Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Ábrányi Emil Lábán úr könnyei EPUB e-könyv

Ábrányi Emil Lábán úr könnyei EPUB e-könyv
540 Ft

Ez a szórakoztató novellagyűjtemény betekintést ad a XIX. század vége kisemberének világába. Néha mulatságos, néha szomoró, de mindenképpen esendő történetek könnyed, olvasmányos stílusban.

  • Részlet az e-könyvből:

     

    A kellékes

    Bocskor Barnabás ur, a szinház kellékese, lehorgasztott fejjel ment át a homályos folyosón és pedáns pontossággal lépett be reggel kilencz órakor a szűk hivatalos-szobába, ahol viaszból formált gyümölcsök, papirból préselt sisakok, hosszu nyelü fa-dárdák hevertek szanaszét.
    A Bocskor Barnabás ur szürkülő feje állandóan le volt horgasztva, mert ez a vén, komikusan kerek fej folyton-folyvást tele volt nagy, becsvágyó, vakmerő gondolatokkal.
    Fiatalabb korában fölcsapott vándorszinésznek és a legfényesebb illuziók közt játszott statiszta szerepeket a legrondább vidéki szinpadokon, piszkos fészerekben, csapszékek füstös ivójában, ahol a parasztok otrombán beleröhögtek a fenségesen tragikus jelenetekbe.
    A tragikum, a magas pátosz volt az ideálja. Szerette volna megrázni az emberek szivét a fájdalom hatalmas kitöréseivel. Azt akarta volna, hogy a nézők jajongjanak, lelkesedjenek, borzongjanak és mindnyájan érezzék, hogy egy csodálatos művész ihletett ajka szól hozzájuk... hogy a müvészet szent lelke lebeg végig a szinházon, ahogy a teremtés hatodik napján az Úristen lelke végig lebegett a megalkotott világ szent hallgatásba merült végtelenségén.
    Elképzelte a falrengető tapsokat, amint a nagy jelenetek végén mennydörgő robajjal csattogni kezdenek. Látta, hogy a nők kendőiket lobogtatják, a férfiak fölugrálnak támlás székeikről és a vihar elementáris dühével üvöltik, orditják, magukból kikelve:
    - Bocskor Barnabás! Bocskor Barnabás! Ez aztán a müvész! Ez a müvészet igazi megváltója! Éljen Bocskor Barnabás! Bravó Bocskor Barnabás!
    Betanulta Leart, Otellót, Macbethet, III. Rikárdot, Hamletet, Coriolant és tul akarta szárnyalni Egressy Gábor hirnevét. Meg volt győződve róla, hogy a magyar szinészet uj evangéliumát hordozza magával és ha egyszer megengednék, hogy a Nemzeti Szinházban föllépjen, a budapesti közönséget egy csapásra meghóditaná és másnap a finnyás fővárosi kritikusok egyhangulag azt irnák: »Minden eddiginél fényesebb nap kelt föl a magyar müvészet egén! Az összes konzervatóriumok le vannak pipálva és az országos szinésziskola tanárai öngyilkosságot követnek el! Ennek a napnak Bocskor Barnabás a neve! Uraim, le a kalappal! Mától fogva uj korszak kezdődik a magyar szinjáték történetében! Hozsanna! Hozsanna! Hozsanna Bocskor Barnabásnak!«
    De Bocskor Barnabás hatalmas talentuma ellen összeesküdött az egész világ. Szegény Bocskor Barnabással még faluhelyeken is csak bejelentő inast, levélhordót, baktert, csőszt és rezgő szakállu, néma rhabonbánt játszattak a vidéki direktorok.
    Bánatában elkezdett elégiákat irni és akkor azt hitte, hogy ezeknél szebb verseket lantos költő még nem irt a világon. Azt hitte, hogy az a dicsőség várakozik rá, ami Petőfire, akit a szinpadon szintén csak kudarcz és csalódás ért s aki hóditó Napoleonná vált a poézis birodalmában.
    Bánatos dalait tuczatszámra küldözgette be a lapokhoz, de a szerkesztői üzenetekben ilyen válaszokat kapott Bocskor Barnabás ur:
    »Versei pogányul komiszak. Befütöttünk velük - »Elégiáit megkaptuk. A szerkesztőség kályhafütöje köszönetet mond önnek a dús papiroshalmazért.« - »Eltévesztette az adreszt. Ne hozzánk forduljon, hanem, a megfigyelő osztály igazgatójához.« - »Ha még egyszer alkalmatlankodik nálunk, fölhivjuk önre a rendőrség figyelmét.« - »Nem tudja ön, hogy romlott zöldséget, bolond gombát árulni tilos? Megérdemelné, hogy följelentsük és becsukassuk.« - »Beküldött verseiért huszonöt botot utalványoztunk önnek. Kiadóhivatalunknál bármely pillanatban fölveheti.«
    Egy ideig kétségbeesetten harczolt a fátum kegyetlensége, az emberek rosszakarata ellen, - bősz kitartással védte a nagysághoz, a hirnévhez, az ünnepeltetéshez való jogát; azután, mint a hajótörött, aki huszonnégy óráig úszott a haragos tengeren és többé nem remél mentséget a hullámzó sivatagban: lebocsátotta karjait és hagyta, hogy az ár összecsapjon fölötte.
    Lemondott az isteni müvészetről, lemondott a még istenibb poézisről, feleségül vett egy csinos, kaczér kórista-leányt és szerény, de biztos fizetésért beállott valamelyik nagyobb szinházhoz kellékesnek. Minden szereplésről lemondott, csak a nagyravágyás, a keselyü-körmü ambiczió, a dicsőség őrült szomjusága maradt meg a szivében olthatatlanul.

    *

    Bocskor Barnabás lehorgasztott fejjel ült a rubrikás könyv előtt, ahol pontosan be van vezetve a leltári szám, a jelmez leirása, a darabszám, a jelmez minősége és a becs-ár. Kezébe vette a tollat és a következő kérdést intézte magához:
    - Mi kell ahhoz, hogy az ember egyszerre világhirü legyen? Elszántság, semmi egyéb. Nincs olyan földhöz ragadt koldus, aki a világhirt meg ne szerezhetné. Teszem föl: itt vagyok én. Most itt ülök a rubrikás könyv előtt, hogy sorra vegyem a ballet-lányok elnyütt trikóit. Szinházon kivül a kutya sem ismer. A szinészeken, a dekorátorokon, a lámpagyujtogatókon, meg a hitelezőimen kivül száz és száz millió embernek fogalma sincs arról, hogy vagyok a világon. De ime, kezembe veszem az ujságot és olvasom...
    A fiatal, fess ügyelő nagy zajjal benyitott a szűk szobába és a kellékes iróasztalára dobott valami lajstromfélét.
    - Bocskor ur, csinálja meg a Zöldszemü spanyol nimfa leltári kimutatását, de hamar, nagyon hamar! Irja le szépen, gömbölyü betükkel, kék tintával, hogy a méltóságos ur kényelmesen elolvashassa! Itt vannak a számszerü adatok, maga csak állitsa össze, de szépen, kalligrafikusan, mert ő méltósága ideges. Ha bosszankodik a rossz betük miatt, ezer forintot rendesen lecsip a költségvetésből. Szivesen lediktálnám magának az egészet, hogy hamarabb menjen, de próbám van tiz órakor... szaladnom kell! Siessen Bocskor ur! Ujra mondom: szép, gömbölyü betük, kék tinta, kaligrafikus irás..! Alázszolgája, Bocskor ur!
    A csinos, szeles ügyelő kifutott a szobából. Bocskor Barnabás pedig előkotorászott a vörös itatópapiros alól egy árkus velin-papirt és végigszántotta hosszu, egyenes vonalakkal. Azután maga elé tette a kék tintát, uj tollat nyomott a tollszárba és mialatt lassan, óvatosan, akkurátosan kezdte másolni a Zöldszemü spanyol nimfá-hoz való kellékek lajstromát: emésztő dicsvágygyal tovább füzte világrenditő gondolatait:
    - Vaskelme-pánczél, arany paszománynyal és rézdiszitéssel... Kezembe veszem az ujságot és olvasom... Fehér gyapjukelme, ujjatlan felső öltöny, kék selyem csüngő ujjakkal, veres plüss melldiszszel... Olvasom, hogy egy idegen király jön vendégül Budapestre. Reggel érkezik a nyugati pályaudvarba... Veres flanel rövid szoknya, zöld csikos atlasz-bugyogó... Jól van. Elszánom magamat. Revolvert veszek a kezembe... Barna ripszkabát, zöldcsikos atlasz ujjakkal és barna prémmel... Fölállok a váczi-köruton és várok. Nem reszketek. Hideg nyugalmam egy márványszoboré, mert elszántam magamat... Kék selyem bugyogó... igy kell állaniok azoknak, akik a világtörténetet csinálják... Kasirozott nyiltegez, prémföveg, vörös és kék csikos tekercscsel... Az udvari fogat már robog a köruton... A nép éljenez... a rendőrök nem sejtik, hogy egy pillanat mulva... Fehér kasmir-köpeny kék selyembéléssel, arany himzéssel... A pillanat itt van... Egy éljenző urat hátralökök, három lépést teszek előre, jobb kezem kifeszül... durr, durr, durr... Három lövés. Mindahárom talál. Az egyik halálos... Sárga atlaszbugyogó és kamásli arany himzéssel... Rettentő szenzáczió. A lovak megvadulnak... az idegen király haldoklik... rendőrök rohannak rám és letepernek a földre. Én büszkén eldobom a pisztolyt és idézem Brutust: »Szerettem Cézárt, amikor megöltem! Ez az idegen király nekem nem vétett semmit, de én lelőttem, mert republikánus vagyok!... Lelőttem, mert nem akarom, hogy halálomig névtelen kolduskutya maradjak, mert azt akarom, hogy én is világhirü legyek... mert helyet követelek magamnak a világtörténetben a császárok, királyok és diplomaták közt! A nevem: Bocskor Barnabás!«... Veres, virágos kelme, bő nadrág, kék és veres czifra turbán, három pár sárga csizma, egy kasirozott elefánt... Rikkancsok száguldanak az utczákon: Bocskor Barnabás meglőtte a királyt! Száz riporter szalad a telegráfhivatalba és a hány drót van az országban, mind azt viszi hirül villanyszárnyon: Bocskor Barnabás meglőtte a királyt! Négy vörös nadrág, hat sárga kamásli... A képes lapok másnap közlik az arczképemet... Bocskor Barnabás, a királygyilkos! Huszonnégy óra alatt Francziaországban, Németországban, Olaszországban, Angliában, Svédországban, egész Európában, egész világon ismerik a Bocskor Barnabás nevét... Az Egyesült-Államok elnöke Bocskor Barnabásról beszél és aszondja... Három pár zöld bugyogó, féltuczat kasirozott ananász és egy darab boa konsztriktor gummipépből... Aszondja: Goddam, ki ez a fenegyerek, ez a Bocskor Barnabás?... A vademberek Afrikában, az indusok a Himalája tövében, a kinézerek, a japánok Kelet-Ázsiában mind Bocskor Barnabásról szólanak... és a gőgös, nagy császárok sápadtan összeülnek a minisztereikkel és ez az egész dölyfös úri kompánia kénytelen a szájára venni ennek a névtelen semminek, ennek a kolduskutyának, ennek a Bocskor Barnabásnak a nevét...!
    Bocskor Barnabás homlokán kiverődött a hideg izzadtság, pedig a feje égett belül, mint a tüzes katlan. Letette a tollat, felállott az asztaltól és vad szemekkel nézett a levegőbe, mintha torkon akarná ragadni a világhirt... mintha már czélozná azt az idegen királyt...
    - Hé, Bocskor ur! Hallja, Bocskor ur!
    A szinház kis primadonnája pajkos fejecskéjével bekukkant a félig nyitva hagyott ajtón.
    - Kérem, édes Bocskor ur, egy háziszolga sincs kéznél... menjen át a vendéglőbe... hozzon nekem egy káviáros kanapét, két sós kiflit és egy pohár bajor sört...! Itt egy ezüst forint...! A visszajáró összeget tartsa meg a szegényei számára...!
    Ilyen gyöngéd modorban adtak borravalót Bocskor Barnabásnak, aki szó nélkül, keskeny szájára fagyott alázatos mosolyával sietett a korcsmába, hogy a bájos primadonna megbizását teljesitse.
    Amikor Bocskor Barnabás visszatért és a pohár sört a kanapéval és a sóskiflikkel együtt kézbesitette az éhes primadonnának: egyet fordult, a homályos kulisszák közt, hogy egy kis kerülővel menjen a szobájába vissza.
    A negyedik kulissza mögött éppen akkor ölelgette a feleségét, a kaczér kis kórista-asszonyt, a fiatal, fess ügyelő. Egypárszor meg is csókolta és a fiatal asszony nem nagyon tolta el magától.
    Bocskor Barnabás mindent jól látott, de ugy tett, mintha nem vette volna észre. Ámbár egész teste remegett a felháborodástól: a félelmes, világrenditő királygyilkos alázatosan elsompolygott mellettük és visszasurrant a szűk szobába, ahol ujra kezébe vette a tollat és tovább irta szép, gömbölyü betükkel, kék tintával:
    - Hat zöld bugyogó... három pár sárga papucs, fél tuczat kasirozott libasült...!
    e-könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789634740285
Webáruház készítés