Új jelszó kérése
Termék részletek


A barát szajhája_MOBI

A barát szajhája_MOBI
890 Ft

TARTALOM

FRANCO SACCHETTI
A genovai uszító
Kit illet meg a fénykoszorú?

GIOVANNI SABADINO DEGLI ARIENTI
A megkopasztott szoknyavadász

MATTEO BANDELLO
A rászedett apát
Mit hallott don Bassano az ágy alatt?
A barát szajhája

  • Részlet az e-könyvből:

     

    Alig csukta be a kaput, máris ott termett a férj, ki a közelben rejtezett, és hangos szóval hívni kezdte feleségét, nyitná ki néki a kaput. A papnak inába szállt a bátorsága, mivelhogy megismerte Francescotto hangját. Meg te kérdezte:
    - Az ördögbe! Itt a férjed! Mit csináljunk?
    Az asszonyka imigyen válaszolt:
    - Sokkal hamarább jött haza, mint mondotta volt, de azért ne félj. Jöjj csak velem, rejtezz el ebben a hordóban, és várj itt, míg ő lefekszik; azután minden bizonnyal meglesz a te gyönyörűséged.
    A pap úgy vélte, jeles tanács ez, így hát rögvest bébújt a hordóba, az asszonyka meg nyomban rátette a fedelet, aztán szaladt kaput nyitani a férjnek, ki is már harmadízben szólítá. A férj pediglen bement, és megtudván, hogy a pap bekapta a horgot, ahogy kévánatos volt, szívből megörült, odament a hordóhoz, rátette az erőslakatot a fedélre, és imigyen szólott:
    - Bellincina, sürgősen el kell vinnem ezt a hordót Bolognába gazdánkhoz, mivelhogy szüksége van rá; és úgy gondolom, jobb, ha most éjjel viszem, nekem és az ökröknek is kellemetesebb hűvösben, mint nappal, az izzasztó hőségben.
    Mire is az asszonyka - nehogy a pap azt higgye róla, hogy hazugságot mondott, avagy netán rosszat akar néki - imigyen válaszolt:
    - Szerencsétlen fejem, hát már megint hiába vártalak! Még haza sem jöttél Bolognából, máris vissza akarsz menni; végül belebetegszel a sok fáradozásba, hisz majdnem egy nap az út odáig.
    - Felette csudálkozom rajtad - mondotta Francescotto. - Az út több mint tizennégy mérföld, és a hordó holnap feltétlenül a gazdánál kell, hogy legyen: segíts inkább, és rakjuk fel szaporán a szekérre.
    Amint felraktak a hordót, Francescotto rohanvást befogta az ökröket a szekérbe, és elindult Bolognába; útközben ügyesen úgy rendezte, hogy a szekér jó döcögősen menjen a hepehupás úton; a pap meg is tudta, mi az a hét-nyolc kalács: valahányszor a kocsi zökkent egyet, a szerencsétlen dón Giovanni alaposan beverte a fejét a hordó szélibe, de szégyenében mukkanni sem mert. Francescotto meg vitte, csak vitte; néha megállította az ökröket, és hogy még jobban megkínozza a papot, fennhangon mondogatta:
    - Francescotto, Francescotto: bizony jobblett volna, ha fényes nappal viszed a hordót, mivelhogy az a galád Giovanni pap alkalmasint ott van már a feleségednél, és gyönyörűségét leli benne, talán éppenséggel most csókolja meg, és ilyeneket mond: „Rakjunk csak szarvat annak a málé Francescottónak a fejére!” Én meg itt keserveskedem, majd belegebedek! Jobb is, ha visszamegyek, különben is dögrováson vagyok, meg aztán az asszony - jól láttam a minap - ugyancsak szemez már a pappal.
    Később meg így fohászkodott:
    - Ördög vigye! Most már, ha úton vagyok, nem fordulok vissza, meg aztán mindennek ellenére sem hihetem, hogy az én Bellincinám képes volna ekkora szégyent hozni rám.
    Imigyen szólván, jól megösztökélte az ökröket, és hogy mennél több szenvedést okozzon a papnak, rázós útra terelte a szekeret; don Giovanni meg a hordóban ide-oda hányatva szenvedett, mint a kutya, amelyik nyolcat kölykezik telente - hallván, hogy Francescotto vissza akar fordulni még csak tűrt, és abban reménykedett, hogy titokban kimászhat a hordóból. De amikor a végén meghallotta, hogy mégiscsak elviszi Bolognába, nagyot sóhajtott:
    - Ó, én szerencsétlen! Hová is jutottam! Uram, Istenem, segíts nehéz helyzetemben, és ne tekintsd az én vétkeimet! Szabadíts meg ettől a hányattatástól, avagy küldd rám mihamarabb a halált! - és kézzel-lábbal mesterkedett, hogy kiverje a hordó tetejét.
    Ily módon haladva Francescotto még a déli harangszó előtt beért Bolognába, Nicolao úr házához; a gazda pedig ott állott a kapuban, és amikor meglátta Francescottót, megkérdezte tőle:
    Mit hozol?
    Mire Francescotto, vidáman integetve így felelt:
    - Uram, a hordó kész.
    - Jól tetted: rakd hát le gyorsan, mert bé akarom áztatni.
    És rögtön meghagyta egyik szolgájának, siessen, és rakjon a tűzre egy katlanban vizet. Aztán amikor a hordót - a pap nem kis kínjainak közepette - lerakták és bevitték a ház udvarába, elkezdte forró vízzel öntözgetni. Az első öntetet nagy kínlódások árán még elszenvedte a pap, mivelhogy a víz csak kevéssé forrott; ám a második telibe találta a tonzúráját, ami már sok volt neki, minélfogva elkezdett keservesen ordibálni:
    - Irgalom, az Úr szent nevében, irgalom! Ne kopasszatok meg, belepusztulok!
    Nicolao úr úgy tett, mintha bedugult volna a füle, és csak odaszólt Francescottónak meg a cselédembernek:
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633984734
Webáruház készítés