filmnézés, ugye, ez alap, és hogy ugatás ne essék, a fülkemozi takarítása igen szükséges. De én, mit léptem, elájulsz! A rejszolófülkék tisztántartására Olivér felvett egy fiatal csövest, mire én egy alkoholista értelmiségivel vágtam vissza. Matek tanár volt, aztán most meg… ugye a trutykót szedi le a falról, vagy ahova éppen ment, és üríti a zsepisvedret. Azért nekem nem mindegy, kivel pucoltatok. Tavaly az Oli átküldte a kémjét, hogy nézzen körül nálam, én meg szépen rajtakaptam, ahogy a polcok között reszelgetett - „Rögvest hordd el innen a keszeg répádat! - mondom neki. - Kérdezd meg a gazdádat, mi köze van ahhoz, hogy nálam mennyi az ehető szexbilincs vagy a nőízű puncicukor?” Szaladt is, ne félj, hogyne szaladt volna. Ilyet szóltam neki, mikor jókedvemben voltam, hogy: „Olikám, kisszívem, keressük a falu legnagyobb műhímvesszejét! Jaaaa, hooppá, nem is kell keresni, hiszen te vagy az!!”. Ökölbeszorult az arca. Azt hiszi, ő itt a pornó cézár. Most műlőccsel kardozunk, ha csak elméletben, hidegháború a melegpornók között. Tudjátok, mit mondott ez a szemét Oli legutóbb? Hogy egy szakmai görnyedék vagyok. Én-e? Pont a hentes és a virágosnő füle hallatára! A szarápos! Aztán ne verjek rá az ilyen pofájára, he? Rá fogom küldeni az adóhivatalt, hogy nem ad számlát vagy valami. Hiheted, hogy el tudom játszani, hogy ártatlan vevő vagyok, felveszek egy szopóálarcot, elmaszkírozom magam, meg ne ismerjen, bemegyek hozzá, nem ismer meg, és amikor adná a számlát, elrántom a kezem, hopp, nem érkezett meg a tenyerembe, és már szaladnék is feljelenteni, hogy nem adott számlát a roha… rohadék mocsok!
    Amikor láttam, hogy az öreg kezd kifogyni a szuszból, titokban megrángattam Costica kabátujját, jelezve, hogy elég volt, távozzunk, mert ennek a monológnak addig nem lesz vége, míg látja, hogy hallgatóság csüng a szavain, azt hiszi, nyitott fülkagylónk képes megmászni ekkora panaszfalat. Costica vette az adást, félbeszakította édesapját, közölte vele, hogy mennünk kell, mert kihűl a… nem fejezte be a mondatot, nem tudtuk meg, mi hűl ki, gyorsan elindult kifelé, viszlátot integetve folyamatosan morgó felmenőjének.
    Amint kiértünk, rájöttem, hogy Flórián bácsi szónoklata annyira kedvet csinált a konkurenciához, hogy muszáj lesz most már oda is betérni. Így is tettünk.
    Bár Olivér bácsi szexműhelyén nagyobb rézfasz jelölte a profilt, mégis ugyanaz a puha erdélyi szellő hintáztatta mindkét fémlőcsöt. Olivér bácsi üzlete homlokegyenest eltérő stílust képviselt Flórián cukorkás bolt hangulatú shopjához képest: meleg faburkolatok helyett a fém, az ezüst, és a rideg neonos csillogás uralkodott. A vitrinek golyóálló üvegről verték vissza az éles fényt, és a műfütykösök is peckesebben álltak a polcokon. Olivér bá egy görgős bőrfotelben ült, akár a James Bond-filmekben a gonosz kriplik. Amikor az ajtó fölé szerelt, hangosan sivító digitális csengő jelezte érkezésünket, megpördült székén és szikrázó szemekkel meredt ránk.
    - A Mária szomorítson meg, Costica! Tán édesapád küldött át kémkedni, hogy gyakná meg a ló!
    - Nem, ellenkezőleg - felelte a megszeppent gyermek.
    - Ha így állunk, akkor érezzétek otthon magatokat. Akármit mond apád, én voltam itt előbb, én kaptam meg előbb az engedélyt. A hátam közepére sem kívántam a vén fingot, mégis megjelent. Nem szívesen osztom meg vele a piacot…
    Ha Flórián bá Balázs Péter volt, akkor Olivér a Bodrogi Gyula, alkatát, beszédmodorát és gesztikulációit tekintve, tisztára. Szürkére kötött kardigánt és fekete kordnadrágot viselt. Orra alatt szépen gondozott Dalí-bajusz.
    - Csakhogy nem eszik olyan forrón a gyönyörkeltést! - folytatta. - Na, mit mondott rólam az öreged?
    - Amit mindig szokott. Hogy van az asszony? - váltott témát sebesen Costica.
    - Kövéren. Mint mindig. Igen, kövér nejem van, ilyen jutott, mit csináljak? De vele is lehet teljes életet élni, már-már túl teljeset is, ha engem kérdezel. Tíz ujjamon meg tudom számolni a vele töltött jó pillanatokat. Kérdezz meg engem, boldog vagyok-e? A válasz: esetleg. Itten, a boltom falai között vagyok a legboldogabb. Édességbe fojtom bánatom, szexbüfé ez itt, van szexmarcipánom, most jött Svájcból, meg banán ízű csokifallosz Tanzániából, nőszagú nyalóka Szlovákiából, és osztrák pornómilkám. Fokhagymás kínai afrodiziákum is akad, elvitelre is, van féladag, ha nem akarsz egész este kitartani. Nem azért mondom, de nálam több szolgáltatást találtok, mint Flóriánnál. Van itt szexszerszám szerviz, műfaszpatkolás, generálozás, én a turbót is beállítom rajta. Van nálam koton-újrafutózás és guminő stoppolás is. Van nálam szexirodalom, s kölcsönkönyvtár is, mindent felölelő kukigráfia vagy pinantológia. Kínál-e ilyen gazdaságot az a famajom?
    Hallgattunk. Nem tudtuk a helyes választ.
    - Gyakran behoznak nekem szex-régiségeket is, antik lőcsöket, erénytelen-öveket, miegymást, amiket a padláson találtak, de én bizományiba tudom csak átvenni. Hiába mondják, hogy Matisse-é meg Gauguin-é volt, látom, csak másolat, de ha eredeti lenne se menne el jobban, nem. Nézzétek ezt a hatalmas dildókollekciót: ami nem fér el az üzletben, az megy a pajtapolcra, onnan pedig télen hordom be őket a sufniba, hogy a nagy hidegben meg ne fázzanak nekem. Meztelenek ezek a műfütykösök, nédda, gúnyájuk csak vékony celofán. Mit ér az, a zordon havasok ordas hidege ellen?
    Olivér bá szeme rajtam állapodott meg.
    - Maga nem idevalósi, ugye?
    - Ne tévessze meg a ruhám, tudok én ízléstelenül is öltözködni, csak most ehhez volt kedvem.
    - Nekem ne mondja az úr, hogy Pesten van ennél szélesebb bőrmaszk kínálat, mert úgysem hiszem. Nézze meg, gyerünk, nézze csak meg!
    Végignéztem a kilenc-tíz darab cipzáras szájú bőrmaszkon, melyek hungarocell próbafejekre húzva a polcon figyeltek. Legfeljebb farsangra vagy szüreti mulatságra vettem volna fel bármelyiket is, semmint egy előkelő pesti bizarre black fetish party-ra. Valószínűleg a helyi hímző egylet asszonyai varrhatták őket, helyi alapanyagokból - ha csak a népi motívumos hímzést fejtettem volna le ezekről a vicces szextermékekről, még akkor sem lennének vállalhatóak. Hogy ne lombozzam le Olivér bát, azt füllentettem, a pesti kínálat mindennek a nyomába se ér. Szavaim büszkeséggel töltötték el, olyannyira, hogy elővett egy világítós műpélót és tréfásan felém kínálta:
    - No, bátran, markoljad meg, nem harap az!
    Megmarkoltam. Furán állt a kezemben, még berregett is, de én az olyan szerszámokat szeretem, amik emberben, s forró csókban végződnek. Sorin és Jarek felpróbált egy-egy bőrmaszkot, abban bohóckodtak, én pedig kimentem a bolt elé Olivér bácsival, aki a kirakatát mutogatta büszkén. Elmondta, hogy ő rendezte be, és évszakonként váltogatja a témát.
    - Aztán hol szállt meg a fiatalúr? - kérdezte. - Itten a faluban?
    - Ott fent - mutattam a falu fölé magasodó, ódon kastélyra, melynek ijesztő tornyai a szürke felhőkbe haraptak. Amikor odanéztünk, pont villámlott egyet. Olivér bácsi arca beborult. Vészjósló hangon annyit mondott:
    - Úgy? Hát, jobb, ha vigyáz magára odafent, éjfél után szedi a lábát a szobájába és magára zárja az ajtót.
    Éppen vissza akartam kérdezni, mitől félti testi épségem, amikor három kisbarátom kilépett az üzletből, hangosan vitatkozva. Elbúcsúztunk Olivér bácsitól és útnak indultunk. A közérthez érve pattogatott kukoricát akartunk ebédelni, de Costica elárulta, hogy az anyja rendes ebéddel vár minket.
    A bazártól pár köpésnyire jártunk, amikor bajszos, széles karimájú bőrkalapot viselő árusok vettek körbe minket, portékájukat kínálgatva azonnal. Nem akartam venni semmit. Nem fogadták el, kitartóan ostromoltak. Végül futnunk kellett előlük. Erdély utcáin gyakori látvány a gyalogos árus. Ezek a szőrös kis létezők bővagyonú turistákra vadásznak. Amint megüti orrukat a szagod, felkapják fejüket, begyulladnak, kezük-szájuk mozgásba lendül, nagyon meggyőzőek, és te csak azért veszel tőlük valamit, hogy szabadulj tőlük, leszálljanak végre rólad. Bármit is kínálnak, valójában nem kell az neked: otthon berakod a szekrénybe és legközebb csak akkor kerül elő, ha költözöl, vagy bontják a házat.
    „Krisz-tál, krisz-tál!” - kurjongatják a környékbeli bányák virágaival seftelő kőkufárok. Egy szép kvarccsoportért akár ezer lejt is elkérnek, körbeállják a turistát, az meg hirtelen az egyenlítőn érzi magát ennyi fekete test láttán. Ahogy az ember a kezébe vesz egy szépen fejlett, felnőtt kvarckristály csoportot, elámul: hegyes, csúcsos, sokan van, hófehér, a csap csúcsa áttetsző. Az ametisztek, piritek és földpátok sűrű bajszok tenyerén elevenedik meg. Kőtörténelem. Lepereg előtted bolygónk születése, amint az ősföld képlékeny rétegei tektonikus táncot járnak, majd nagytestű dínók érkeznek, harcolnak, egymás felé csattogtatják iszonyú állkapcsaikat, pofán harapják egymást, a vitának pedig a mögöttük tomboló vulkán vet véget… bumm!… és a táj újra elsimul, minden haragos dínó lapos ősszőnyeg lett, kőolajnövendék, a savas eső belemossa mind a vízbe, vagy a szél tekeri fel lapos tetemüket. Majd újra élet sarjad, gigantikus pálmák következnek, őspáfrányok csapják fel fejüket az oxigénben szűk ájerbe, a mellettük csordogáló óceánból pedig prehisztorikus gyíkok indulnak meg a szárazföld felé, miközben a föld termékeny méhe ilyen káprázatos cuccokon dolgozik szüntelen, mint egy kvarc. 1 millió év kell, hogy az iszonyatos nyomás meg a hő egy ilyesmi kőzetnek életet adjon. És most egyetlen tenyérben elfér a történelem.
    Ez az igazi régiség, nem a Lajos korabeli kanapé. Egy őskő több, mint antik.

    Kopasz utcákon tekeregtünk, elmentünk az alvó templom mellett, majd hegynek fel. Igazi patak következett, majd nagy néma fák és sértődött bokrok között caplattunk, végül elmaradtak azok is, télire csomagoló mókusok ugrándoztak a sárguló fűben, és egyre hangosabban zizegett talpunk alatt az avar.
    Befordultunk egy névtelen utcába, zsúpfedeles házak jelentek meg a sárföldes köz két oldalán.
    Az überbalkán környezetben furán hatott a házak között tekergő Eurythmics nóta, amint beljebb mentünk, már a szám is felismerhetővé vált: a Love is a stranger szólt. Egy koraszékely tanya előtt állapodtunk meg, egyben megleltük a zene forrását is. Costica a sötétre mázolt fakapuhoz lépett, a zsebéből pedig előkotort egy óriási vaskulcsot, de mielőtt beléptünk volna, hozzám fordult.
    - Anyámat mindenki csak Náti néninek szólítja. Tégy te is így, imádja, ha a híre megelőzi a fizikai valóját.
    - És miért hagytad ennyire nyitva a rádiód? - kérdeztem.
    - Anyám imádja ezeket, valójában én kedveltettem meg vele a homo-zenéket, szereti hallgatni őket, már ki is ütötték nála az összes erdélyi klasszikust. Esküszik rá, hogy a Love is a stranger-re lehet a legjobban fát aprítani.
    - Jó is a favágás - szúrta közbe Sandu. - Én sajnos nem vághatok semmilyen fát, mert meleg vagyok.
    - Náti elsőre talán meredek jelenség, de hamar meg fogod kedvelni őt - folytatta Costica, Sandu hülyeségét figyelmen kívül hagyva. - Egyébként ő a falu szkanderbajnoka is, a vándorserleg évek óta ki sem mozdul a stelázsiból.
    Beléptünk. A hatalmas fakapu mögött tágas udvarház terült el, körülöttünk kacsák csavarogtak. Az udvar közepén egy hatvan körüli keménykötésű asszonyzat gyilkolta a fahasábokat. Amikor megpillantott minket, eldobta a baltát, s kipirult arcán végszaladt köténye szélével. A nem túl kánikulai időjárásban leizzadt, mint egy bokszoló a hatodik menet után.
    - Kezicsókolom, Náti néni! - kiáltottam.
    - Szerencséd, hogy Náti néninek szólítottál - fogadta köszöntésem az asszony, majd köpött egy hegyeset. Felmarkolt egy horganyzott bádog vedret, és határozottan elindult felénk, már azt hittem, fejbe csap vele, de félúton megtántorodott.
    - Ej, kisfiam, te valakinek ma nagyon tetszeni akarsz: reggel olyan bűzfelhőt hagytál a csutakolóban, hogy fingva-tolatva tudtam csak bemenni oda - mondta Costicának, aki elpirult, ezzel le is buktatva a korábban tapasztalt szagterror forrását.
    Náti néni a vödrével együtt eltűnt az udvarra nyíló, fehérre meszelt nyári konyhában, majd fémedényekkel kezdett zörögni, de iszonyatosan.
    Costica ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa a szobáját, én pedig beadtam a derekam. Nem akartam vele nagyon dumálni, de azért megkérdeztem tőle, nem ciki-e errefelé, hogy egy magafajta 35 éves férfi még az anyjával lakik, de azt felelte, semmi értelme nem lenne elköltözni. „Innen? Hová? Hermetikusan zárt közösség a mienk, mindenki ismer mindenkit, olyan, mintha az egész település egyazon ágyban csúcsosodna ki.” - mondta. Beléptünk Costica szobájába, de még alig csukódott be mögöttünk az ajtó, máris szexelni akart, kezemet a nemi szervére vonta, de hasztalan, mert rögvest elkaptam onnan, mint „Rúzsasándor a parázsrúl”. Nem arról volt szó, hogy nem tetszett, csak ez így nekem olyan volt, mint menetjegy nélkül felülni egy olyan óriáskerékre, amire nem is akarok. Costica egy fake szöveggel próbálta felpumpálni a kedvemet, miszerint van egy olyan híres erdélyi gayszokás, hogy a távolról érkezett vendéget meleg üdvözlő szexben részesítik. De nem hittem neki. Ezt most találta ki. Amikor látta, hogy nem vergődik velem az ágyra, azzal jött, hogy legalább nézzem végig, ahogy pisil, de erre aztán már hatszorosan mondtam nemet.
    - Fogd meg! Ripsz-ropsz! - lóbálta arcom elé termetes kukacát, arra kérve, hogy legalább egy parányi blowjob legyen, de ekkor én már messze jártam. Se szó, se beszéd, sarkon fordultam és visszatértem a fiúkhoz, akik időközben a karámnál gyűltek össze.
    - Nagyon sok lehet mulat háziállatokon - jelentette ki Jarek.
    - Ja, ja - támasztotta alá Sorin. - Nézd, milyen mókásan eszik a coca! A kecske meg nézi!
    - Akkor magatokra hagylak, mielőtt találnátok egy nagyon mulatságos pocsolyát vagy egy különösen tréfás fatuskót - jelentettem ki.
    - Ó, de Mr. Morcogi és orrfennhordó itt valaki! - élcelődött Sorin.
    - Mondd azt, hogy 66! - utasított Sandu.
    - 66…
    - Seggem a szádba pattanhat! Na? Ez vicces volt már!
    - Úristenkém, ti itt legalább 30 évvel el vagytok maradva a kifinomult gay humorral - állapítottam meg.
    - Akkor mondj jobbat, okostóni - így Sandu.
    - Oké. Milyen a biztonságos távszex?
    Mindhárman hallgattak.
    - Szemmel vered! - vágtam ki a poént.
    - Szemmel verem… - töprengett Sorin az állát vakargatva.
    - Ja. Szemmel vered - erősítettem meg, várva, hogy leessen neki.
    - Mit? - kérdezte végül.
    - Hát… azt.
    - Azt?
    - A faszt! Ne légy már ilyen értetlen! - kiáltottam rá. Sajnálom, elfogyott a türelmem.
    - Jaaaa - végül csak leesett neki, de még mindig mosolytalanul emésztgette. Feladtam a leckét, mert ezen legalább holnap estig fog rágódni. Zavarban éreztem magam, mint háromkerekű bringával a Harley-találkozón.
    Elsétáltunk az istállóig. Amint a lovak megpillantottak engem, egy emberként nyerítettek fel, biztos a gróf archaikus paripáit érezték rajtam. Hogy megnyugodjanak, kihátráltunk.
    Végignéztük, ahogy az energikus Náti néni megfeji a teheneket, villámgyorsan megtölt hat sajtárt, majd vizet borít a vályúba a kecskéknek.
    - Na, gyerekek, ki akar rábaszni?! - pördült felénk hirtelen Náti néni, majd jobbra-balra billegve felvette egy sumóbirkózó kezdő pozícióját. - Ki birkózna velem szívesen, lányok? - cukkolt minket.
    Mivel nem akadt vállalkozó, legyintett és bedübörgött a házba.
    - Náti egy kicsit túl van töltve - állapította meg Sorin. - Viszont annyi székely káromkodást tanultam tőle, mint senki mástól.
    Costica is visszatért hozzánk, kielégült fejéből arra következtettem, hogy egyenesen a vécéről érkezett, ahol kézrátétellel csillapította azon gerjedelmét, mit én váltottam ki.
    - Náti főzi a legjobb pörköltet - mondta. - Ősi családi recept alapján. Örömpörköltnek hívja.
    - És mitől örömpörkölt az örömpörkölt? - érdeklődtem, és csak remélni mertem, hogy az alapanyag nem erősít rá a nevére…
    - Attól, hogy örömmel csinálja - hozta az enyhülést Costica. - Egyrészt. Másrészt, minden hozzá van adva, ami a környékbeli erdőkben csak él és mozog. Felforralja a teremtményeket, paprikát ad hozzá és lesből tálal. Olyan finom, hogy kihűlni sincs ideje.
    Végszóra érkezett meg Náti néni, kezében egy akkora bográccsal, hogy mind az öten kényelmesen elfértünk volna benne.
    - Fiam, ne molesztáld mán a vendégeket - szólt rá Costicára. - Hordd el magad, de tüstént! Iparkodj tűzifáért és végy vizet a kútról, te piszok!
    Costica elkullogott a dolgára, Jarek pedig felsivított:
    - Náti, Náti, jókedvet okozó inni!
    Náti megértette a kis szlovák kitekert szavait, bólintott és rögvest befordult a nyári konyhára.
    - Csak csínján Náti néni fenyőpáleszével. Apám tavaly előtt két héttel két egész napig nem látott tőle. Igaz, én sem láttam őt, mert látni se akartam - súgta nekem Sandu.
    Náti hamarosan egy fonott szélű tálcával tért vissza, rajta hat teli stampedli és egy orbitális butélia.
    Koccintottunk:
    - A jóistenke tossza ránk az egésséget, bódogságot - tódította Náti, azzal konty alá zavarta a pálinkát. Én bizalmatlanul megszagoltam, és gondolatban már a párájától is elmentettem a detox telefonszámát agyam SIM-kártyájára, végül nagy levegőt vettem és lehúztam. Nyelőcsövem és halántéki lebenyeimet kaparó forróság öntötte el, az aromát a szemgolyóm belsejében éreztem, a tolakodó alkoholt pedig mindenemben, ahogy azt is, amint keringésem a létfontosságú szervek felé tereli a vért. Nem tudom, miből és hogyan főzte Náti, megkérdezni pedig nem mertem.
    Náti néni felnyerített, eldobta poharát, majd négykézláb a talajra vetette magát és igen komoly fekvőtámaszokba kezdett, olyan csuda vehemensen, mintha csak arrébb akarná lökni a földgolyót. A titántermészetű asszony ezután feltápászkodott és újra eltűnt a konyhában.
    - Náti energiája egész nap elapadatlan? - kérdeztem Costicát, aki egy ölre való tűzifát zúdított a lábunk elé.
    - Többnyire. Sokan nem ezt várják egy ősz asszonytól. Náti elég idős hozzá, hogy öreg legyen, mégis ijesztően masszív, nem tudom, miből van. Ha városiak volnánk, arra gyanakodnék, hogy kokaheroinozik, vagy valami. Isten istentelenül kimeríthetetlen energiaforrásra kötötte. Most még nem is annyira durva. Nyáron teljesen bepörgött, arra kért, hogy settenkedjek utána egy lapáttal, és amikor nem számít rá, próbáljam hátba verni vele. Én teljesítettem volna az óhaját, de mindig résen volt, lefülelt és eltángált. Aztán azt kérte, hogy én, és három barátom ugorjunk rá és próbáljuk a földre dönteni. Csépöltük, ahol értük, de nem bírtunk vele, minduntalan lerúgott magáról mindenkit. Nem sikerült, még vérző orral sem. Ezért nem nagyon merek ide szerelmet sem hozni, mert ha kiszúrja őt, és rájön a hepaj, elkapja szívem választottját, és azt mondja neki: „na, gyere, üss meg, vágj pofán hapsikám, bokszolj meg jó erősen!” és oda a respektem, mindenkit elijeszt.
    Hallgattunk és próbáltuk nem elképzelni.
    - Két kezével építette azt a kalyibát, ott ni - mutatott egy takaros fészerre Costica. - Abban szokott edzeni apával, ha Flórián éppen nem a szexshopot viszi. Legutóbb, amikor Náti éppen a csirkéket etette, azt hittem, sikerül megijesztenem, próbáltam lecsapni egy serpenyővel, de megperdült, elkapott, és lenyomott a földre, mint kommandós az Al-Kaidást. Amikor elengedett, hogy kergetni tudjon, megiramodtam a pajta felé, elbújtam előle. „Pipi-pipipi”, így hívogatott, mintha én is csirke lennék, de nem jöttem elő, nem én…
    Újból meggyőződtem róla, hogy Erdély igazi vadkalandpark…
    Amikor Náti néni újra megjelent, a kopottas favágó-otthonkát már ünneplő váltotta fel rajta. Csipkés szélű főkötőt viselt, rajta nagy karimájú szalmakalapot, hozzá hímzett gyolcsinget, rövid pendellyel, fodros gallérú mellényt és nyitott derékbundát. Bokáig érő rokolya szoknyáján kék csíkok futottak a fekete gyapjú háziszőttesen.
    Náti kilőtt és hirtelen felénk kezdett rohanni, mint egy elszabadult gőzmozdony, elkapott és csokorra fogott bennünket
    - Egyem azt a szép kis pofátokat! - puszilt, paskolt, harapott. Amikor elengedett minket, újra magába szippantotta a ház.
    - Csak januárban van nyugtom, amikor Nátinak kiújul a háta és elvizesedik a lába - sóhajtotta Costica.
    A hatalmas kapu csikorogva kitárult. Egy testes, rőt hajú, viszonylag szép arcú nő sétált át az udvaron, zsebre dugott kézzel, tudomást sem véve rólunk. Gyári kelméből készült, hosszában varrt vászonnadrágot viselt, kékszínű, bőr könyökvédős, kapucnis kiskabáttal.
    Costica felvilágosított bennünket:
    - Ő a nővérem, Henrietta. Szép, mint egy lótusz, nem?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648520
Webáruház készítés