Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Alexandre Dumas: A szélhámos_MOBI

Alexandre Dumas: A szélhámos_MOBI
540 Ft540

TARTALOM

I. A gályarab
II. Nemes Faverne Henrik
III. Az Opera társalgójában
IV. Előkészületek
V. A Muette-fasor
VI. A napló
VII. A beteg
VIII. Az ötszázfrankos bankjegy
IX. A fátyolfüggönyös fülke
X. Szörnyű vallomás
XI. El, Párizsba!
XII. Gyónás
XIII. A virágárus leány
XIV. Összeomlás
XV. A siralomházban
XVI. Éjjel a királynál
XVII. Az akasztott ember
XVIII. A jegyzőkönyv

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Köztudomású, hogy a gyarmatokon mennyire általános a jó nevelés követelményeinek elhanyagolása.
    Másrészt Faverne báró nem volt sem kiskezű, sem kislábú ember; termete sem karcsú, sem kecses; társalgása nem emlékeztetett a délöviek kellemes beszédmódjára; bizonyosra vettem tehát, hogy valami vidéki tuskóval van dolgom, akit a fővárosban való tartózkodás kissé megfaragott.
    Minthogy egyébként valóban beteg lehetett, fölkerestem.
    Kis budoárban találtam, amelyet ibolyakék és narancssárga damasztfüggönyök fátyoloztak el.
    Nagy ámulatomra a lakásnak ez a fülkefajta helyisége a legmagasabb rendű ízlésről tanúskodott.
    Félig fekvő helyzetben pihent ott egy kereveten; testtartása szembeötlően betanult volt; selyemnadrág simult lába szárára és pompázatos háziköntös omlott el derekán.
    Vastag ujjai között csinos kis üvegecske csillogott, Clackmann vagy Benvenuto Cellini remeke.
    - Ah, igazán kedves és szép dolog, hogy eljött, doktor! - mondta felkönyökölve és intett, hogy leüljek. - Egyébként nem hazudtam önnek, valóban szörnyen szenvedek.
    - Mi a baj? - kérdeztem -, a sebe talán?
    - Nem az, hála istennek! Az most már csak piócacsípésnyi emlék. De nem tudom, doktor, nem kell-e félnem, hogy kinevet majd, ha azt mondom önnek, hogy véleményem szerint idegbajos vagyok.
    Mosolyogtam.
    - Az, nemde, olyan betegség - folytatta -, amelyre ön kizárólag a szépnemhez tartozó betegeit tartja jogosultaknak? Mindazonáltal mit sem változtat ez azon a szomorú igazságon, hogy nagyon sokat szenvedek, mégpedig anélkül, hogy meg tudnám mondani, miért szenvedek és hogyan szenvedek.
    - Teringettét! Ez már veszedelmes állapot volna! Nem hipochondria talán?
    - Hogyan mondja, doktor?
    Megismételtem a szót; de láttam, hogy Faverne báró úr műveltségének az teljesen idegen.
    Közben megfogtam a kezét s ütőerére illesztettem ujjaimat.
    Érverése csakugyan zaklatott volt és erős.
    Miközben az érverését számláltam, csöngettek.
    A báró fölpattant és vérének lüktetése egészen megvadult.
    - Mi nyugtalanítja úgy? - kérdeztem.
    - Semmi, semmi - válaszolt -, csak nagyon fölizgat minden; mihelyt csöngetést hallok, megráz valami és aztán elsápadok. Ah, doktor, mondhatom önnek, nagyon beteg vagyok.
    A báró csakugyan elhalványodott.
    Kezdtem elhinni, hogy nem túloz és hogy sokat szenved; bizonyosra vettem azonban, hogy ennek a testi megrendülésnek valami erkölcsi oka van.
    Erősen szemébe néztem, lesütötte szemét és arcának halványságát hirtelen élénk pirosság váltotta fel.
    - Csakugyan - mondtam -, tagadhatatlan, hogy az ön állapota szenvedő.
    - Ugyebár, doktor? - lelkendezett. - Ah, hiszen már két kartársát is megkérdeztem, miután ön oly különösen viselkedett, hogy nem mertem magamhoz kéretni. A csacsik csak nevettek, amikor azt mondtam nekik, hogy idegbajos vagyok.
    - Ön kétségtelenül szenved - ismételtem meg a megállapításomat -, de annak nem valami testi baj az oka; valami erkölcsi gyötrelme kell hogy legyen, talán valami nagy aggodalom kínozza?
    Összerázkódott.
    - Mit gondol, micsoda aggodalmam lehetne? Ellenkezőleg, minden dolgom a lehető legpompásabban áll, a házasságom... Igaz is, tudja már? Macartie úrleánnyal való házasságom, amelyet az ön barátja, Olivér úr úgy tönkretett volna...
    - Nos, nos?
    - Hát két hét múlva meglesz az esküvőm; az első kihirdetés már megvolt... Egyébként az az úr csinosan megjárta a híreszteléseivel és meg is követett engem.
    - Hogyhogy?
    - Germain - szólt a báró -, adja ide azt a tárcát, onnan a kandalló sarkáról.
    Az inas elhozta a tárcát, a báró úr átvette és kinyitotta.
    - Lássa - szólt könnyedén megremegő hangon -, itt a keresztlevelem: születtem Point-à-Pitre-ben, mint láthatja; aztán meg itt a Malpas úr bizonyítványa, mellyel igazolja, hogy apám Guadeloupe-nak egyik legelső és leggazdagabb földbirtokosa. Ezeket az okmányokat megmutatták Olivér úrnak s mivel ő a kormányzó aláírását ismeri, el kellett ismernie, hogy ez az okmány hiteles.
    Közben a báró ideges remegése egyre fokozódott.
    - Rosszabbul van? - kérdeztem.
    - Ah, hogyne lennék rosszabbul? Üldöznek, hajtóvadászatot rendeznek ellenem, piszkol a rágalom. Nem tudhatom, maholnap valami gaztettel nem vádolnak-e meg. Ah, bizony, doktor - folytatta a báró, elnyújtózkodva -, szenvedek, nagyon szenvedek!
    - Lássa, uralkodnia kellene magán.
    - Uralkodnom magamon! Könnyű azt mondani! Teringettét! Ha uralkodni tudnék magamon, már nem is volnék beteg. Vannak pillanataim, amikor idegeim úgy megfeszülnek, mintha mindjárt szét kellene pattanniuk; amikor úgy zúg a fejem, mintha a Notre-Dame összes harangjai kongnának fülembe és olyankor - folytatta -, és olyankor csak azt érzem, hogy megőrülök. Mondja csak, doktor; melyik a halál legenyhébb fajtája.
    - Miért kérdezi?
    - Mert olykor-olykor kedvem támad véget vetni az életemnek.
    - Ugyan, ugyan!
    - Doktor, azt mondják, legjobb méreg a kéksav, azonnal öl.
    - Az mindenesetre a leggyorsabb halál, amit csak ismerünk.
    - Doktor, okvetlenül készítsen egy üvegecske kéksavat nekem!
    - Ön bolondokat beszél.
    - Kérem, jól megfizetem, annyit fizetek, amennyit csak akar, ezer tallért, hatezer frankot, tízezer frankot, ha biztosít arról, hogy az ember szenvedés nélkül hal meg tőle.
    Fölkeltem.
    - Oh, mit gondol! - kiáltott rám és visszatartott.
    - Sajnálom, uram, hogy minduntalan oly dolgokat mond nekem, melyek nem csak hogy megrövidítik látogatásaimat, de csaknem lehetetlenné teszik azt is, hogy önnel tartósabb összeköttetésben állhassak.
    - Ne, még ne menjen! Maradjon kérem. Hát nem látja, hogy lázas vagyok és csak azért beszélek úgy?
    Csöngetett; megint ugyanaz a szolga jött be.
    - Germain, szomjazom - mondta a báró -, adjon valami innivalót.
    - Mit kíván, báró úr?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633983522
Webáruház készítés