Új jelszó kérése
Termék részletek


Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos anekdoták_MOBI

Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos anekdoták_MOBI
840 Ft
  • Részlet az e-könyvből:

    ELÁJUL EGY LEÁNY LAKADALMA NAPJÁN
    A tánc közén nagyon elájula egy menyasszony a maga lakodalmában. Egybe az ágyba vivék, melyben a házasságnak édes zsengéje vagyon. A vőlegény, ki igazán szerette, elkezdé:
    - Jaj Istenem, meghal! Én, szerencsétlen, hova legyek! Ha el találom veszteni az én legdrágább kincsemet e világon, nem kívánok oztán élni, jaj meghalok vele!
    Egy friss ifjú a lakadalmi vendégek közül, ki csendesen pipázgatott, kezén fogá a vőlegényt, és azt súgá a fülibe:
    - Legyen az úr csendes nyugodalommal, nem hal meg, attól ne féljen; sokszor volt az én ágyamban fél óráig is ájulásban, és ismét feleszmélkedett.


    SZEMVlZ EGY DÁMÁNAK
    Mely nagy ereje legyen a képzelődésnek, tanítja a következendő szemvizes história:
    Vala egy francia dámának szemében egykevés veresség, melyet más meg sem látott volna. Külde tehát mindjárt ama híres orvos Pierre úrhoz, és kéreté, hogy praescribáljon valamit ez ellen a veszedelmes nyavalya ellen. A doktor semmit egyebet nem rendele, hanemhogy mindennap reggel és estve mossameg a szemét friss vízzel, és hogy ezt el nemúlassa, szorgalmatoson eszére adatá, egyébbel nem leszen szükség, úgymond, semmivel élni. A dáma két nap egymás után mosta a szemeit, de az ő képzelődése szerént azzal nem akart jobban lenni.
    Elkülde azért ismét Pierre úrhoz, és megizené, hogy a jovallott orvosság nem akar használni, és kéreté, hogy rendeljen mást, mely többet használjon. Az orvos ígéré kész szolgálatját, azután hozata egy kis üvegben friss vizet a közelebb lévő kútból, és jól békötve s pecsételve elküldé a dámának olyan izenettel, hogy reggel és estve éljen vele, azaz mossa azzal szemeit, és minekelőtte 3. nap elmúlna, a nyavalya is odaleszen.
    Doktor Pierre úr alig várhatta ennek az időnek eltelését, kívánván látni, mi leszen az ő ravasz gondolatjának következése. Négy nappal azután elmene a dámának látogatására és monda:
    - No madám! Hát használt-e a mi szemvizünk?
    - Biz igen, édes doktor uram, egészen helyreállította a szemeimet, legyen hálá az Istennek, olyan jók már éppen, mint ezelőtt voltanak. Látja-e az úr, helyes volt az én kívánságom, hogy én az úrtól egyebet kívántam a csupa tiszta víznél,
    - No madám ! - monda a doktor nevetve. - Pedig hogy a szemei, Istennek hálá, ismét egészségesek, már megvallom, hogy az üvegecskében nem egyéb volt, hanem közönséges jó kútvíz az én házamhoz közelebb lévő kútból.
    A dáma örömest visszavette volna szavát, de már késő volt, és meg kellett legalább szívében vallani, hogy a kedves képzelődés igen sokat teszen.


    SZARVAT KÍVÁN EGY FÖSVÉNY
    Egy iszonyú fösvény ember mindenkor szörnyű módra mérgelődött, mikor hallotta, hogy valaki szép örökséget kapott. Egy ilyen alkalmatossággal úgy felboszonkodék, hogy magát meg nem tudá tartóztatni ezekre fokadni:
    - Én szerencsétlen! Milyen gazdag örökségre juta NN, én bizony hiszem, hogy ha minden pokolbeli ördög meghalna is, én csak egy pár szarvat se tudnék haereditálni.
    A felesége kívánván megcsendesíteni, monda:
    - Oh, kincsem! ne mérgelődj, hiszem nékünk Istennek hálá, elég van, elégedjünk meg azzal.
    (Nb. Sok házasember még az urak közül is lehetne fűsűr, mert materialéjek, melyből a fűsűt v. fésűt szokták csinálni, elég vagyon.)


    AZ ASTROLÓGUS KITALÁLJA, HOGY A DÁMA NEM GAZDAG
    Egy égyiptomi gazdag dáma magához hívata egy híres csillagvizsgálót, és azt kíváná tőle, hogy mondja meg néki, amit ő tudni kívánna. A csillagba kukkantó lerajzola sok égi figurákat, és mindenikről sokat beszéle; de mindez a dámának nem tetszett. Midőn már ezekkel kész volna, és a dáma mégis okosabb nem lenne, mint azelőtt volt, kapa tőle csak egy drahmát (pénz neme). Az astrológus, ki jobb jutalmazást reménlett, azt mondá, hogy látja azt is a lerajzolt figurákból, hogy az asszony nemigen gazdag. A dáma azt felelé, hogy az igaz. A csillagnéző, ki mindég nézte a maga figuráit, azt kérdé tőle, hogy nem vesztett-e el valamit az asszony.
    - Vagy el, azt a pénzt - úgymond -, melyet kegyelmednek adtam.


    NAPJAINKAT, NEM BÁNOM, TÖLTSÜK EGYÜTT
    Egy társaságba való becsületes vidám ember, de aki már idősöcske vala, a maga jókedvű beszédei által kedvessé tette vala magát egy elévaló fejérnépnél, úgyhogy e sokszor kikérte tőle a hozzá menetelt, hogy vele magát múlassa. A férfi az ő különben nagy esze mellett elég balgatag indulatú vala, hogy az ifjú dámának ezt a hozzá való jóindulatját szerelemnek magyarázá. Melyre nézve egykor olyan vakmerőségre is vetemedék, hogy magát annak férjül ajánlá ilyenforma szókkal:
    - Kisasszony! Maga láttatik a velemvaló társalkodást szeretni; én is szeretem a magáét, s nagyon kívánnám életemnek napjait magával tölteni el.
    - Oh! igenis meglehet - monda a fejérnép -, én is kívánnám napjaimat, de éjtszakáimat nem.


    HÁT TE, TAMÁS, MIÉRT VAGY ITT POKOLBAN?
    Egy régi és elévaló famíliából való katolikus lord, aki sokat tartott az ő régi famíliájáról, meghala hirtelen, és igen keveset múlathatván a purgatóriumban (a bűnkemencében) leküldeték pokolba. Ottléte után csakhamar meglátja az ő volt kocsisát, Tamást, kinek vele együtt a pokolban égni kellett. Tamás megrettene, midőn látná az ő urát a sok selmák és istentelenek között. Bámulással teljes lévén így kiálta fel:
    - Ugyan hogy lehessen a, hogy nékem a mylordot itt a Lucifer átkozott seregében kelljen látnom? Bámulnom kell, hogy én az urat ezen a helyen szemlélem, ki a felső világban bővkezű adakozásával, nagyindulatú lelkével, emberségével mindenéknek bámulását és tiszteletét magára vonta. Bátorkodjam-e megkérdeni a mylordot, hogy micsoda vétkéért büntettetett erre a kárhozatos pokolra?
    - Oh, Tamás - felele a lord -, én azért taszíttattam ide, mivel a királyomot megcsaltam, az özvegyeket, árvákat nyomorgattam és felprédáltam csak azért, hogy az én egyetlenegy háládatlan fiamnak jószágat becsületet és gazdagságat szerezzek. De - monda továbbá - hát te, Tamás, aki mindörökké egy becsületes, kegyes és csendes legénynek tartattál, mondd meg nékem, hogy miért vagy mégis itt?
    - Oh, mylord - felele Tamás -, én bizony csak azért, hogy az úrfi, kit a mylord elébb egyetlenegy háládatlan fiának neveze, az én tulajdon gyermekem, melynek élő és látott bizonysága lehet az asszony őnagysága, ha igazat akar szólani.


    EGY ASSZONYBÓL VALÓ TITUS
    Egy ifjú fejérnépről elterjedt vala a hír, hogy gálántériás portékát árul. Midőn egy társaságban róla beszéllenének, egy éleseszű ember olyan szín alatt, mintha mentené, monda:
    - Én nem tudom, mit akarnak az urak és asszonyságok, ugyebár hogy Titus császárt nagy és jóltevő uralkodónak tartják? Mit csinál N. leányasszony is egyebet, mint Titus? aki azt tartja, hogy elveszti azt a napot, melyen legalább eggyel jól nem tehet.


    TUD-E ÚGY AZ ÚR, MINT AZ ÉN FÉRJEM?
    Egy ifjúember, kiben megvolt az a természeti ajándék, hogy más embernek beszédét, hangját, cselekedetét sat. természet szerént tudta követni, egykor mulat vala ezzel az ő természeti ajándékával egy társaságat. Egy dáma, ki ezen bámulással csudálkozott, azt kérdé tőle:
    - Hallá az úr! Tudná-e az én férjemet is követni?
    - Azt tartom, madám, hogy igen - felele ama -, tessék csak az oldalszobaba menni, és megpróbálom.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633981740
Webáruház készítés